23:29 - Kb. 30 éve ezen a napon ütötte el G. Misi rendőrjárőr Gombócot, a kutyát, a Kutyát, akivel bújócskázni lehetett, fogócskázni lehetett, aki kedvességével, játékosságával és intelligenciájával fölülmúlta minden későbbi kutyámat. Bosszút esküdtem, de sosem váltottam be. Nem vagyok bosszúálló típus. Nem vagyok típus. 

23:50 - My orange year!

20:25 - A jelenlegi új generáció három alfaja: zenész, fotós, külföldre akar menni. Vagy e három valamilyen kombinációja. Más nincs. Viszlát.
(Minek is, dolgozni mihály!)

11:35 - Előbújt a nap.

___

12:10 - Na, nem túl sokáig... Egyelőre.

13:11 - "Just can't get enough"

18:08 - Belsővé teszem az időjárást, főleg az ilyet: a szakadó eső bennem folyik, taknyos leszek, fél óránként hugyozni járok, és úgy érzem, a nyirokereimben, mint csatornákban, folydogál az esőlé. Pont ezért megyek el gyorsan uszodába. Mínusszor mínusz az plusz, nem?

___

21:37 - Igen, elállt bennem a víz.

07:47 - Ha nem áll össze a kép, akkor majd összeáll máshogy. Vagy nem. A Napra ma sem lehet számítani állítólag.

___

01:48 - Gitárom pengetem, f*szomat lengetem.

07:37 - Szivola furcsa csendbe burkolózik, ami inkább ijesztő, mint megnyugtató. Mivel sajnos mindent érez, nyilván érzi, hogy le akarom rázni. Van egy olyan előérzetem, hogy ehhez k*vára lesz még egy-két szava.

___

07:49 - Na, de induljunk neki a napnak, ha háború lesz, akkor is!

___

21:11 - Nincs háború, béke van. A lelépés most sem sikerült, de a kapcsolatot lazítottam. Utálom ezt a taktikázást, de nem tudom máshogy. Amúgy meg nem is volt olyan rossz.

___

21:13 - A vörös hajú nőről álmodom, trallalallalaaaa!

___

22:38 - Tuti bekattanok, ha megjön az eszem. Az indián-arcúval korcsolyázni voltam, a vörös meg egyfolytában eszembe jut. Közben meg a barna göndörre izgulok. Az eklektika diszkrét bája (mert ugye diszkréció létezik, ebben még akarok hinni, akarok hinni!)

23:39 - "Remélem, más vadászat volt, mint a többi!" Persze, mindegy, hogy becserkésztél, levadásztál, levettél a lábamról és gerincre vágtál, a lényeg, hogy ugye különbözött a többi vadászattól? Igen, hogyne. A többieknek mást mondtam előtte.

___

23:55 - De még az is lehet, hogy ugyanazt...

12:44 - Böjtöm 16. napja semmivel sem másabb, mint a többi nap.

___

12:46 - Igen, és pontosan tudom, igen, kristálytiszta valósággyémánt számomra, hogy az elbúcsúzást, az elengedést, és az ezzel járó konfliktust kell gyakorolnom. Rendkívüli stagnálásba fog taszítani, ha ezt nem teszem. Baj akkor sincs. Csak stagnálás. (és summa cum laude szegénységi bizonyítvány.)

___

12:54 - Azt hiszem, még egyszer bekávézom, és akkor indulhat a mai nap. Egy bukó cipővásárlás, egy nyerő találat fényképezőgépre. Döntetlennek tűnik. (Mondjuk a három pont jobb lenne az egynél, de kétségtelen, hogy az egy meg több a nullánál. Matekból jeles.)

23:57 - Remekbe szabott új célok. Ha elkészül A szálak nem futnak össze munkacímen futó projekt, elsősorban kiszedetem a lengőbordáimat, és lepippantom magam a Moszkva téren (opardon, a Széll Kálmánon). Na jó, lehet, hogy nem leszek ennyire drámai, amúgy is rájöttem, hogy nem vagyok drámai személyiség (ebből nem következik feltétlenül, hogy hamleti lennék, hanem inkább csak az, hogy nem szopom le magam Budapest közepén). 

