[szombat éjjel]

00:18 - Hazautazásom előtt meglepett. Szóval ott is voltunk, szóval itt is voltunk. Ebben a sorrendben. De a forgatókönyv nem változott semmit. Vacsora, rövidek, átutazás, pizza, bealvás, egyedül vele az éjszakában, eleve kiherélt vágyak, reggel pedig a töménytelen keserűség mindkét oldalon. Fullasztó volt. Nem szabad várnom ezektől semmit. Itt a gyökereket kell kikapálni, Józsi bácsi! És csak hogy tudjam: 190 alatt nem rúg labdába már senki. Én főleg nem. Happyke meg még úgy se, de legalább látta a Királylányt idén is... Se labda, se centi. Pont leszarom.

___

00:22 - Azt mondta a néger pszichológusom, hogy elérkezettnek látja az időt a sebészi bemetszésekre. Nem ijedtem meg, tudtam, hogy arra gondol, hogy túl közel kerültem a kompetitív nervikus szindrómához, és hogy egy borderline nem fog tudni megmenteni. Főleg, ha nem is szeret :) Ezért rögtön Bodrogit idéztem neki az Üvegtrigrisből, hogy "anyád nem szeretett engem". De egyáltalán nem vette zokon, azt mondta, hogy vannak emberek, akik kapaszkodó gyanánt testi elvárásokat képeznek a külvilágra, és én ennek lettem az áldozata (ld. 190 centi fölött), de ha venném a fáradságot, és nem viselkednék úgy mint egy elton john-i sacrifice, akkor talán belátnám, hogy sokminden múlhat ezen, de ami csak ezen múlik, az már nem több Dunába süllyedt kutyaszarnál. És felnéztem, és először csak automatikusan, aztán egyre hevesebben egyet kellett értenem vele, bár még nem tettem magamévá e gondolat mélységes igazságát. Mindegy, úgy is vehetném, hogy eddig ha bezártult az ajtó, akkor megpróbáltam bemenni a kulcslyukon, és rájöttem, hogy nem az okoz gondot, hogy visszamenjek, hanem inkább az, hogy nem találok semmi említésre méltót abban a kib*tt szobában. Amit ott találok, az csupán az ajtó és a kulcslyuk, amin át be akarok jutni. Erre mondta a néger pszichológusom, hogy csak a magam álomvilágával való versengés foglalkoztat, holott irreális dolgokat kergetek, mert szép dolog a kitartás, de nem titokzatos és nem is izgalmas, ezért egyértelműen következik belőle a 190 centi, mert az irgalmatlanul kényelmetlen, de legalább nem látsz fel a tetejére.

Jó, hogy eljöttem Pestről, mert kicsit fel kellett készítenem magam arra, hogy egészen más városba és lakásba fogok visszaérni. Ahogy a néger pszichológusom mondaná: előbb-utóbb pofára esel Frédi, ha azt hiszed, hogy csajokban hinni gébic. BK.