17:13 - Ugye tavaly óta tudom, hogy semmilyen előérzetnek és fogadalomnak nincs értelme. A legtöbb, amit tehettem 2015-ben, hogy elengedtem az elengedésről szóló elvárásomat. Meg is nyugodtam tehát. Asziszem. Szóval most csak egyszerűen boldog új évet kívánok nekem!

14:19 - Zinmezum, zinmezum, retsze-fitsze bun bun bun!

10:41 - Ma, az éjszakai forgolódás közepette, észrevettem fehér hajamban egy barna szálat. Egy barna szálat. Mindig is tudtam, hogy csodák vannak, de elég régen nem hittem benne annyira mélyen, hogy ilyen kézzelfoghatóvá váljon. Csoda minden nap van wtf! 

08:13 - Sárga nap van ma. Vannak sárga napok, kékek és szürkék. És néha zöldek. Hiába, a mai nap fanyar, mint az ánizsos parfüm. Minden szinesztézia. 

13:36 - Ahogy Gregory Corso mondta volt: "Tegnap érkeztem, ma itt vagyok, holnap elmegyek". Milyen botegyszerű néha a létezés, olyan mint amikor hazamegyek anyámhoz hétvégére. Pénteken érkezem, szombaton élvezem az otthon melegét, a cserépkályhában izzó fák ropogását, anyám édes főztjét és gondoskodását, aztán vasárnap elköszönök és eljövök. Nők, munkahelyek, zenekarok, életek: ma itt vagyok. Csók!

23:04 - Minden irigységem egészséges kihívás. És jó hír, hogy vannak elég közeliek is, bár sajnos van azért nagyon távoli. Amivel pedig lehet főzni, az nehogy már ott rohadjon a hűtőben, nem? De. 

08:03 - Elengedtem az elengedést. Ezt nevezhetem 2015 sikertelenségének és sikerének egyben. Nézőpont kérdése, hogy szeretem vagy utálom magam miatta, de azt hiszem, szeretni jobban van kedvem, csak nehezebb. Most rám férne egy hét blackout. 

12:47 - Na most hogyan tovább? Első levegővétel, de nincs sok idő dönteni. Kilégzés. 

21:30 - Megint elmerültem a világ új tájainak felfedezésében. Felcserélhetetlen skandináv és balti hangulat, vilniusi szállodai szoba, Fortas chili soup, brit kocsma, ami britebb volt, mint Angliában. A bécsi levezetés sem volt rossz, de azért a császárvárosba nem kívánkoznék vissza egy percre sem. 

A kaliber hasonló volt, mint régen Írországban. 

Veszek egy jobb bőröndöt. Ezt nem lehet megunni! Hammm

23:11 - Nyomtalan lomban a semmi újra lángra lobban. Vénám, ha költői volna, se mondhattam volna jobban. 

Azt hiszem okosabb, ha most megnézek egy filmet...

07:29 - Az elmúlt hetek kavarására és sötét lemerülésére zseniális választ adott az agyam. A testvérek után álmomban megjelent a két lány kishúga (képzeletem szüleménye), aki időközben gyönyörű fiatal lány lett, és az ágyamban kötött ki egy rendezvény után. Az agyam macsóbb, mint én, ez nem vitás.

___

07:36 - Ja, és olyan vagány volt a kiscsaj, hogy a két nővérét "kurváimnak" nevezte egy beszélgetés közben. Muhhhhahahahahahah. Imádom :D

07:45 - A sötétlő erdő és az árulók legmélyebb bugyra megvan? Na ezek az álmok kergetnek, egyáltalán nem véletlenül. Bár mivel minden agyban dől el, mondanám inkább, hogy tékitízi. 

Ja, és a sűrű programok közötti választásban rettenetesen nagyot kell fejlődnöm, mert nem lesz így életem. Sayno, sayno, sayno!

07:12 - Kettős életet kezdtem élni. Egyelőre ideg, szervezési nehézségek és furcsa új érzésekkel jár. Hogy mibe futok bele, a vesztembe vagy a nyertembe, tudni még nem lehet. Szólok. 

