___
15:14 - Átélni a pillanatot. Mennyi vörhenyes, buta közhely szól erről! És jobban meggondolva mégis milyen kemény ez. Nem rohanni, nem hajtani a terveket, lenyelni a türelmetlenséget, nem álmodni túl nagyot. És persze túl kicsit se. És mégse állni meg az út szélén, nem aludni el és nem tunyulni bele a lassúság bódító sodrásába. A pillanattal menni, és minden sejtet, porcikát, csontot, hajat, térdet odaadni neki. Elmerülni és megfulladni benne, és csak nagyon picit, nagyon óvatosan előre és hátra nézni. Így. Csak így lehet. Mert csakis a jelenben lehet lélegezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése