2012. február 7.

16:16 - Ma több minden megdőlt. Például, hogy még a jövőbeli terveimet is el kell engednem, ha ettől korlátokkal telnek meg a mindennapjaim. A szeretet sötét oldala a nyomakodás és a fojtogatás. Ezt nem lehet elviselni és tűrni.
A másik, hogy bár mínusz tíz van odakint, ahogy ma mentem a házak között és felnéztem, azt láttam meg az ég halvány kékjében, hogy megroppant a tél. A tavasz előszele kacagva szaladt el a házak között. Csak egy pillanat volt. De én tudom. Mindig tudom!
De a jövőutazás lefújva. A jelen hintájában maradok, csak éppen én akarom lökni. És tudni, hogy kiugrani bármikor lehet. Ne felejtsd el ezt baszki, sose felejtsd el!

Nincsenek megjegyzések: