10:21 - Hát hogy is volt ez a november 24-e? Záróakkord, utolsó levegővétel, szívrablás. A sors fintora, hogy annyi figyelmet kapott, mint egy szösz lepöckölése a kabátomról. De megtörtént, újabb sorsdöntő eseménynek adott otthont a Fehér Gyűrű. Vagyis hát: nekem sorsdöntő, neki öt perc egy jelentéktelen állomáson.

La oportunidad...

Vigasztalhatom magam egy tarkótetkóval.

11:55 - És ha már itt tartunk, megnyugtató, hogy nincs lejjebb. Az apátia pihenés. Mély és megrázó pihenés. És már benne van a következő lépés távoli lehetősége: csendes tóban lakik a béka.

0:00 - Nézzük, mit mond a Mester!

Már nincs több elégia bennem,
elporlik siketen a benzin,
a hárfa húrja nélkül zendül,
ha üzennék, és volna még üzennem,
mire a cseppeire fejt kín?
szemem a szemeimre ejtem,
már nincs több elégia bennem.

Már végleg tandarab a bánat,
már végleg önmagára bámul,
akképp növekszik, mintha múlna,
milyen mosoly zárójelzi a számat?
ki oldja föl e jelbeszédet,
mielőtt egészen kiszépül?
s már végleg tandarab a bánat.

17:09 - Nem vet senki semmit senkire. Legalább is egyelőre. Mit keresek én még mindig ezen a hajón? Jéghegy rulez.

___

21:54 - "Sok autó elmegy, / királynő, herceg. / A párnádról majd / lehullnak a percek"

07:54 - Most majd meglátjuk, ki vet követ kire. Oké!

14:55 - Két napja ágyban. Sorozatok, játékok, alvás, ébrenlét, félálom. Valami furcsa anyaméh, amiben jó lebegni. Megállt az idő, és sajnos mégis telik. Nem is olyan lassan.

07:25 - Hol kéne ma lennem? Talán Párizsban a Mars mezőn gyűrűvel, fehér ruhás lánnyal. De ez inkább úgy néz ki, hogy kettőből nulla.

18:40 - Jön még kutyára dér! Ámen.

15:08 - Katatónia. Pokol. Émelygés. Nincseim.

20:28 - Vannak pillanatok, amikor az intuíciók nemet mondanak, és bazmeg, hinni kell nekik. Hát én ugye nem hittem, vagyis hittem, de mégis másként cselekedtem. Ezért kaptam a nyakamba egy jó adag szart, amivel elleszek egy darabig. A szép mégis az benne, hogy véresen őszinte volt, és ez fontos nekem, mert ritka manapság az őszinteség, főként, ha érzelmekről van szó. És új felismeréssel is gazdagodtam: a remény nem stratégia(ezt tudtam eddig is), de nem tudok nélküle élni. Klafa.