07:39 - Örök szerelmem, a női test, újabb elmebeteg manifesztációját birtokolhatom, a csöcsbögrét. Jófajta formatervezés, és csupán egy kérdésem maradt: mi marad belőlem az örökös tesztoszteronharc után? Jónapot.

___

15:40 - Képes voltam lemondani egy milánói utazást csak azért, mert az volt az érzésem, hogy nincs kedvem hozzá... Korábban ilyet sosem tudtam volna elképzelni. Két lehetőség van. Az egyik, hogy a bőség zavarában azt sem tudom már, hogy merre menjek. Kettő, hogy a griffem választott. Hogy jól-e, az mindegy, mert tudjuk, hogy nincs rossz választás, csak választás van. A másik utat sosem tudhatjuk meg. Mindkét megközelítés pozitív. Ciao Milano! Sokáig vadásztam rád, de a döntő pillanatban leengedem a nyílvesszőt. Hiszen a lényeg a lehetőség. És szabadság nemet mondani. Feltéve, ha mindez nem egy félresikerült racionalizáció. De ebbe ne menjünk bele, mert úgyis van csöcsbögrém.

___

15:46 - Egyetlen igazi sajnálatom Orsit övezi, aki sokat dolgozott azon, hogy mehessek. És én is sokat dolgoztam azon, hogy kedves legyek Orsival, hogy sokat dolgozzon azért, hogy mehessek. A végén már a vadászatot és a feromonokat láttam ebben is - áááh, vajh miért nem vagyok ezen meglepődve - , anélkül, hogy valaha is láttuk volna egymást. De ez is mindegy. Mert nem minden mosolyt lehet megkapni.