00:19 - a megborotválkozás érvényét vesztette. tagló. de volt benne valami hullócsillag is. így augusztusban ez nem csoda. varázsolni nehéz. de sokáig tart.
akkor visszaírom. kicsit feszélyez, hogy ilyen csendes...
a Borotva egy kedves, kis cinkos, akivel kellőképpen figyelmes barátságot kell kötni, miután megtaláljuk az első kósza, idegen hajszálat a párnán. nem, nem. nem az él-ér viszonyra gondolok.
egyébként nem is értem ezt az egész blogot, épp ezért érdekes számomra. ez most a múltra vagy a jövőre összepontosít? azok nem érhetnek össze, csak a remény során. hülye dolog ez a remény. sosem kedveltem. átvág, ide-oda rángat, nehéz pozicionálni magad közben.
ja és Sámson egy lúzer. nem volt századik előhúzható csodaparókája, mint a mai hősöknek. nem kevésbé azok a szakállas férfiak, akik egy borotválkozás után szelídebbek lesznek. egy-két hétre.
egy hónapos szakállat leborotválni sokat jelent. és nem leborotválni is. szükséget, bemutatást, keretet, várakozást. a szelídséghez ez esetben ennek nincs köze. jövő? múlt? jelen? összekötés? nyilván szervesen épül ez egybe és a reményen kívül még az emlékek és a felejtések is összekötik. csak pofázok, lefölözöm és felkavarom (felkavarodom). és próbálom érthetetlenné tenni nem csak Nionelnek, hanem még magamnak is. így könnyebb.
egy kivételt sem találok erre. :) jó ez a keret. megszűnnek a miértek, megszűnik az önsajnálat. nem érzem alatta és benne, hogy a múlt hátráltatna, én húzom őt előre, ha van bátorsága mégis rám akaszkodnia. nem fogja bírni az iramot.
ha szerinted sem vitatható, akkor nem értem, nem értelek. akkor miért választják az emberek a "próbálom érthetetlenné tenni, így könnyebb" megoldást?
10 megjegyzés:
kár, hogy eltávolítottad. megért volna egy választ. és ért is.
akkor visszaírom. kicsit feszélyez, hogy ilyen csendes...
a Borotva egy kedves, kis cinkos, akivel kellőképpen figyelmes barátságot kell kötni, miután megtaláljuk az első kósza, idegen hajszálat a párnán.
nem, nem. nem az él-ér viszonyra gondolok.
egyébként nem is értem ezt az egész blogot, épp ezért érdekes számomra.
ez most a múltra vagy a jövőre összepontosít? azok nem érhetnek össze, csak a remény során.
hülye dolog ez a remény. sosem kedveltem. átvág, ide-oda rángat, nehéz pozicionálni magad közben.
ja és Sámson egy lúzer. nem volt századik előhúzható csodaparókája, mint a mai hősöknek.
nem kevésbé azok a szakállas férfiak, akik egy borotválkozás után szelídebbek lesznek. egy-két hétre.
egy hónapos szakállat leborotválni sokat jelent. és nem leborotválni is. szükséget, bemutatást, keretet, várakozást. a szelídséghez ez esetben ennek nincs köze.
jövő? múlt? jelen? összekötés? nyilván szervesen épül ez egybe és a reményen kívül még az emlékek és a felejtések is összekötik. csak pofázok, lefölözöm és felkavarom (felkavarodom). és próbálom érthetetlenné tenni nem csak Nionelnek, hanem még magamnak is. így könnyebb.
számomra minden egyes fájdalom érthető
viszont bármilyen érthetetlen dolog fájdalom
ez kicsit talán kategorikus. de alapvetően nem vitatható :)
egy kivételt sem találok erre. :)
jó ez a keret. megszűnnek a miértek, megszűnik az önsajnálat.
nem érzem alatta és benne, hogy a múlt hátráltatna, én húzom őt előre, ha van bátorsága mégis rám akaszkodnia.
nem fogja bírni az iramot.
ha szerinted sem vitatható, akkor nem értem, nem értelek.
akkor miért választják az emberek a "próbálom érthetetlenné tenni, így könnyebb" megoldást?
de kategorikus. "minden érthetetlen dolog fájdalom"? azért ez erősen sántít, nem?
amúgy meg terápia, mechanizms, elhárítás. klasszik.
nem, mert zavart, káoszt okoz a fejben, ami meg szar érzés
a káosz szar érzés, de mindennek az alapja. föld, entrópia, őskémia. türelem. és koncentráció :)
Megjegyzés küldése