16:07 - A koratavaszi hűvös szellő úgy fürdeti felhevült arcomat, mint a kristálytiszta forrásvíz. Ripsz. Gazdag vagyok, de mégis koldulok saját magam által kreált álmok utcasarkán, olykor boldogan. Ebédem spenótos zöld színe még jobban a tavaszt idézi bennem, főként ahogy lenézek a belső cybertérre fehér asztalom fölényes magasságából, ripsz. Jól esik ez a szél. Visszanéznék, de nincs hova, előrenéznék, de nincs miért, ripsz, így tehát csak inkább beletartom még jobban piros arcom a hűvösség áramába, és hagyom, hogy megnyutgasson, mint egykor ölelésed és illatod.