17:48 - Nos, ama zárómeccs a völgyben jól sikerült. Nem győzelemmel ugyan, de hozta a minimumot. A másik pedig lehet, hogy mégiscsak bekövetkezik. A kibaszás fogalmát már nem nagyon lehet kimeríteni másképpen. Kifogyott a fegyvertár. De ami a legjobban zavarja érzékeny mátrixomat, az a program ellen érzett tehetetlen dühöm, ami belevezet a csillagtalan világűrbe. Iszonyú önfegyelemmel marad fent az íjam a falon.
2009. május 31.
2009. május 29.
13:43 - Csatt. Dobd már ki a kukába a szemetet! Minél tovább őrizgeted, annál büdösebb lesz, és annál jobban rohad minden körülötte. "[...] kalandok nem várnak rám, ott messze napnyugaton" Vadkelet.
___
14:34 - Hosszú idő után találtam rá a teljes szövegre. Mario Benedetti lezúdul a Niagarán. Ezért csapodik nagyot lent:
Ne állj meg!
Ne állj meg mozdulatlan az útnak szélén, ne állj meg!
Ne fagyjon meg a jókedv,
Ne szeress ímmel-ámmal,
Ne nyerd el üdvösséged sem most, sem soha máskor!
Ne telj el nyugalommal!
Ne bújj el a világtól egy csöndes kicsi zugba,
Szemhéjadat ne hunyd le súlyos ítélkezően!
Ne préseld össze ajkad,
Ne aludj álom nélkül,
Ne hidd, hogy vértelen vagy!
Ne ítélkezz sietve!
S ha mindenek dacára, mert nem tudsz tenni másképp,
Megfagy benned a jókedv,
És szeretsz ímmel-ámmal,
S elnyered üdvösséged,
És eltelsz nyugalommal,
És elbújsz a világ elöl egy csöndes kicsi zugba,
Szemhéjadat lehunyod súlyos ítélkezően,
S összepréseled ajkad,
És alszol álom nélkül,
S hiszed, hogy vértelen vagy,
Vagy ítélkezel sietve,
És megállsz mozdulatlan,
megállsz az útnak szélén és óvod magad,
Akkor énvelem semmi dolgod.
2009. május 27.

10:28 - A mai nap a sajté.
___
16:49 - Megrezgette azt a szálat is, amikor a régi kultúridőkben Ecsi felnézett földi poraiból: "Sajtozunk, Lujo?" Két másodperc merengés múltán azonban koncentráljunk az esti derbyre! Zárómeccs és lehet, hogy nem csak nekik. Vörösre festjük Rómát, asszem! 24 ezren meg sajnálhatják a tétet.
___
17:53 - Nem, nem. Ez a zárómeccs még arrébb van. Persze azt legalább tudom, hogy ez egy újabb random jutalom. Ez tart a gép mellett, haver!
___
02:12 - Lejátszottak minket, el kell ismerni. Respekt. A hazakísérés laza romantikáját meg már majdnem el is felejtettem. És mackósajttal zárok.
2009. május 26.
2009. május 24.
2009. május 21.
2009. május 20.
2009. május 18.
11:54 - Ez az ügy rendszeres időközönként pofánver. Aztán ha nem, akkor meg én verem pofán magamat az üggyel. Útközben még bedobunk egy gyrost. Puszi nincs.
___
16:34 - Ki nevet a végén? Rokkos játék, csipa.
___
18:33 - Útban az új közös képveselő felé. Nehogy jamamba legyen, ha már az előző natúr balf*sz volt.
2009. május 16.
2009. május 14.
12:38 - Nehogy aztán 15-ére legyen egy kis chill: 2 nap alatt 278-ról már 288-nál járunk. Hajrá kiszámíthatatlanság.
___
12:45 - Amúgy meg tudhatnám, hogy a kiszámíthatatlan függés keresése (mondhatjuk random aránytervnek is) karakterem fontos része, avagy a karmám nagy kérdése. Ki tudja, mit k*rtam el előző létformámban.
2009. május 13.


08:31 - Hat óra körül kelni és rohanni és nézni a püffögő várost, 5 méterenként megállni a pirosnál, testünk vegyi felfordulását figyelni, kezünkből ügyetlenül kieső dolgokat, idegesen nézni a nyári ruhában és papucsban illanó nőket, kövér testek tolakodását érezni hűvös, még nyirkos bőrünkön - ki korán kel... hülye. Már ha muszájból, már ha pláne.
___
01:15 - Szenvedélynek sok, halálnak kevés...
2009. május 11.
10:47 - Még felbontatlan meglepetés a hét és a hét kezdete. Pár percen belül megkapja az alaphangulatot. Csak a számban olvad.
___
11:38 - Nem olvadt. Nem robbant. Nem porladt. Nem rágható. Szikkadt dió, amit levert az utolsó októberi felhőszakadás. Lenyelni nagy, kiköpni kicsi. Nem mozdul az erdő.


15:09 - Erre a takony indításra már csak egy bizarr ritmus hiányzik.
2009. május 8.
2009. május 7.
2009. május 5.
2009. május 4.
22:55 - A világmindenségből és az időből véletlenszerűség módszerével kilőtt pontok egyike a mai este egyetlen relatív mutatóval spékelve. Ez a mutató nyilván csakis az én rendszeremben értelmezhető, más rendszerében már más világmindenségnek, időnek és pontnak felel meg. A sejtek fizikai találkozása pedig nem több a fentiek játékánál. Így viszont nincs konklúzió. Csak konyha, gyertyafény és szavak. Nem fontos. Csak nekem.
És mindez huszonkettőötvenötkor folyamatos jelen.
2009. május 3.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)