16:22 - Szuperszonikusra gyorsított a tragikum. Egyrészt a büdös p*csába, hogy belekeveredtem. Másrészt átlényegít, mint minden, ami fájdalmas. Most a hogylesz a legijesztőbb, mert én nem akartam változni és változtatni. Legalább is nem így. Most "idáig tudom a történetet". 

07:34 - Egy hónapot is képes lennék aludni. Vagy elhúzni délre. Maradéktalanul értem a gólyákat. Valami örömforrás csak kell vizuálisan - ha már nyitva van a szemem.

___

07:40 - Amúgy igazán kezd felbaszni a google, a legújabb blogmegújításuk miatt 4 év gondosan válogatott képei tűntek el a bejegyzéseimből. Ezt utólag pótolni vagy lehetetlen, vagy gecinagy munka, vagy már nem olyan lesz, mint volt. Köszönjük, Nagytestvér!

07:40 - Lassan meg kéne látogatnom Veronikát. Ha 3-4 cm-nél hosszabb lesz a hajam, az kezelhetetlen. Még mindig megfordul a fejemben, hogy elmondjam-e neki, milyen szívesen szagolok bele a körülötte lengedező feromonokba. De nemcsak a lágy meleg öl csal. Vagy de?

07:24 - Bazmeg, róka voltam álmomban, és menekültünk az erdőben. Valahogy valakik megsúgták az egyetlen menekülési útvonalat, és pont úgy ért véget az álom, hogy kislisszoltunk. Mivan?
Közben leszállt a december, a szájbakúrt tél egyetlen elviselhető hónapja. Bár az ünnepek miatti böszme tömeg miatt itt is rezeg a léc. 

Néha még a napfénnyel is álmodom, mert nyomai szépen lassan szívódnak fel a bőrömön.

07:31 - Sunnyognak a mínuszok.

___

07:57 - Korai fürdő. Aztán jöhet a párolgó bőr

07:54 - Két hét akklimatizálódás, két napja december. Szemben a jó öreg magyar valósággal, korrupcióval, szakmaiatlansággal, háttal a napnak. Fejed le lesz vágva mosmá! 

7:57 - Lélegzés. Nagy levegő. A helyszín nem egy spanyol hippibár, ahogy valaha képzeltem, nem egy Julio Medem-filmből elővarázsolt vibráló táj, hanem az óceánpart. Amolyan pálmafásan, amolyan napsütöttén, amolyan testmelengetőn. Viszont ahogy előlépett, az mégis olyan Julio Medemes, olyan Lucía y el sexo-s volt. A spanyol álmom, ami valamikor, talán egy évtizeddel ezelőtt kezdett légvárnak látszóan felépülni, először megjelent az éterben, aztán egyszer csak ott volt előttem. Persze akkor, abban a pillanatban még nem tudtam, mint ahogy az ilyen dolgokat akkor, abban a pillanatban nem lehet tudni. Csak elindult, és fogalmam sem volt, hol áll majd meg. Csacsogott spanyolul, kérdezett angolul pontosan azon a kissé rekedtes hangon, ahogy képzeltem, a bőre, a szeme, a mosolya, a tüze és egyben a kétségbeejtő lágysága nem engedett már el többé. Persze nem is akartam menni, hova is mehettem volna máshova? Amikor az álmok egyszer csak ott állnak előtted, akkor talán elszaladni pikáns megoldás, de ki az a tökkelütött, aki ilyenkor pikáns akar lenni?

A további két és fél nap teliholdba futott, és elérkezett az az éjszaka, amikor a spanyol álom valóra vált. Nem tökölt, nem kérdezett vissza, hogy jöhet-e, nem kezdett el szertefoszlani, hanem szemtelenül beteljesült. Pedig én még némileg tököltem meg visszakérdeztem, mert nem szoktam hozzá, hogy ez így megy. De aztán rájöttem, hogy így megy. Így is mehet.

A kanári éjszaka nyilván nem pirult el, látott már sok ilyet. De én nem. Ilyet még nem. Olyan harmóniában aludtam el a beteljesült álmommal, mintha már évezredek óta ezt csinálnánk. Olyan közel, hogy senki és semmi más nem fért oda.

17:15 - Megemlékeznék életem 5 legnagyobb koncertjéről. Nosztalgia üzemmód. 

1. Nem kérdés, hogy az első helyet kapja a VHK 1997-es Őszünnep nevű koncertje. Aki tudta, hogy ez van, és kihagyta, az nagyot hagyott ki. Már a belépéskor éreztük, hogy itt valami földöntúli élményről lesz szó. A koncertterem tele volt hatalmas dézsákkal, a dézsák tele szőlővel, a tánctéren mindenhol széna. Koncert közben a dézsáknál álló alulöltözött fiúk és lányok dobálták a tömeget szőlővel, aztán már mi is egymást, aztán már csak az extázis pillanatai, félmeztelen pogózás, lányok mellei és feneke a kezemben, csókok, tánc, szédülés, Hunok csatája, füst, rövidek. Felejthetetlen. 

2. Rammstein, 1998, Sziget. Sötét. Aztán tüzek lobbannak a színpadon. A tüzek mögül megjelenő zenekartagok, a háttérben óriási ipari ventilátor. Aztán még több tűz, lángoló íj, lézer-fejlámpa, amivel az eszelős tekintetű, ezüst hajú frontember pásztázza a közönséget. Műfasszal megbaszott szintis, még tűz, egyre több tűz mindenhol. A végén már lángokban állt az egész színpad. Pityu haverom rövid megjegyzése: "Ezek se sokat jártak hittanra". Szigorú német szavak, du hast mich.

3. Másfél, 2000, Sziget. Egy olyan Másfél-koncert, ahol minden stimmelt. Akkoriban a Másfél épp aranykorát élte Salamon Eszter csellós állandó tagságával. A Bahia színpad első sorában álltam a kordonnál, 3 sört készítettem be, az üres pohárba pedig hugyoztam, hogy ne kelljen kiállni az első sorból. Földöntúli hangosítás, a zene kozmikus harmóniája, finomsága, dühe, a cselló, a szaxofon és a gitárok szakadékba taszító összhangja. Az egyik számot végigsírtam a gyönyörtől. 

4. Depeche Mode, 2010, Aréna. Egy kevésbé jól sikerült, esőben végigszenvedett 2009-es DM-koncert után jött az Aréna, ingyenjeggyel lógtam be a színpadhoz legközelebbi lelátóra. A hangzás és a látvány telibe kapott. Dave energikus volt, Martin szép és finom. Elutaztam a zenével, végigénekeltem a számokat, gyöngéd, de mélységes öröm vett körül mindenhol. Az élmény még napokig dolgozott bennem. 

5. Az ötödik helyre sok koncert egymásba feloldódó hangulata kerül. Még a 90-es évek első feléből, Egerből. Az egri Ifjúsági Házban rendezett Kispál és a Borz, illetve Pál Utcai Fiúk koncertek. Téttelen fiatalság, rengeteg rövid, rengeteg cigi, legendás haveri kör, extázisban végigküzdött, kemény pogók. A Halszív döbbenetes ritmusa, a Húsrágó hídverők alternatív vadsága, vagy éppen a Fiatal lányok száraz szikársága, az Egyenesen át halálközeli élményének súlya. 

20 év koncertjei közül akadt még sok emlékezetes. Sok Sziámi, Sajnos Batár, Colorstar, Hiperkarma. De ha az első 5-ről kérdeznének, akkor ezt mondanám. Ezt mondom. 

07:15 - Ma a tengerről álmodtam.

07:29 - Mindentől függetlenül szem lehuny, mély levegő be, és lassan kifújva megkezdi a visszaszámlálást a pénteki indulásig. Köszönet a Mindenhatónak és a Pénz Szabad Áramlásának, hogy 2013 nem múlik el tenger nélkül.

