11:29 - Csak nyújtom tovább, mintha muszáj lenne, csak várok még egy vonatot, amire fel sem lehet szállni, ördög keze a tangabugyiban, várom az utolsó éjszakait, pedig már csak a reggeli van, csak fűzöm tovább a gondolatot, mikor már gondolat sem lehetek, nem hallom meg, hogy dörömböl a tavasz, mert le van húzva a redőny, csak hogy még jobban érezzem a szagát a kupac elefántszarnak a szőnyegem közepén. Mínusz tíz árnyékban.

___

11:40 - Na gyertek, szerelmesek!

___

17:35 - Jöttek. Pindurkát felhúztam a redőnyt, és elkezdtem száradt darabonként kitakarítani a szart. Nem lesz rövid meló, és semmi sem garantálja, hogy két hét múlva Jumbó nem szarik-e megint oda. Megverem! Beszűrődött a tavasz a Keltába.