08:28 - Nagyon nehéz lenne visszaadni mindazt, ami ezen a hétvégén, csütörtök óta történt. Az események sodortak, megleptek, néha örömbe, néha pocsolyába taszítottak, néha magamat is megleptem, néha pedig annyira ostoba papírforma szerint történt minden, hogy az már valóban intő jel.

Bár a csütörtök délutáni telefon késett, és amikor megjött is, lehangoló volt, az este hihetetlenül jól indult. Ketten az éjszakában, a régi dolgok új izgalma és az asszisztáló kutya esete. De persze többnyire nekem és a Tuborgoknak köszönhetően sikerült kisiklatni ezt az ígéretes alkalmat, és péntek reggelre csinálni belőle egy rutinosan csavarodó szart.

A sulinap is meglepett. Eddig folyton próbáltam magam kihúzni a mainstreamből, de idén engedtem, hogy bevegyen. Bevett. Ismét meglepődtem, hogy ennyit tud adni még mindig ez a hely. És én is megleptem sokakat. Közben kiderült, hogy amiért kutya-sitterré avanzsáltam, tárgytalanná vált, és ez már megint annyira nem tudott meglepni, és annyira síróan jellemző a Királylányra, hogy egyből beletaszított a stábsörözés minél inkább való kihasználásába. Hát itt ismét történt sok meglepő dolog. Sok nagyon meglepő dolog. Hazafelé sétálva csak a Duna folyt alattam, minden más fölöttem. A szombat ebből következőleg a magányé lett, de legalább a kutya oldotta kicsit a kozmikus ürességet.

És itt a vasárnap. Még két komoly dolog előtt állok. Ezért sietnem is kell. És hogy mitől voltam ma ennyire prózai? Nem tudom. Nem szoktam. A végén még klasszik blogger leszek. Este folytatom...