02:15 - Alig vártam már ezt a kis hűvösebbet, hogy átüssön a téglán az ősz taknya-nyála, hogy csinos pulcsiban díszelegjek, ha már a kánikula leszívta az életem. A nyár kibírható csak akkor volna szárazon, ha építettem volna egy tavat az udvaromba, de mivel a ház társas, nem tehettem. Bár ha jobban belegondol az ember, talán a lakótársak is örültek volna a csobbanásnak, a bikinis nőknek a parton meg pláne. Mert azok lettek volna, az ziher. Ahol tó van és meleg, ott van nő is, ott van vágy is, az evolúció évezredes parancsa átüt a jól bevált erkölcsi kerítésen, és akkor baszni kell, mondja a költő. De tavam nem épült, így csak az őszben bízhattam eme globális kemencében, amiben sül a világ népe, én meg főleg, itt, ebben a Kárpát-medencének nevezett katlanban. Most bezzeg már ropognak a lábam alatt a barna falevelek, és lassan a száraz ágak is hogy zörögnek. Nagy levegőt vehetek a szitáló esőben, és ha egy pillanatra is rágondolok nyári sülésemre, azonnal elfog a koool életérzés, még akkor is, ha a szél bebújik pulóverem alá, és bizsergeti a herezacskómat. Nagy dolgok ezek, halleluja, meg van, kérem, komponálva ez a természet, egy miatt haragszom most már csak: hogy a tavasz huncut bimbózása kezd elmaradni az évszakok ősi körforgásából, mint Pali bácsi a diszkóból. Pedig a mesteri arányhoz hozzátartozna a dolgok rendes egymásutánisága, szép metszésű évszakok, hogy minden olyan biztos és örök legyen, mint a hajnali merevedés. 

De jaj, még messze a kikelet. Most egyelőre élvezem a lehűlést, mint az egyszeri halandó, ha kilép a szauna ajtaján, és piros, izzadt testét beleveti a jéghideg merülőbe (miszerint hideg vizes medence). 

Nem gondolok még a novemberi ködökre, átázott cipőkre, a fűtőtest halk duruzsolására és az emberszagra a 7-es buszon. Inkább átölelem a szeptembert, mint a kisded anyja kebelét, és nehogy a kebelről megint eszembe jusson az evolúció évezredes parancsa. 

12:54 - Most már hetek óta nincs szinkronban az arcom és a belső energiaszintem. Ez csak azért bosszantó, mert sokszor a magas energiaszint ellenére úgy nézek ki, mint aki két éve nem aludt. Fordítva jobb lenne. De úgy tűnik, meg kell barátkoznom azzal a jelenséggel, hogy míg kamaszkoromban könnyen meglátszott rajtam, ha keveset aludtam, most könnyen meglátszik rajtam, ha alszom. Súlyos különbség. Fákk.

___

14:59 -  Lehet, hogy meglátszik rajtam a kamaszkorom.

22:49 - Hát rendkívül kíváncsi leszek, hogy hová fogom korszakolni az elmúlt három és fél évemet. Úgy mindennel együtt. És hogy mennyit kell még várnom ahhoz, hogy korszakolhassam. Értelmet úgyis kap, hiszek a kognitív disszonanciában!

___

02:08 - Ma szélzúgásra alszom. Így szeretem. 

07:37 - Tegnap hazafáztam a Batyiról.

___

07:38 - Mellesleg itt az ősz! Szevasz!

07:36 - Fekete hosszú ruhában jelent meg tegnap az édes végzetem, mégis olyan volt, mint a legvirágosabb tavasz, minden porcikám rezonált és remegett. Thug life :)

07:22 - Nem túl sok jót olvastam róla, de végre birtokomban egy 50mm 1.8. Ma tesztelem. 

08:50 - A nyár utolsó sugarai. Egy rövidke búcsúpihenő a jó levegőn, hűs éjjelek, bogrács, frizbi, A sátán kutyája - sokadjára. Nagy levegő és újra beszállhatunk a kerékbe. Nem tudom mi vár, de várom!

___

09:30 - Arról, amikor elszalasztjuk a pillanatot.

19:20 - Hűűűűs

20:33 - Hát azt hiszem, ez a nyár sem lesz az elmúlt 10 év legszebb nyara. Bár sok apró kincsecske csillog a homokjában, de többnyire ugyanaz volt, mint tavaly: hőség, unalom, sör és a bioritmus teljes megfordítása. Egy rövid süketen és vakon eltöltött siófoki (rém)álomtúra, némi kóstolgatás a szörfözésbe. Nagyjából ennyi volt a kimozdulás. Pedig ígéretesen indult a szarvasi Körösnél, de az ígéret csak ígéret maradt. 

