21:13 - Nézzük csak alaposan, hogyan építem fel! Az átöltözés kicsit macera, kis helyen kell izzadt férfi testek között manőverezni, egyensúlyozva átöltözni. De azért vészesnek nem mondanám. Inkább egy kellemetlen becsekkolás, amin túl kell esni.
Az első rész a zuhanyzás után kezdődik. Nyújtás a jakuzziban. Nem pótolható semmivel, mint ahogy az összes többi rész sem összekeverhető vagy kihagyható. Érezni, ahogy a vízben kitekeredett testemben hálát rebeg a megnyújtott gerincoszlop, engednek az inak, az összetapadt izomcsomók. Jógán szokott ilyet érezni az ember. Ez az egész ceremónia G-pontja, az őrületig izgatás, a test kilazítása, az első dopamin adag szétáramlása a vérben.
Ezután következik az úszásra ráhangoló szauna. 10 perc körülbelül, nem több. Kitapasztaltam már, hogy nincs szükségem 10 percnél több szaunára. Nem tesz jót. A forróságban való önfejmasszázs, majdnem ugyanolyan felszabadító hatással bír, mint a jakuzzis nyújtás. Aztán ahogy nehezedik a lélegzés, ahogy megtelnek a bőr pólusai kövér izzadságcseppekkel, akkor jön a jéghideg zuhany odakint. Némileg sajnálom, hogy nincs igazi csobbanómedence 10-12 fokos vízzel, az még külön élvezeti faktor volna, de így sem panaszkodom.
Fél óra úszás. Az izmok összehúzódásának és elernyedésének monoton ritmusa lebegés közben. Szabályos lélegzetvétel, úgy pattan, úgy feszül, úgy ernyed el minden hullám és minden mozdulás, ahogy kell. Némileg még ma is unalmasnak találom az úszást és a futást, de az úszás lebegő érzése kárpótolni tud az unalomért. A végét mindig jól meghúzom, hogy azért dolgozzanak rendesen az izmok, ne csak löttyedt pihenés legyen az egészből, hanem feszes gyarapodás is.
Néhány perc üldögélés, amíg a pulzusom vissza nem tér a normális érték köré. Túl jó seggekről nem beszélhetünk, ritkán bukkan itt fel valami csodagazella, úgyhogy érdemes inkább befelé figyelni, beleolvadni a csempéken visszhangzó morajba, és megpróbálni nem gondolni semmire.
Az utolsó etap a levezető szauna. Talán kicsit rövidebb is az elsőnél, egyszerű, kilépő jellegű.
A zuhanyzás és felöltözés némi katatóniában telik, de ez már boldog katatónia, a dopaminokat szép lassan felváltják az endorfinok és kellemesen bőrömre feszülő laza fáradtság. A szememen is érzem, hogy lecsukódna, de mégsem olyan álmosság ez, mint amit megszoktam. Zsibongó, meleg érzés, mint amit a gyerek érezhet egy késő esti szoptatás után, ahogy a meleg anyatej szétárad a hasában.
És még van egy kincs. Amikor a fülledt uszodából kilépve arcon csap a friss, hűvös levegő. Úgy érzem, a tökömig le tudom szívni, mintha csak mentolos lenne az egész bőröm, és az utolsó vörösvérsejtem is.
Én szeretem magam. És szeretek magammal lenni. Nincs ezen csodálkozni való, így van ez rendjén. És ennek meg kell adni az idejét. Ez az ideje.
