15:30 - Az egyik legszomorúbb és szívbe tépőbb dolog történik velem eddigi életemben. Nem tudom, és nem is akarom keresni az okát, talán mert nincs is oka. Csak története van. Mintha egy másik dimenzióba került volna az egész világ, térhajlás és időutazás. Csak Pilinszky véres gondolata kering a fejemben: nem probléma van és megoldás, hanem tragédia és irgalom. A legkínosabb, hogy mindent eláraszt az életemben, nem tudok különválasztani zónákat és szeleteket. Ez így egyben headshot. Csak lassítva.

19:34 - Övön aluli. Ez lett a tavalyi naiv nimfasimogatás boldog sóhajaiból. Egy nagyon mély és nagyon övön aluli. De hát ez az élet nem? Ha most egzisztencialista filozófus lennék, böszme széles mellkassal mutogatnám az igazamat. Fuck up Szabad Akarat!

07:27 - "Állsz egy buszmegállóban, ahol egyszer csak meglátsz egy remegő, vékonyra fogyott kutyát, és tudod, hogy hamarosan elpusztul, ha nem segítesz rajta. Innentől felelősséged lesz az ügyben. Pedig nem akartad, nem kerested, mégis a te döntéseden állhat, hogy elpusztul-e. Vagy hátat fordítasz, és nem veszel róla tudomást. Vagy legalább is igyekszel nem hallani a nyüszítést."

Sosem gondoltam, hogy az elméleti filozófia milyen egyszerűséggel válhat véres valóssággá. Kicsit kétségbe vagyok esve.