17:15 - Megemlékeznék életem 5 legnagyobb koncertjéről. Nosztalgia üzemmód.
1. Nem kérdés, hogy az első helyet kapja a VHK 1997-es Őszünnep nevű koncertje. Aki tudta, hogy ez van, és kihagyta, az nagyot hagyott ki. Már a belépéskor éreztük, hogy itt valami földöntúli élményről lesz szó. A koncertterem tele volt hatalmas dézsákkal, a dézsák tele szőlővel, a tánctéren mindenhol széna. Koncert közben a dézsáknál álló alulöltözött fiúk és lányok dobálták a tömeget szőlővel, aztán már mi is egymást, aztán már csak az extázis pillanatai, félmeztelen pogózás, lányok mellei és feneke a kezemben, csókok, tánc, szédülés, Hunok csatája, füst, rövidek. Felejthetetlen.
2. Rammstein, 1998, Sziget. Sötét. Aztán tüzek lobbannak a színpadon. A tüzek mögül megjelenő zenekartagok, a háttérben óriási ipari ventilátor. Aztán még több tűz, lángoló íj, lézer-fejlámpa, amivel az eszelős tekintetű, ezüst hajú frontember pásztázza a közönséget. Műfasszal megbaszott szintis, még tűz, egyre több tűz mindenhol. A végén már lángokban állt az egész színpad. Pityu haverom rövid megjegyzése: "Ezek se sokat jártak hittanra". Szigorú német szavak, du hast mich.
3. Másfél, 2000, Sziget. Egy olyan Másfél-koncert, ahol minden stimmelt. Akkoriban a Másfél épp aranykorát élte Salamon Eszter csellós állandó tagságával. A Bahia színpad első sorában álltam a kordonnál, 3 sört készítettem be, az üres pohárba pedig hugyoztam, hogy ne kelljen kiállni az első sorból. Földöntúli hangosítás, a zene kozmikus harmóniája, finomsága, dühe, a cselló, a szaxofon és a gitárok szakadékba taszító összhangja. Az egyik számot végigsírtam a gyönyörtől.
4. Depeche Mode, 2010, Aréna. Egy kevésbé jól sikerült, esőben végigszenvedett 2009-es DM-koncert után jött az Aréna, ingyenjeggyel lógtam be a színpadhoz legközelebbi lelátóra. A hangzás és a látvány telibe kapott. Dave energikus volt, Martin szép és finom. Elutaztam a zenével, végigénekeltem a számokat, gyöngéd, de mélységes öröm vett körül mindenhol. Az élmény még napokig dolgozott bennem.
5. Az ötödik helyre sok koncert egymásba feloldódó hangulata kerül. Még a 90-es évek első feléből, Egerből. Az egri Ifjúsági Házban rendezett Kispál és a Borz, illetve Pál Utcai Fiúk koncertek. Téttelen fiatalság, rengeteg rövid, rengeteg cigi, legendás haveri kör, extázisban végigküzdött, kemény pogók. A Halszív döbbenetes ritmusa, a Húsrágó hídverők alternatív vadsága, vagy éppen a Fiatal lányok száraz szikársága, az Egyenesen át halálközeli élményének súlya.
20 év koncertjei közül akadt még sok emlékezetes. Sok Sziámi, Sajnos Batár, Colorstar, Hiperkarma. De ha az első 5-ről kérdeznének, akkor ezt mondanám. Ezt mondom.
1 megjegyzés:
Igazán jó topic. Szívesen olvasnám koncertbeszámolóidat, nem csak a legjobbakat. :)
Megjegyzés küldése