De úgy anblokk azt mondhatom, hogy július 1 és 5-e között lezajlott mindaz, ami fontos és jó volt. 

Persze még 12 nap hátra van, talán kicsit korai még ez a (le)értékelés. 

03:13 - Születésnapom éjjelén full józanul és abszurd ételekkel körülvéve: fetával töltött paprika és szilva. Így a harminc vége felé jó sok kuszaság lett, az eleje sokkal huszárosabb volt. De azért nincs okom panaszra, az elemek nincsenek lemerülőben, csak némi egyszerű felpezsdítés kéne, ritmusváltás, ilyesmi. Sok dolgom van.

08:38 - Talán ha egy órát sikerült aludnom. De az elmúlt hét után simán megérdemlem ezt a büntetést. 

Most viszont úgy tűnik, sikerül másodjára szörföznöm. Igaz, "csak" windsurf és "csak" Balaton, de lesz ez még jobb is!

17:37 - Vízmágus

22:20 - A tvinpikszbe temetkeztem hazaérvén a vízpartról. Kemény hely, kemény csávókkal, kemény csajokkal. Éhes szemem néhány emléke később. Most csak egy gyöngyszem. Aztán megyek vissza Dale Cooper látomásai közé. Báj. 

00:26 - Lassan elszáll a július, de azért tartalmaz még néhány finom termést. Például holnap vízpart, szansájn, feromon. Tsók!

20:56 - Ma újra elhagytam Veronikát. Vikinél voltam az Újbudánál. Viki műanyag maca, nagyon megcsinált fiatal vékony szőke nő, nagy mellekkel, diszkrét csomagolásban. Nincs természetes, eső áztatta föld illata, mint Veronikának, viszont beszédes, gyorsan és profin dolgozik a fejemen. És ami egyáltalán nem elhanyagolható, hogy ügyesen. Azt hiszem, most már hozzá fogok járni. Csak néha ugrok be Veronikához, kis vékony karjainak illatát és látványát magamba szívni. 

Fodrász-karma. 

14:17 - Imádom, ahogy a kamera kitágítja éhes szemeim étvágyát!

22:33 - "the man is at the door"

10:07 - Indítom a nyarat. 

08:59 - "Úgy kiszívnám az összes tartalmad, ó Múzsa!"

___

09:01 - Talán indítok egy fotóblogot.

15:08 - Ha mégis újrajönnék, dobjatok ki!

16:41 - A változások elkezdődtek. Az egyik elmegy, a másik kiválik. Az elengedés nosztalgikusan fájó tompasága és az újjáépítés izgalmas bizsergése között vergődöm. A hullámzás kisodorja az egyensúlyt. De egy percet sem bánok abból, ami volt, és egy percet sem fogok abból, ami lesz. Viszlát és üdv. Karma kóma.

08:12 - Zsákmányállat.

12:17 - Ha megkérdezem magamtól, hogy amit ma csinálok, mennyivel visz közelebb ahhoz, amit holnap akarok, akkor azt kell válaszolnom, hogy semennyire. Többszöri megvizsgálásra is az, hogy semennyire. Ez eléggé aggasztónak tűnik, hacsak figyelembe nem vesszük azt a kitételt, hogy néha logikátlan és ellentmondónak tűnő dolgok visznek a legközelebb a megoldáshoz. De az is lehet, hogy ez a magyarázat szimpla kognitív disszonancia. 

Egy esetben viszont biztos igaz: kialudni magam mindenképpen közelebb visz a jövőhöz. 

06:47 - Ha a szerelem nem vált meg, akkor szerelmes leszek a megváltásba. Ez is fizika, mint ahogy minden az, és mint ahogy semmi sem az. Krva bölccsé tesz a 6 órai kelés. 

___

06:50 - Első sportfogadásom a Real Madrid miatt bukott meg. Mindig is rühelltem őket, ez a húzásuk pedig kifejezetten messze vitt. Vigyél messze május! Nem baj, most felraktam a Ronaldo gólján nyert 225 forintot egy japán másodosztályú meccsre. o.O

___

06:55 - Ez felháborító!

07:49 - Amikor romjaimon átgyalogol az újjászületés ígérete.

19:58 - Holnap reggel lesz egy hete, hogy az ikerlányokkal utaztam a 7-esen. Régóta volt rám nőnemű arca és kisugárzása ilyen hatással mint az övék. A jobboldalival szemeztem, amelyik az ablaknál ült, és nem volt szíj a bokáján. De a másik is ugyanolyan szép volt. Ez a probléma az ikrekkel. Jó lenne még őket látni egyszer. Holnap?

09:48 - Torokátharapások helyett etetek. Mindenkinek szépen nyomom bele a pofájába az éltető táplálékot, koncot, cafatot. Véget kell vetnem ennek, különben üres lesz a spájzom. És nem kevésbé jellemzően mások életét fogom élni. Végre találkoztam a néger pszichológusommal. Mondjuk sosem hallgattam rá. Eddig. 

00:28 - Megörvendeztetnek engem. Megörvendeztet a tavaszi levegő, az édes virágillat, a napszagú bőr. Megörvendeztet az éjszaka - nyugalmával, izgalmával és kozmikus sötétjével. Megörvendeztetnek a zene hangjai - harmóniák és disszonanciák, jófiúk és rosszfiúk dalai, szép lábú nők erotikus dallamai. Megörvendeztetnek fiatal lányok hosszú szempilláikkal, forró vérükkel és szenvedélyükkel, a halált feledtető tejjel és vajjal, amiben fürösztenek. Megörvendeztet engem az anyaföld sűrű szaga és a vizek tiszta csobogása, anyám szép magánya és apám türelme. Megörvendeztetnek engem a szavak, amelyek körülvesznek és a szavak, amelyeket magam teremtek - magamnak csak. Talán. Megörvendeztet engem az egyensúly és a szédület. A barátok kézfogása, és a sör hűvöse. Megörvendeztet engem minden érzékszervem, ha megfürdetem őket az ingerek sokaságában. Megörvendeztet a szél, az eső és a villám döreje. Az élet. 

Zokszó?

07:26 - Olyan kínos csend ül ma a fákon. Rövidesen múzsát kell szereznem.

16:15 - Deklarálom, csak a rend kedvéért, csak azért, hogy össze lehessen hasonlítani majd a következő években: 2015-ben Magyarországon a tavasz április 9-én jött el, élesen váltva az addig teljesen uralkodó telet. És még a mandulafa virágzása is elmaradt idén, holott tavaly már március első felében megtörtént. Most nem volt. Pár szál gyönge, szégyellős virágon kívül.

___

17:33 - Már 25 éve annak a szörnyű éjszakának és reggelnek, amikor nagyapám kiterítve feküdt az ágyán. Pont egy emberöltő nélküle. "Se itt, se Fokföldön, se Ázsiába". 

07:57 - Kiszúrtam az egyik gennyes zacskót. Mázsás kő gurult le a hegyen, amiért már nem kell visszamennem és újra feltolnom. Könnyebbség, de nem a végső megoldás. 

___

08:00 - Velkám bekk január!

07:36 - Dupla herpesszel, de tél végi / tavasz eleji mélypontján is erős immunrendszerrel várom a hétvégét. És a hétvége is vár engem, ami egyáltalán nem elhanyagolható tényező. Anyway gyakran baszogat a kérdés, hogy mi a jogos különbség diszkréció és mocskos hazudozás között. Van-e. Nyilván amíg nem választom a totális őszinteséget, addig a különbség létezőnek tűnik. És jogosnak. 

"Hide what you have to hide and tell what you have to tell" 

07:24 - Budán hétvége óta elkezdtek csivitelni a madarak éjszaka. Ez egyrészt a tavasz visszavonhatatlan jele. Másrészt végtelenbe révedt budai éjjeleim, a koleszkert tavaszainak nosztalgiaillata. Így kezdődött az a szerelem, ami lassan 20 éve múlhatatlanul tart. 

07:42 - Fura éjjel volt. Felületes alvás, gyakori ébredések, mindez megtűzdelve pörgős, színes, akciódús és nosztalgikus álmokkal, sok családi szereplővel. Tűzeset. Változás és megtisztulás? Hmm.

16:25 - A február és március azonos naptárnumerikája (feltéve ha a február 28 napos) beadta egy hónapon belül a második péntek 13-at. Az eggyel előttin ellopták a telefonom, úgyhogy nagyon résen kell ma lennem. Nagyon! 

___

16:27 - Ráadásul visszajött ez a faszom tél március közepén. Visszajött? Még el se ment bazmeg.

11:13 - Talán a mai álmom után (az oroszok atomtölteteket ástak el szülőfalum valamely pontján, és rettegtünk a felrobbantástól) már elmondhatom, hogy az atomtámadástól való félelem 10 éves korom óta visszatérő álmom. Vagy a kettő közel 30 év alatt ehhez kevés?

13:17 - Ma váratlanul bemarkolt a tavasz. Lehet a szomjas bőrt fürdőztetni a fényben. Én már rövidujjas megoldásban toltam, de a nők lassúbbak és óvatosabbak. Nekik ennél több kell.

07:25 - Egy vasútállomás a múltból - a jelenben.

23:48 - Nehéz, bosszantóan rám telepvő szürke malomkő, de egy hét! Egy kurva nehéz hét, és jövő héten talán már elkezdi bontogatni a szárnyait, legyezni a faleveleket és húzgálni a szoknyáját. Fog összeszorít!

17:47 - A vidéki télvégi hangulat utnánozhatatlansága.

07:52 - Amikor a puszta látvány indukálja a puncik illatát. Ez az igazi szinesztézia. Tavaszimádás génprogram indul.

___

11:04 - Aludni, aludni, aludni - mint a falat kenyér.

08:01 - Illatos napfény, illatos grépfrútlé, sós pára.

04:35 - A böjt hét nappal való megrövidítéséért megkaptam a méltó büntetést. Sosem hittem abban, hogy a telefon kocsmaasztalra való. És nem is. 

07:22 - Van egy ártány a környezetemben. Azt hiszem, a romlásomhoz is van köze, ettől még persze megoldani az én dolgom. 

07:47 - Grépfrútlé, juhtúró, kávé. Turbó reggel. És akkor még a répalét nem is tudtam elkészíteni megfelelő eszköz hiányában. Ahogy most ezt írom, kisütött a nap is. Legyen ilyen eme semmilyennek indult nap!

___

07:52 - Azért van, ami jó, ha fekete-fehér!

17:30 - Fél hatkor még finoman világos van. Hoppá!

19:25 - Tény, hogy a hétvégém fénypontja Nikoletta kezeinek érintése volt a derekamon. És mindenhol máshol. Azt hiszem, megint találtam valamit, amit nem akarok abbahagyni. A páros welness amúgy jó összhangot és harmóniát teremtett, már csak annyi a szépséghiba, hogy pénteken este, első lépésként sikerült elkövetnem a második legböszmébb hibámat tavaly június óta. Súlyos pillanatok, amikor a neocortex áthelyezkedik a farkamba. Vagy inkább csak átadja az irányítást. És vajon most már kijelenthetem biztonsággal, hogy nem jár többet a korsó?

___

23:23 - Lassan lekapcsolom a villanyt a fejemben. Aztán a jótékony sötétség után megnézem, mi lesz holnap. Már a paráim sem a régiek.

07:55 - Az első lendületvesztés a 2015-ös kamínón. Igen, forgatókönyvszerű, hogy egy hónap alatt kicsit fakul a tűéles kép. Ezzel akár be is lehet bukni. De még jön egy tavasz. És ne felejts el őrültnek lenni, ne felejts el őrültnek lenni, ne felejts el őrültnek lenni! (kétszermond, kétszermond?). Most jöjjön a fortissio lungo! Mmmm.

15:11 - Ma megnézem életem első SuperBowl-ját. Nem tudom, mit esznek rajta ennyire az emberek, de majd kiderül.

___

21:44 - Kb. két órám maradt a Csellista történetének folytatására. A tételfeladat megfogalmazása és a szövegek bevágása 3-4 órámat elvitte. Gyűlöletes feladat. Még jó, hogy DM remixeket hallgattam, ami megmentett a teljes elmémet elborító agyhúgykőtől.

___

02:32 - Hamar sikerült belelényegülni a SuperBowl-ba, csakhogy - te rongyos élet! - 5-ig nem maradhatok ébren. Holnap komoly meló van... 

