2011. március 25.



15:43 - Na most az van, hogy szevasztavasz! Igazából, kicsit késésben is vagyok, mert szombaton éjszaka, mikor rögzíteni próbáltam a Földművelés című dalt (kétszer elszállt, egyszerre voltam mániás és idegbeteg), másnap arra keltem, hogy a mandulafámnak az az ága, ami a szobám ablakához hajlik, kivirágzott (nyilván a zene miatt). De a folyamat olyannyira megállíthatatlanná vált, hogy most már az egész csupa virág, zümmögnek a méhek körülötte, és kettő ma reggelre be is szállt a zárt ablakon (akkora rés van, hogy nincs mit azon csodálkozni, hogy nem lehet rendesen fűteni télen...).
Tegnap a Gellérthegyen voltunk a keleti filozófusok parkjában, ma pedig bringáztam az Artisjushoz, a DigiTv-hez, és mindent elintéztem, amit egy hónapja nem tudok. Ennyit számít a napsütés? Nem kérdés.
Ja, és persze elindult az online önismereti csoport, és két fontos mondat is szembejött két nap alatt: "Not everything is as it seems", a másik pedig hogy "A meggyőződés többet árt az igazságnak, mint a hazugság". Azt hiszem, ezekkel elleszek egy ideig.
De amit a legjobban élvezek: ahogy a bringám suhan a kellemes tavaszi napsütésben, ahogy az óvatos menetszél lobogtatja seggig érő hajam, és közben keresem a szememmel a tündéket, akik köztünk vannak. A szokásaim rabja vagyok.

2011. március 13.

21:04 - Az a kár, ami mellémegy.

2011. március 11.

12:46 - Az a baj, hogy olyan vele beszélni, mintha kétezer éve ismerném, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy ő ébreszt, és azért megy el, hogy aztán visszatérjen. Hm. És ami a legfurcsább, hogy nem viszket. Mert ugye Örkény óta tudjuk, hogy a viszketés nem jó tanácsadó.

2011. március 7.

09:20 - Az egyik legédesebb jelenség, amit valaha is láttam. Makes me dizzy. Jó reggelt, napfény!

2011. március 6.

18:52 - Ecsi elbiciklizett. Hogy mi marad utána? Korszak, emlék, alkotás. Az indulás fontos, és ő ennek része volt. De biztos csak a változás. És a változáshoz föl kell nőni, mert mindig új kapukat nyit ki. "Itt mit fogtál?"

2011. március 1.

16:19 - Be kell vallanom azt is - ennyi időjárással való (fölösleges) foglalkozás után -, hogy bizony Magyarország skandináv időjárású ország, a tél 6-7 hónapig tart, 2-2 hónap csapadékos, szeles, kiszámíthatatlan átmenet, kábé 2 hónap nyár. Ez még önmagában nem lenne baj, az már viszont sokkal inkább, hogy én ezt nem szeretem. Mediterrán környezetre vágyom, oázisra, reggeli kávéra a fehérre meszelt és muskátlikkal kirakott teraszon, langyos naplementékre, hűsítő délutáni szélre, puhatestű éjszakákra, jéggel folyatott sárga- és görögdinnye csemegékre, halra és sajtra, napernyős kocsmákra, kávébarna lányokra, akiken a szél lobogtatja fehér, finom szövésű szoknyájukat, s papucsukból cukorkaként villannak ki pirosra festett körmeik.
Mosolyokra vágyom, és nem piszkos télikabátokra a szürke-szmogos utcai tolakodásban.
Talán meg kéne keresnem az otthonomat. Nem, nem úgy értem. A karmám szerinti otthonomat. Mert a karmával nem érdemes ujjat húzni...