23:48 - Csak egy apró, miniatűr, tornyomból hangyaként továbbhaladó mozzanatmorzsának tűnt akkor, kikandikálva abból a jó dús csokorból, amit akkor gyűjtöttem. Kicsit még foghegyről is vehettem, biztos ez nyerő kártya volt. De félelmetes, démonikus erejével, egyre kövérülve jól belebaszódott a maradék három hétbe. És ez olyan szép, hogy mindjárt sírok bazmeg. Még ennyi idő után sem tekinthetem magam csodálatosan felépített szerkezetnek (pedig dolgoztam rajta, ó, eleget), hiszen zombivá keferedve töltöttem napjaimat, mintha a Holdról nézném földi játékszerekhez és bizony magamhoz fűződő közömbösségemet. És most már abban az egy biztos - nemrég szerzett - felismerésben bízhatok, hogy főnix-madár-zsetonom beesik a helyére, és én addig élvezem a hullamerevséget, de legalább is mereven végignézem a szemtelenül változó világot. Utána meg, hja, jön a újév...