23:29 - Kb. 30 éve ezen a napon ütötte el G. Misi rendőrjárőr Gombócot, a kutyát, a Kutyát, akivel bújócskázni lehetett, fogócskázni lehetett, aki kedvességével, játékosságával és intelligenciájával fölülmúlta minden későbbi kutyámat. Bosszút esküdtem, de sosem váltottam be. Nem vagyok bosszúálló típus. Nem vagyok típus. 

23:50 - My orange year!

20:25 - A jelenlegi új generáció három alfaja: zenész, fotós, külföldre akar menni. Vagy e három valamilyen kombinációja. Más nincs. Viszlát.
(Minek is, dolgozni mihály!)

11:35 - Előbújt a nap.

___

12:10 - Na, nem túl sokáig... Egyelőre.

13:11 - "Just can't get enough"

18:08 - Belsővé teszem az időjárást, főleg az ilyet: a szakadó eső bennem folyik, taknyos leszek, fél óránként hugyozni járok, és úgy érzem, a nyirokereimben, mint csatornákban, folydogál az esőlé. Pont ezért megyek el gyorsan uszodába. Mínusszor mínusz az plusz, nem?

___

21:37 - Igen, elállt bennem a víz.

07:47 - Ha nem áll össze a kép, akkor majd összeáll máshogy. Vagy nem. A Napra ma sem lehet számítani állítólag.

___

01:48 - Gitárom pengetem, f*szomat lengetem.

07:37 - Szivola furcsa csendbe burkolózik, ami inkább ijesztő, mint megnyugtató. Mivel sajnos mindent érez, nyilván érzi, hogy le akarom rázni. Van egy olyan előérzetem, hogy ehhez k*vára lesz még egy-két szava.

___

07:49 - Na, de induljunk neki a napnak, ha háború lesz, akkor is!

___

21:11 - Nincs háború, béke van. A lelépés most sem sikerült, de a kapcsolatot lazítottam. Utálom ezt a taktikázást, de nem tudom máshogy. Amúgy meg nem is volt olyan rossz.

___

21:13 - A vörös hajú nőről álmodom, trallalallalaaaa!

___

22:38 - Tuti bekattanok, ha megjön az eszem. Az indián-arcúval korcsolyázni voltam, a vörös meg egyfolytában eszembe jut. Közben meg a barna göndörre izgulok. Az eklektika diszkrét bája (mert ugye diszkréció létezik, ebben még akarok hinni, akarok hinni!)

23:39 - "Remélem, más vadászat volt, mint a többi!" Persze, mindegy, hogy becserkésztél, levadásztál, levettél a lábamról és gerincre vágtál, a lényeg, hogy ugye különbözött a többi vadászattól? Igen, hogyne. A többieknek mást mondtam előtte.

___

23:55 - De még az is lehet, hogy ugyanazt...

12:44 - Böjtöm 16. napja semmivel sem másabb, mint a többi nap.

___

12:46 - Igen, és pontosan tudom, igen, kristálytiszta valósággyémánt számomra, hogy az elbúcsúzást, az elengedést, és az ezzel járó konfliktust kell gyakorolnom. Rendkívüli stagnálásba fog taszítani, ha ezt nem teszem. Baj akkor sincs. Csak stagnálás. (és summa cum laude szegénységi bizonyítvány.)

___

12:54 - Azt hiszem, még egyszer bekávézom, és akkor indulhat a mai nap. Egy bukó cipővásárlás, egy nyerő találat fényképezőgépre. Döntetlennek tűnik. (Mondjuk a három pont jobb lenne az egynél, de kétségtelen, hogy az egy meg több a nullánál. Matekból jeles.)

23:57 - Remekbe szabott új célok. Ha elkészül A szálak nem futnak össze munkacímen futó projekt, elsősorban kiszedetem a lengőbordáimat, és lepippantom magam a Moszkva téren (opardon, a Széll Kálmánon). Na jó, lehet, hogy nem leszek ennyire drámai, amúgy is rájöttem, hogy nem vagyok drámai személyiség (ebből nem következik feltétlenül, hogy hamleti lennék, hanem inkább csak az, hogy nem szopom le magam Budapest közepén). 

