15:42 - Hát nem lett gyümölcsaratás. Vagyis hát nem olyan mértékben, mint ahogy az a 2010-es évből kellett volna, hogy következzen. De azért lett sok kihívás és megdöbbentő fordulat. Figyecsak!
Január: A decemberi oktatóóra következményei. Jó ember vagyok? Kár. Új meló a Sas hegyen.
Február: Trio perfecto, a két lány megvadul, aki nem velem alszik, mellettem kel. Lopott csókok. Mintha lopni kéne. Gazdag vagyok. Tavasz vagyok.
Március: Dalok születnek, Ecsi menni készül, melók vannak: szépek, érdekesek. Hurrá. Előkerül a babaolaj, és belekezdünk valamibe, aminek érezzük, hogy lesz folytatása. Ha nem ma, akkor majd egy hónap múlva. Tiszta menetrendszerű, nem? Izzanak a szenvedélyek.
Április: Koncert (Ecsi megy, Tás jön), Budaörsi Napok, a szokás hatalmas, D és D egymás után. Epigramma és ballada. Pillanat és örökkévalóság. Alföld és Marianna-árok. Szédülök, őrült vagyok, boldog vagyok. Milyen boldog! Bár sejthető, hogy nem sokáig...
Május: Aki krízisben van más miatt, minek jön ide? Szarnak. Énektanár indul, az otthon ott van és persze tevagyazakitalegjobban. Nyári előszél, teraszok, esték, puha testűek.
Június: Nyár, démonok felbukkanásának esélye exponenciálisan növekszik, új próbák, új próbatermek. Szép meló Csillebércen. Szép szemek Csillebércen.
Vizsgára készül, aztán mellém bújik. Csak alszunk. Most csak alszunk. És én álmodom.
Július: Hatodika éjjel. Az év legemlékezetesebb éjszakája. Talán. Vallomás, szerelmeskedés, zuhanás, végbomba. Ahogy az a mesében meg van írva: kihoztuk a Boszit. Váratlan utazás Njivicébe, csodás tengeri íz, új ismeretségek, új kalandok. De az év jobbik fele itt lezárul. "Most jön majd ám a neheze. A seggem napba tartom és azt mondom hehehe"
Augusztus: Apukám, el se hittem. Vacsora, torta gyertyával, a gatyám is majdnem leesett. De minden szépség ellenére a lány üres. Most nagyon üres. Kínos beszélgetés a Duna-parton. A hegyi tó búcsúztatja a nyarat. Sarudon is mulatok - jól. Munkakezdés. Hirtelen.
Szeptember: Sok meló, mesterkurzus életemben először. Huh. D eltűnik. Nem is akárhogy. Nyilván.
Október: Mesterkurzus, aztán pálinkatenger. Megérdemeltük. Búcsú Hűvösvölgytől. A hónap utolsó napja belebasz az arcomba. Miért is vártam annyira a találkozást? Nem ezért...
November: Agyamon átment a gyorsvonat, hol fekszem az ágyban és bámulok, hol meg iszom, mint a gödény. Kész vagyok, mint halászjudit.
December: Három napig egymás mellett. A filozófia miatt. De legalább alaposabban megismerhettem Nietzschét és Rousseau-t. Őt nem ismerhettem meg jobban. De legalább megtudtam, miért is volt, ami volt az elmúlt három hónapban. És még mindig tart. Tart. Tart.
Vidéki karácsony, szép család, és vidéki szilveszter lesz. Felemás év volt. Most pedig a Sárkány éve következik. Születésem óta a harmadik. Lássuk! Jön még kutyára dér :)

15:07 - Kivégeztetett.

10:43 - Pirospozsgás, egészséges, őszinte vidéki lányok. Talán így zárjuk 2011-et. Aztán jöhet a Sárkány éve. Hrrrrrrrráááááááááááááá!

18:09 - Csak újságpapír. Csak téli rangadó az üres lelátó előtt. Csak holnapi újság tegnapi hírekkel. Csak cetli üzenet nélkül, csak hárfa húrja nélkül. Csak város, ami lakatlan, csak ház: tetőtlen és falatlan. Csak semmi töltelék. Csak lehetetlen, mely lehetségesnek fest, csak éjszaka álom nélkül.

Csak csomagolás.

13:51 - Na, nem húzom tovább az időt. Aki mással van elfoglalva, az nem ér rá másra. Én meg k*va gyorsan tiplizek a Mátrába. Szívem szottya.

___

16:22 - Bazmeg!

14:39 - Esik a hó, hepike földíszül, a családom a régi, az újhoz még kevés vagyok, vagy olyat választok, aki kevés hozzá. Szumma szummárum: Hó, hírek, híreink - nincs változás évek óta.

22:53 - Megnémultam.

07:58 - Minden reggel illatos fürdő. Agyatlan tinibogár annyi aggyal, hogy a vért azér' ki tudja szívni. Na persze, szívesen adtam némi táplálékot az idióta játékok folytatásához. Csak én ne legyek benne! Most bezárult a kör és tél van. Meglepően jó így. Minden reggel illatos fürdő.

