2011. május 23.

16:00 - Amikor azt látom, hogy bizonyos dolgoknak hosszú távon van értelmük, és aztán mikor eljön az a hosszú táv, akkor bizonyos más dolgoknak megint hosszú távon lesz értelmük, minden hosszú távon jön be, és amikor egyszer csak ott állok és nem látom sehol a célszalagot, csak távokat meg hosszakat, akkor azt gondolom, hogy egy percnél is fölöslegesebb tovább gondolkodni. Viszont a pillanatnak élés hosszú távon mutatja ki a foga fehérjét, azaz az idő és a cselekvés két olyan dimenzió, melyek nagyon kényes viszonyban lévén egymással, ritkán mutatnak metszéspontokat. Az egyetlen megoldás talán nem is létezik: tetteinket nem időben megszabni, hanem értékekeben, illetve legalább tenni és nem várni. Ugyanis régi lecke: a remény nem stratégia.

Nincsenek megjegyzések: