01:07 - Na most. Hol is kezdjem. A szesön a témájával együtt kicsit más megvilágításba helyezte a játékot. Mondjuk úgy, hogy felértem a paraszttal. Még annak ellenére is, hogy persze nem mind arany ami a kútra jár, meg hogy azért nem mindig könnyű menedzselni a párhuzamos univerzumok roppant veszélyes találkozásának elkerülését. De lehet. Egyelőre itt tartok, és hát hogy is mondjam, ehhez az évszakhoz ez kifejezetten passzol, nem?

Aztán ugye ott van Ibi, aki színesíti a napjaimat vagy éppen a kerekeken gurulva zenét hallgatva valahova eljutás. Ez bizserget rendesen.

Kakukktojásnak számít a Fehér Gyűrűben eltöltött pokoli este, ami persze - ki nem találnám, ha nem én lettem volna ott - hozzá kötődik, megint és újra megszemlélhettem és tudatosíthattam, hogy most már nemcsak külön bolygón, hanem külön galaxisban is lakunk, és ez az úgynevezett világegyetem meg csak tágul... Ez mondjuk azért eléggé visszavetette a lendületemet, de szerencsére nem rohantam bele arccal a lengőajtóba. Csak még mindig nehezen hiszem el, hogy nem lehet visszaút.

Szóval tavasszal zsongat a mély, a tetkós lányok korszaka jön. Vagy nem tetkós. Ez most a legkevesebb...