Másodsorban pedig szembenézek egy újonnan születő énemmel. Ez nagyon izgalmas lesz, alig várom a találkozást. Egyelőre még a munkarendet böszme nehéz belőni, mert a lustaság és az enyhe kudarckerülés nem segíti az előrehaladást. De igyexem optimalizálni a menetrendet. 

___

23:59 - 2015 második legnagyobb célkitűzése a Szivolától való megszabadulás. Tovább nem várhatok, ez világos. És még egy szomorú búcsú is lesz, azt hiszem. Sőt lehet, hogy még több. Imádom ezt az évet!

16:56 - Néha úgy van az, hogy az ember tisztán megérzi, hogy ki a mester. Néha meg mellénézi. Vagy talán csak aki mester volt tegnap, az már nem mester ma. A guruk napja is leáldozik egyszer, de nyom nélkül nem múlik el. Mindegy is; ezt itt, biztosan tudom, hogy mesteri:

>>Kedves Kisasszony!

Gyakorlatlanul írom ezt a levelet; e téren tapasztalatlanabb vagyok, mint az angol udvari ceremóniákban. Szeretném az elején kezdeni, de azt se tudom, hol az ilyen „ügynek” az eleje.

Sajnos egy autóbuszban találkoztunk, s így – egyikünknek – át kell lépnie száz társasági gátlást. Az én dolgom, hogy bemutatkozzam, de ha megteszem, nem száz, hanem ezer terhelő adat szól ellenem. Mesterségem már egymagában is gyanús; ha leírom, hogy „író” vagyok, Maga nyilván valami korhely-bohém-csavargóféleséget tisztel e néven. Könyveim tán megcáfolnák ezt, de könyveimet Maga sosem olvasta. (Rutinom: 50 lépésről ismerem meg az olvasóimat. Maga nem az.) Ha megtetézem ezt azzal, hogy anyakönyvi hitelességgel mutatkozom be: – elvált is vagyok, elhúzza az orrát. Mindez rossz ajánlólevél.

Érzem, hogy ezt a kis gyanakvást játszva oszlathatnám el azzal, ha felsorolnám a „meglátni és megszeretni” címszavait. Bizonyára enyhítő körülmény lenne, ha azt írnám, hogy „nem tudok Maga nélkül élni”. Mindezt nem írom, mert nem így van, s az írók még az életveszély perceiben sem szeretnek hazudni. S az emberi kapcsolat mindig életveszély. Ami van, az különben is több ennél; úgy érzem, hogy valami közünk van egymáshoz – vagy inkább: nekem Magához. Kérem, tekintse enyhítő körülménynek ezt.

Véget vetek e balkezes vallomásnak. Ha módot ad rá, élőszóval fejezném be. Hozza meg ezt az áldozatot; íme, mily hosszú levéllel áldozom én. (Legutoljára a fronton írtam ilyen hosszú levelet, kint a Donnál, fél nappal az oroszok áttörése előtt. Búcsúlevél volt.) S áldoztam még kétszer, hogy egészen kevéssé tiszteletre méltó emberek társaságát kerestem, csak azért, hogy közben láthassam Magát.

Idefenn lakom a Baánnál. Három napig csak. Holnap – szombaton – és vasárnap a 3/4 5-ös autóbusszal leszaladok a MÁV elé. Ott várok Magára, a megállónál. Kétszer várhatok csak Magára; kérem, egyszer jöjjön el.

„Ismeretlen tisztelője”

Örkény István<<

16:52 - Köszöntöm Önöket a fedélzeten! A hajó pillanatokon belül elindul. Az utazás hosszú lesz, de reméljük, hogy egyben tartalmas is. Ajánlom Önöknek, hogy fölöslegesen cipelt dolgaiktól mielőbb szabaduljanak meg, látni fogják, hogy a hozzájuk való ragaszkodás fölösleges és hiábavaló. Integetni a lelki béke érdekében szükséges, de mindenképpen csak rövid ideig, talán a látóhatár széléig. Utána már úgyis hatástalan. Ajánlom, hogy időnként imádkozzanak jó szélért és a viharok elkerülésért, és nem utolsó sorban a múzsák csókjaiért. Minderre szükség lesz az út során, ez nem kétséges. És akkor most kérem, vegyenek egy nagy levegőt és lassan fújják ki. A köteleket kioldoztuk. 

Szevasz 2015!