17:41 - Makacs paradigma.

02:53 - A lépcsőn felfelé menet jutott eszembe, hogy lehetne lefelé is menni. Vagy lefelé, ha fölfelé.

___

03:05 - Az értékes mindig az, aki menekül. Micsoda genetikai kódrendszer véd az unalom ellen. Az unalom az evolúció ellensége? Költői kérdés volt.

___

03:25 - Milyen hangokat is keresek a gitáron, mikor valójában a szaxofonban hiszek? Ez nem volt költői kérdés.

14:18 - Offline

13:32 - Itt, távol a nagyvárostól találkozni lehet az ősszel is, nem csak valami "-szerűséggel" és "-féleséggel".

08:18 - Mától bizonyos helyzetekben és helyeken csukott szemmel kell járnom. A felnőtt lét okos csukott szemet kíván. Milyen végtelenül unalmas és hazug.

10:48 - Kisebbfajta takonykór, napos kristályhideg, hosszú, méla séta a Déli pályaudvartól, álldogálás nem a világgal szemben, hanem inkább csendben a világ mellett. Önző anyag- és energiaforgalom.

___

23:24 - Amúgy mindig úgy tűnik, hogy a csajok hamar el akarják hagyni a szerelvényt, de aztán mindig kiderül, hogy a végállomáson sem akarnak leszállni. A csajok nem tökölnek.

07:45 - Azt hiszem, kávé-, női láb-, dallam- és druidafüggőségem van. Ráadásul még az is, hogy meglepően folyton elégedetlen vagyok az időjárással, az időbeosztásommal, az időutazással és az időparadoxonnal, alles zusammen az idővel kapcsolatos anomáliákkal. Pont ennyi, nem kevesebb.

20:59 - Heló, teázós idők!

___

21:08 - Ja, amúgy a Cure-os csaj visszajött és beválasztott engem. Khm.

17:52 - Nem. De nem kell.

___

17:53 - Gyönyörű szerelmek, gyönyörű bolygók a táguló világegyetem két egymásra kacsintó galaxisában. A soha össze nem találkozás humoros romantikája és cseles szomorúsága. Csipkerózsika a repülőgépen.