19:34 - Hát ja, a nők iszonyú pofátlanok, ha melegük van.

23:58 - "Vigyázz, mit hiszel másokról, mert valószínűleg tévedsz"

14:54 - Hmm, nyári fények, lányok, áramlatok, hétvégén újra felébred a Mínuszegy. Izgalmas lesz!

14:38 - Lakásom hűvös magányába vágyom.

___

23:47 - Végre itthon. Letisztultan, sallangmentesen, díszítések nélkül. És fáradtan. Ha jobban belegondolunk, ez nem is kevés.

15:54 - Én ejtőernyő nélkül ugrottam ki. És nem volt tandem-párom sem. Vagyis volt, de neki volt ejtőernyője. Micsoda k*va nagy szopás ez. "Jobbról beelőz egy álom". De már eltűnt a kanyarban. (Hogy is van ez spanyolul? Curva?)

___

20:36 - Most már komolyan szükségem van a néger pszichológusomra!

16:00 - Amikor azt látom, hogy bizonyos dolgoknak hosszú távon van értelmük, és aztán mikor eljön az a hosszú táv, akkor bizonyos más dolgoknak megint hosszú távon lesz értelmük, minden hosszú távon jön be, és amikor egyszer csak ott állok és nem látom sehol a célszalagot, csak távokat meg hosszakat, akkor azt gondolom, hogy egy percnél is fölöslegesebb tovább gondolkodni. Viszont a pillanatnak élés hosszú távon mutatja ki a foga fehérjét, azaz az idő és a cselekvés két olyan dimenzió, melyek nagyon kényes viszonyban lévén egymással, ritkán mutatnak metszéspontokat. Az egyetlen megoldás talán nem is létezik: tetteinket nem időben megszabni, hanem értékekeben, illetve legalább tenni és nem várni. Ugyanis régi lecke: a remény nem stratégia.

11:30 - "Exemple is not the main thing in influencing others. It is the only thing. /Albert Schweitzer/

___

13:52 - Minden kártyával és újabb irattal épül az egóm. Kórosnak nem, ám figyelemreméltóan bizarr személyiségvonásnak bélyegezhető. De a bélyegeket már rég leírtam.

___

18:54 - Az ölelés bizonyság arról, mennyire képtelenség "együtt lenni" és "egynek" lenni a másikkal. Suta próbálkozás a lehetetlenre. Kétségbeesett kapaszkodás. Még szerencse, hogy legalább endorfinokat szabadít fel és erősíti az immunrendszert.

21:51 - Beénekeltem magam a funky világába. Aztán meg felforrósított egy telefon, ami nem volt túl nehéz, mert egész héten olyan voltam, mint a vaskohó. "Hosszú lányok rövid ruhában".

06:23 - Valaki megmutathatná már "how to". Kicsit unom, hogy a hétvégéimet két hétig pihenem.

17:01 - Miből lesz a májusi cserebogár aranyat ér?!

23:18 - Megérzés mégis bejön, kicsit máshogy, de bejön. Inkább ne jött volna. Vagy ne így. Vagy úgy. Újra felszálltam a járatomra, december óta egész jól utaztam, de forgatókönyvszerűen jött a kaller (killer, khm). Önsajnálat utca. Hiszek a köreimben, hogy újra pofára essek. Ha a néger pszichológusom itt lenne, megkérdezné keményen, hogy miért szeretsz így pofára eseni? Talán mert élvezem, hogy mindig föl lehet állni. Vagy mert megszoktam, mint hogy a 3-as váltóról leugrik a lánc. Vagy mert könnyen leesik valakinek, hogy ezt simán fel lehet buktatni. Szado-mazo. (... és nesze neked április kilenc...wtf)

21:23 - Áhhh. A megérzéseimben legalább annyira bízhatok, mint amennyire nem. Úgyhogy marad a popélet Ecsivel, és ha éjfélig nem kerülök ágyba, akkor hazajövök.

___

21:32 - Amúgy ma ez a látvány fogadott, amikor hazaértem. Édesek.

15:13 - Bele lehetne lassan lendülni. Annál is inkább, mert menekülni valami felé érdekesebb nézőpont, mint menekülni valami elől. (Például mondjuk hátrafelé tekintgetni fárasztóbb, mint sóváran előre).

___

23:30 - "Ami nem vakít, nem alakít"

07:14 - Valamiért izgalmas lesz ez a hét. Érzem. Csak tudjak állni, ahogy a lábamon kifér!

00:50 - Hetvenhatodik szintű lett a druidám. Nincs is ennél frankóbb, nem?