04:05 - Téli álom van, Marina! Depressziós tunyulás, passzivitás, üres fej, üres szív. Nem gondolok ilyenkor a jövőre, általában amúgy sem, de ha ilyenkor mégis gondolnék, az szorongással tölt el. Szorongani pedig nem jó, Marina, ezt te is tudod. Beszűkül az érrendszer, a szív indokolatlanul rohan, karcol a hasmenés. Mindig az van, hogy kevés a láb és az idő, és ó jaj, de sok az út. És nem elég, hogy hol a Griffem, a választás képessége, de nem is megyek. Megálltam mozdulatlan az útnak szélén, ahogy Benedetti mondta. Ímmel-ámmal van most minden. Még te is, Marina. Ezért utállak téged és utálom magamat is. 

Téli álom van. Jó mélyen.