Bár ezt - és sok minden mást - most szívesen beváltanám egy ember gyógyulására. De a dolgok nem így működnek. "Homokba fúrva a kezek". És a fejek. Fuckjeee.

15:30 - Az egyik legszomorúbb és szívbe tépőbb dolog történik velem eddigi életemben. Nem tudom, és nem is akarom keresni az okát, talán mert nincs is oka. Csak története van. Mintha egy másik dimenzióba került volna az egész világ, térhajlás és időutazás. Csak Pilinszky véres gondolata kering a fejemben: nem probléma van és megoldás, hanem tragédia és irgalom. A legkínosabb, hogy mindent eláraszt az életemben, nem tudok különválasztani zónákat és szeleteket. Ez így egyben headshot. Csak lassítva.

19:34 - Övön aluli. Ez lett a tavalyi naiv nimfasimogatás boldog sóhajaiból. Egy nagyon mély és nagyon övön aluli. De hát ez az élet nem? Ha most egzisztencialista filozófus lennék, böszme széles mellkassal mutogatnám az igazamat. Fuck up Szabad Akarat!

07:27 - "Állsz egy buszmegállóban, ahol egyszer csak meglátsz egy remegő, vékonyra fogyott kutyát, és tudod, hogy hamarosan elpusztul, ha nem segítesz rajta. Innentől felelősséged lesz az ügyben. Pedig nem akartad, nem kerested, mégis a te döntéseden állhat, hogy elpusztul-e. Vagy hátat fordítasz, és nem veszel róla tudomást. Vagy legalább is igyekszel nem hallani a nyüszítést."

Sosem gondoltam, hogy az elméleti filozófia milyen egyszerűséggel válhat véres valóssággá. Kicsit kétségbe vagyok esve. 

01:25 - "Szia kedves!" - csak ennyit mondott a kávézó előtt, ahogy elgurultam narancsba burkolózva. Egy puszit azért visszaküldtem neki hátrafordulva. Óbazmeg, hol a griffem, a választás képessége... Vagy lenne több láb, ha már ennyi az út!

07:49 - Hunger

___

15:14 - Átélni a pillanatot. Mennyi vörhenyes, buta közhely szól erről! És jobban meggondolva mégis milyen kemény ez. Nem rohanni, nem hajtani a terveket, lenyelni a türelmetlenséget, nem álmodni túl nagyot. És persze túl kicsit se. És mégse állni meg az út szélén, nem aludni el és nem tunyulni bele a lassúság bódító sodrásába. A pillanattal menni, és minden sejtet, porcikát, csontot, hajat, térdet odaadni neki. Elmerülni és megfulladni benne, és csak nagyon picit, nagyon óvatosan előre és hátra nézni. Így. Csak így lehet. Mert csakis a jelenben lehet lélegezni.

22:07 - Hogy is mondjam? Khm. Kicsit lepusztulós időszak van. Ennek ellenére is több a szexmosoly. Például a hetesen. Kéne már egy k*va nagyot aludni. Aztán átgondolni, hogy mi legyen.

07:12 - A böjt lezárult. Jó helyen, jó pillanatban, jó szájízzel. Kafa 25 nap volt, kafa felismerésekkel. Például materiális oldalról nézve nevezhetjük költséghatékonynak, spirituális értelemben pedig látásélesítésnek. Legközelebb duplázom. 50 nap a cél. Nagy levegő.

08:08 - "Kérnék még öt évet!
         - Nyolc lett. Maradhat?"

___

14:08 - Honnan tudhatjuk, hogy Magyarországon november van? Onnan, hogy szeptember van.

07:56 - Minden hétfő egyszerre egy izgalmas etap kezdete, és egyszerre bamba tudomásulvétele annak, hogy az idő ritkán kegyelmez.