A tengerbiológus egy napja

Nyolc óra körül ébredek a hajó enyhe ringására. A csajom már ébren van, kávét főz. Álmos szemem homályán át látom a körvonalait a konyhafülkében. Fehér, hálószerű ruha van körbetekerve rajta, bőre barna, arca telt és egészséges. Nyújtózkodom. Felém néz mosolyogva. Leteszi a kávét az éjjeli szekrényre és mellém bújik. Illatában keveredik a tengeri a só, a bőr finom pólusainak szaga és a natúr tusfürdő. Szeretkezünk. Kávézunk.
A fedélzeten párás a levegő. Tiszta idő van, a tenger ritka kék. Kicsit üldögélek a falépcsőn, mély levegőket veszek, aztán előkészítem a kamerát. Később a ruha jön, belegyürkőzöm magam a nehéz, gumiszerű anyagba. Szemüveg és palack. A csajom segít beállítani a kamerát, úgy jár-kel a fedélzeten, mintha mindig ezt csinálta volna. Jól állnak egymásnak: ő és a tenger.
Lebukom. Szeretem az érzést, mikor a testem átveszi a víz hőmérsékletét. Lassan, bizsergően. Pár percig a felszín közelében lebegek, majd erőteljes rúgásokkal lököm magam a mélybe. Úgy érzem magam, mint egy nagyvárosban. A hömpölygő, egysíkú hang ellenére a szem káprázatos nyüzsgést lát. A korallok között halrajok, kagylók ezrei, piros csillagok, furcsa lepényhalak járnak-kelnek. Elérem a pozíciót és bekapcsolom a kamerát. Megszűnik a világ és az órák.
Délután bukkanok fel. Kiküzdöm magam a ruhából, leteszem a kamerát és meztelenül végignyúlok a hajópadlón. Lihegek. Utána iszom. Sokat. Nagyon sokat. A kabin felé közeledve érzem a sült halak illatát, paradicsomot, citromot. A kabinban eszünk, a csajom mesél egy régi történetet, majd a testvéréről beszél. Később azt mondja, az ilyen párás napokon kicsit mindig fája a feje, de az alkonyat enyhít rajta. Mondom neki, ha majd hazaérünk, jó lesz újra látni a kutyákat. Erre elmosolyodik és a távolba mered, látom, ahogy emlékképek között keresgél.
Később a kis kuckóban nézem a felvételeket és próbálok vágni. Nehéz válogatni a gyönyörű felvételek közül, de hát a megrendelő két órát kért, és azt jól meg kell koreografálni. A csajom közben zenét hallgat a fedélzeten. Érzem, hogy már hazavágyik, de azt tudom, hogy egyetlen ilyen utat sem hagyna ki velem. Este úgyis bemegyünk a városba, és erre most szüksége van.
Befejezem a vágást, a nap beáll a leszálló útjára, a pára is enyhül némileg. A csajom kint fekszik a matracon. Mellé fekszem. Átkarolom, élvezzük a sós levegőt, a hajó enyhe ringatózását. Kicsit el is szenderedem. Arra ébredek, hogy ő már bent készülődik. Gyorsan letusolok, felöltözöm. A gitárt tokjába rakom, majd a kormányfülkébe megyek. Fél órás gyors menet után kikötünk. Mindent gondosan bezárok, majd hátamra veszem a hangszert és elindulunk. Bolyongunk a kis városban, a narancssárga alkonyat lassan szürkületbe megy át. Nézzük a kirakodó vásárt, nevetünk, hülyéskedünk egymással. Később a kedvenc borozónkban találkozunk a barátainkkal. Vacsorázunk, finom bort iszunk, beszélgetünk szenvedélyesen, egymás szavába vágva, csipkelődünk, de komolyan vesszük egymást. Később lemegyünk a partra a kedvenc helyünkre. Gitározunk, éneklünk, borozunk.
A város fényei pislákolnak, mikor kettesben visszasétálunk a hajóhoz. Nevetgélünk a közeli emlékeken és mozzanatokon, átbeszélünk mindent. Felmegyünk a hajóra, ma a kikötőben éjszakázunk, és majd reggel megyünk ki a nyílt tengerre. A kabinban a csajom gyertyát gyújt, zenét hallgatunk és felbontunk egy üveg bort. Sokat beszélgetünk, kortyolgatjuk az italt. Később szenvedélyesen szeretkezünk. Sokáig. A zene, a meztelen testek játéka és a tenger finom mozgása összeolvad egy szimfóniává. Nem gondolok semmire, csak átélem a pillanatot, a napot és az éjszakát.
Mély álmomban arra gondolok, hogy tengerbiológus vagyok, és a gyönyörű csajommal járom a tengert, hogy megismerjem a mélység titkait.

16:12 - Fogorvosi váróterem. Kedves várakozás. Vágyva bámulás távolról. Félremagyarázott válaszok. Élet és mese. A kerék továbblendül, de most egészen máshogy, mint az év első felében. Hogy vagyok jól? Jól vagyok jól.