Másodsorban pedig szembenézek egy újonnan születő énemmel. Ez nagyon izgalmas lesz, alig várom a találkozást. Egyelőre még a munkarendet böszme nehéz belőni, mert a lustaság és az enyhe kudarckerülés nem segíti az előrehaladást. De igyexem optimalizálni a menetrendet. 

___

23:59 - 2015 második legnagyobb célkitűzése a Szivolától való megszabadulás. Tovább nem várhatok, ez világos. És még egy szomorú búcsú is lesz, azt hiszem. Sőt lehet, hogy még több. Imádom ezt az évet!

16:56 - Néha úgy van az, hogy az ember tisztán megérzi, hogy ki a mester. Néha meg mellénézi. Vagy talán csak aki mester volt tegnap, az már nem mester ma. A guruk napja is leáldozik egyszer, de nyom nélkül nem múlik el. Mindegy is; ezt itt, biztosan tudom, hogy mesteri:

>>Kedves Kisasszony!

Gyakorlatlanul írom ezt a levelet; e téren tapasztalatlanabb vagyok, mint az angol udvari ceremóniákban. Szeretném az elején kezdeni, de azt se tudom, hol az ilyen „ügynek” az eleje.

Sajnos egy autóbuszban találkoztunk, s így – egyikünknek – át kell lépnie száz társasági gátlást. Az én dolgom, hogy bemutatkozzam, de ha megteszem, nem száz, hanem ezer terhelő adat szól ellenem. Mesterségem már egymagában is gyanús; ha leírom, hogy „író” vagyok, Maga nyilván valami korhely-bohém-csavargóféleséget tisztel e néven. Könyveim tán megcáfolnák ezt, de könyveimet Maga sosem olvasta. (Rutinom: 50 lépésről ismerem meg az olvasóimat. Maga nem az.) Ha megtetézem ezt azzal, hogy anyakönyvi hitelességgel mutatkozom be: – elvált is vagyok, elhúzza az orrát. Mindez rossz ajánlólevél.

Érzem, hogy ezt a kis gyanakvást játszva oszlathatnám el azzal, ha felsorolnám a „meglátni és megszeretni” címszavait. Bizonyára enyhítő körülmény lenne, ha azt írnám, hogy „nem tudok Maga nélkül élni”. Mindezt nem írom, mert nem így van, s az írók még az életveszély perceiben sem szeretnek hazudni. S az emberi kapcsolat mindig életveszély. Ami van, az különben is több ennél; úgy érzem, hogy valami közünk van egymáshoz – vagy inkább: nekem Magához. Kérem, tekintse enyhítő körülménynek ezt.

Véget vetek e balkezes vallomásnak. Ha módot ad rá, élőszóval fejezném be. Hozza meg ezt az áldozatot; íme, mily hosszú levéllel áldozom én. (Legutoljára a fronton írtam ilyen hosszú levelet, kint a Donnál, fél nappal az oroszok áttörése előtt. Búcsúlevél volt.) S áldoztam még kétszer, hogy egészen kevéssé tiszteletre méltó emberek társaságát kerestem, csak azért, hogy közben láthassam Magát.

Idefenn lakom a Baánnál. Három napig csak. Holnap – szombaton – és vasárnap a 3/4 5-ös autóbusszal leszaladok a MÁV elé. Ott várok Magára, a megállónál. Kétszer várhatok csak Magára; kérem, egyszer jöjjön el.

„Ismeretlen tisztelője”

Örkény István<<

16:52 - Köszöntöm Önöket a fedélzeten! A hajó pillanatokon belül elindul. Az utazás hosszú lesz, de reméljük, hogy egyben tartalmas is. Ajánlom Önöknek, hogy fölöslegesen cipelt dolgaiktól mielőbb szabaduljanak meg, látni fogják, hogy a hozzájuk való ragaszkodás fölösleges és hiábavaló. Integetni a lelki béke érdekében szükséges, de mindenképpen csak rövid ideig, talán a látóhatár széléig. Utána már úgyis hatástalan. Ajánlom, hogy időnként imádkozzanak jó szélért és a viharok elkerülésért, és nem utolsó sorban a múzsák csókjaiért. Minderre szükség lesz az út során, ez nem kétséges. És akkor most kérem, vegyenek egy nagy levegőt és lassan fújják ki. A köteleket kioldoztuk. 

Szevasz 2015!