___

09:56 - Unikornisz

23:44 - Atyaúristen, mi folyt ma Verpeléten! Én ezt nem hiszem el, csak ha a saját szememmel látom. A parasztromantika és az indusztriális popéletérzés tökéletes keveréke márióval és az üzemi ellenőrzéssel. És csodaképek egy haját szexisen rázó szőkéről. Fölműveltük a klipet. 

09:44 - Hatékony időbeosztásom van, mint egy rendes szélzsáktesztelő menedzsernek. 9-13h-ig írás. 13-14-ig felveszem a szmártfónt a szervizben, és valószínűleg ezzel megváltom a világot. 14-16 forgatok a Kőleves kertben: betekintünk egy énekesnő életébe. 16-17h-ig hazajövök, és magamhoz veszek némi egyszerű táplálékot (nincs nagy dőzs). 18h-ra megyek egy kis hangfelvételre, hogy rendben legyen a világ, a nők, a szántóföldek, a rétek. Hazaérek éjszaka a narancssárga bringámon, sóhajtok és bezárom az ajtót (vagy ez lehet, hogy fordítva lesz, még nem látom pontosan előre). Végül nyugodt, nyálcsorgatós mély álomba helyezem a tudatom, mert a világnak holnap is szüksége lesz rám. Hiszen holnap hozzák az új székeket. Mi lenne velük nélkülem?

07:45 - Hát kicsit kezd felkúrni ez a szmártfón dolog. Nagyjából 1 napig (sem) sikerült fixálni a vibra-funkciót, reggelre újra eltűnt. Mégis mit képzel magáról az a szerelő, aki ilyen munkát ad ki a kezéből?

Ma megint hosszú nap lesz. De legalább lesz benne bajuszvásárlás (a kliphez) és egy pár órás próba (zenész mode ON). Holnap meg fél 7kor kéne kelnem. Naná, hogy lemondom. A vénasszonyok nyara közben röhög a markában valahol az Ibériai-félszigeten. Fakapp 10 fok és szemerkélő eső.

07:53 - Rendesen köd van. Tényleg elég hamar bebaszott a tél. Mondjuk ez nem meglepetés a Kárpát-medencében, ezt már évek óta tudom.
Viszont kicsit megnyílt tegnap a jólét kútja, és nagyon rajta leszek, hogy ez így is maradjon. A péntek éjjeli villámló szemeket meg egyszerűen nem tudom elfelejteni. Nem akarok többé egyetlen alkalmat sem a feledés kutyái elé dobni. Csak az tékozolhat, akinek nem kopog a szeme az éhségtől.

09:54 - Támogatom a jövőmet. És a jóllétemet. Nem vagyok hülye, nem?

23:17 - Tisztára az van, hogy a tenyészkancaság jegyeire kezdtem el bukni. Ez nyilván válasz arra a szélsőségre, amiben vagyok. De észveszejtően rám tud törni. Mi lesz ebből...

13:08 - 1993-ban ugyanaz voltam, mint 2013-ban vagyok. Bizonyos szempontból.

___

01:40 - Atyaég. Mi volt ez a két hosszú tekintet a ZP-ben? Miért??? És én miért nem? Kár, hogy nem minden nap egyedül jár az ember koncertre. És hogy pont... aaaaah. 

22:18 - Ma nagyon picsogtak a nők. Én viszont szuperhíró voltam, és engedtem, hogy kisírják magukat a vállamon. Terepszemle is volt, a Magashegyit ellenőriztem ma, holnap pedig a Kiscsillagot fogom csekkolni. Egészen megdöbbentő új oldalam józanul egyedül koncertre járni. Igen kúl.

23:26 - Ma viszontagságos nap volt. A szmártfónomat újra elhagyta a rezgés képessége szőrén-szálán, és már nem is garanciális. Egynull. A vaddincsúj gitártokom pántrögzítései hektikusan működnek és szeretnek szétjönni. Ezzel bajlódtam folyamatosan, főleg a bringán. Leszáll, fölszáll, leesik, kiesik, elhajlik, felszáll, megáll, leszáll, leesik. Kettőnull. Az időjárásról szót sem ejtenék, mert végeláthatatlan, ultrakemény hisztit tudnék lefolytatni azon, hogy mi a f*szért következik a trópusi aszályra augusztus 20-a után varázsütésre október vége? 

És akkor arról még nem is beszéltem, hogy a próba első fél órájában azt sem tudtam, melyik zenekarban játszom, nem még, hogy fiú vagy lány. 

Vagyok-e.

De nem csüggedek. Legalább leadtam a pár lepedős szuperírást, és mindent megtettem azért, hogy további lepedőcskék vándoroljanak szépen hozzám még 10 hónapig. Az ajtóm nyitva van. 

Nade inkább kussolok és megyek aludni. Holnap is nap(pal) van. Meg böjt ugye.

17:17 - Böjtöm második hete is elindult. Most már lassan a mozgásos részt is be kellene iktatni, hogy ne csak a belső szervek, hanem a test egyéb része is kapjon a jóból. A lélek meg úgyis megissza a levét, legyen az vér vagy arany. Amúgy nincs nagy különbség az "előtte" és az "utána" között, legalább is még nem érzem, de bökdösöm a hitet. 

Elindult az év eleji nyüzsi, az ősz meg jön befele az arcunkba. Itt van újra.

___

17:29 - Meló is van elég a nyakamban (kúúúl). Ezért muszáj a lóvét viríttatni. Nincs mese, ebből nem engedhetek!

14:02 - Két kávé pucér seggel, kis gitár, hangolódás az írásra. Ilyen egyszerű szombat délután van. Közben meg betűz a nap az ablakon. Tele vagyok hangulatelemmel.



___

19:48 - Tanulmány pipa. Egyszerű, de hatékony szombat délután. Aztán most valamilyen este. Van hozzá kedvem, bármi is vár. Vár?

23:41 - Ha megkapod az elfpszichológus szerződésed, emlékeztetlek, hogy azonnal mondj nemet a Szivolával való összes melódra! Komolyan, legyél már észnél! Nekem kell szólni, b*meg?!

21:11 - Mélységesen sajnálom, hogy mohó természetem megfoszt engem a könnyed fröccsözgetés / sörözgetés élvezetétől. De hát vannak dolgok, amire hiába áhítozunk. Szárnyaim se lesznek sose. Nabumm.

17:23 - Nem volt vitás, hogy szarul kelek ma. Végül is a szombati után még biztos lesz egy-két szar napom. A csúcspont a délutáni fodrász szalon volt, amit már múlt hét óta várok. Veronika mélybarna szemei, pókharapó fogai, inas, de mégis szépen ívelt karjai és a bőre illata elvarázsolt. Megérte rá sokat várni, ez a félóra volt a mai nap tüzének sült szalonnája. Csak nőne már!

___

17:30 - Az meg, hogy esősfos van, nem riaszt annyira. Tudatosan eszembe juttatom ilyenkor Kanári mentális reprezentációját. Bár elég hézagos még, de arra pont elég, hogy elfeledtesse velem a szürke, esős "középső régióban alakulhat ki eső, zápor, zivatar, felhőszakadás"-témakört.

15:18 - A böjt erősebbé teszi az imádságot (Ezsdrás). Hát akkor indítsuk el szeptember 24-ig, vagyis ha jól sejtem, inkább 26-ig. Menjen, aminek mennie kell, tisztuljon, aminek tisztulnia és fogyjon, aminek fogynia. És aztán felkel majd a nap.

____

23:46 - A böjt első napja igen kellemesen telt. Annak ellenére, hogy elég másnaposan keltem, igen aktív napom volt - szellemileg. Írtam, írtam, írtam, aztán ettem. Nehézség ma még nem is jelentkezhet, tegnap színültig betankoltam. Egy-két hétig csend lesz. Ámen.

___

01:50 - Vannak ugye napok, amikor spirituális vagy asztrális vagy mindkettő vagy egyik sem okokból sorra romlanak el, mennek tönkre, szenvednek balesetet a fontos tárgyak. Éjszaka szétszakadt a fülhallgatóm (sajnos pontosan nem is tudom, hogyan(!)), leszakadt a zsinór a biciklikulcsatrtómról, és egy szilvanagyságú molylepke vadászata közben pedig kettétört az új légycsapóm nyele. Azt a k*va fülhallgatót sajnálom a legjobban, most vettem júniusban 4000-ért, erre röpke két hónap múlva megint vehetek.
De a 90 oldal legalább meglett. Olasz!

22:12 - Mélységes mélyről kell hánynom attól a nőtől, aki - szerinte - szeret. Pedig csupán azok a terminusok jellemzik, amiket a hétköznapi kommunikációban elítél: birtoklási vágy, akarat, önzőség és megszégyenítés. Vagy csak én látom más megvilágításban a szart. De ez mindegy is, a lényeg, hogy a testem végre igen erősen jelez: ha nem akarok a jövőben folyamatosan sugárban hányni, akkor le kell lépnem. Pusztai farkas legyen a talpán, aki ezt majd végigcsinálja!

12:40 - Nyár over, átgondolni majdnem fölösleges. Egy-két diszkréten felemelő pillanaton kívül nem említésre méltó. Veszteséglista: megfordult éjszakák és nappalok, e miatti energiahiány, a zenekar darabokra szétcsúszva, fölösleges konfliktusok egy szülinap miatt, és pár nappal később egy nem oda való nő egy nem odavaló időpontban (és én sem voltam odavaló, de valamiért mélységesen ragaszkodom a perverzióimhoz). 

Nyereséglista: D vitamin. Egyebet nem tudok elmondani. 

Most? Visszazökkenés a kerékvágásba. Be kell vallanom: imádom a kerékvágást. Főleg az elején. 

11:42 - Majdnem pucér seggel nyitottam ajtót a postásnak. De a jó logisztikának és rutinnak köszönhetően 10 mp-cel azután, hogy kikeltem az ágyból, még nem láttam, és amúgy is éjszakai hőgutám volt, sikerült felvennem egy tréning gatyát fordítva. Az eredmény megérte: már az új kávéfőzőm finom nedűjét szürcsölgetem. Még bő másfél hét a nyárból, vidám kalandok, egy hét Izzítás. Kik vagyok, honnan jöttem, hová megyek? Hát Feldebrőre!

21:29 - Hát ez a forróság kikészít! ooohhyeahhh

00:33 - Elpocsékolt egy szerda volt. De legalább egy filmstúdiónyi cuccal gazdagodtunk, lassan leforgathatok egy egész estés darabot.  

Legalább a kánikulának van értelme!

07:22 - Nyári fények és gyümölcsök. Jó reggelt!

23:27 - Blogom létrejötte értelmét vesztette. Újra szűz lettem, frankón tiszta és mentes, mint az ásványvíz. Olyan megdöbbenés ez, mintha már nem is lenne megdöbbenés. A szívem ver, a helyén van, tele van vérrel, de nem függ semmitől, csak a saját ritmusától. Nincs is boldogabb szinusz-csomó! 

És hát elég komoly volt szembenézni azzal, hogy az évek óta tartó bevésődésnek már csak az üres árka maradt, amitől nehezen váltam meg. Érted? A semmitől nehezen váltam meg, mert tartalmat akartam belelátni. De a tartalom már rég elpárolgott, és végre engedtem, hogy belém hasítson a felismerés. Amúgy azt hiszem, ezt a légvárat már elég rég óta csak a libidó és a maximalizmus tartotta fent, az utóbbit kirúgtam, az előbbi pedig szépen újfajta energiákkal töltődött fel. Megmozdult, igen, de máshogy. Kacsintva és cinkosan, nem pedig kielégületlen sikoltással. 

Azt hiszem, erre koccintok majd egy pohárral. Bárkivel!

23:24 - Mit akar a lélek? Csssssssssssssssssssss!

08:22 - Minimalista, de feszes és profi hét vár. Odamész, lenyomod, hatással vagy, aztán elmész. A tét, hogy maradj élve és kerüld a szívritmuszavart!

___

12:53 - "Sem a múltban, sem a jövőben nem tudsz lélegezni" - Mabel Katz

04:00 - Ha már a mandulafáról van szó: megnéztem, tavaly 24-én virágzott. Most viszont híre-hamva sincs, de mondjuk még tél van, milyen régóta mondogatom, hogy Magyarország skandináv ország, köze sincs a nyárhoz, az valami elkapkodott 40 fokos lázálom, amit nyárnak nevezünk, a többi meg tömény ősz meg tél. Legalább a fa virágzásán tudom mérni, mikor mi van. 

Amúgy elég mocsok egy hét volt, végig influenza, lemondták a március 29-i fellépésünket, biztosan mert elsőre Nagypénteki Szűz Mária koncertnek neveztem, így kellett lennie. A kislemez csúszik, most meg indulok a vad Borsodba 3 napot dolgozni. De azért, hogy legyenek jó hírek is a rossz utakról: kijött a DM új albuma, ami k*va jónak hangzik elsőre. Ráadásul 13+4 szám! És amúgy bejött egy pályázat is, talán meg lesz támogatva a budget nemsokára némileg. Már nagyon ráférne. Na viszlát Budapest, szerdán jövök, csekkolom a mandulafát és a késésben lévő tavaszt!

07:50 - Szinte emlékezem, hogy hol is kell ilyenkor lennem (résen), mert pillanatok alatt tud kivirágozni a mandulafa az ablak előtt (dunántúli). Amúgy döbbenetes súllyal nehezedett rám a felismerés, hogy a képzőművészet, a zene és az irodalom művelése elképesztően dolgos és sok időt emészt fel. És hogy benne van a pofára esés azon fajtája, amikor mondjuk 10 napi megfeszített munka eredményére más csak megrántja a vállát. Lehet, hogy ezért (is) szép és ezért is pont ezt csinálom.

07:15 - Amúgy hízott. De nem hiába.

12:52 - "Már nem vagyunk ismerősök?" Micsodaaa? Ismerősök, b*od? Nem, csak két kurva galaxis pár millió parszek távolságban elhaladt egymás mellett, mindenféle megreszketés nélkül. Dehogy vagyunk ismerősök! Csak a szívem repedt bele. 

18:22 - De ki a f*szom az a Marina?

04:05 - Téli álom van, Marina! Depressziós tunyulás, passzivitás, üres fej, üres szív. Nem gondolok ilyenkor a jövőre, általában amúgy sem, de ha ilyenkor mégis gondolnék, az szorongással tölt el. Szorongani pedig nem jó, Marina, ezt te is tudod. Beszűkül az érrendszer, a szív indokolatlanul rohan, karcol a hasmenés. Mindig az van, hogy kevés a láb és az idő, és ó jaj, de sok az út. És nem elég, hogy hol a Griffem, a választás képessége, de nem is megyek. Megálltam mozdulatlan az útnak szélén, ahogy Benedetti mondta. Ímmel-ámmal van most minden. Még te is, Marina. Ezért utállak téged és utálom magamat is. 

Téli álom van. Jó mélyen.

23:29 - Legalább Dexter van. Gyilkos vigasz.

23:23 - Újabb értelmetlen szilveszter, újabb üres első nap. Témátlanság, formátlanság, alaktalanság. P. van, de minek, D. nincs, de minek, E. akar lenni, de minek? Nem volt valami sárkány ez az év. Leginkább patkány. Pedig nem az van. Vagy felborult a rendszer? Még mindig változatlan az erdő. Az elfek sehol. Talán elhajóztak?