20:50 - Szerintem a Mikulás ajándékait nem a Mikulás hozza. Még az is lehet, hogy a Mikulás nem is létezik. Nem azért, mintha lenne kedvem elutazni Lappföldre, hogy megtudjam az igazságot, de a csokimikulások ki vannak rakva a boltok polcaira. Szerintem ez egy átverés. 

07:37 - Innen úgy tűnik, 2016 lesz blogom fennállása óta a "legkevesebb bejegyzéssel bíró év" verseny győztese. Hol van az, ami nem lett? Más csatornákon kijött? Bent maradt? Várakozik? 

Én várakozom. Bár dolgos télnek nézek elébe. Másrészt azt hiszem, újra ki kell nyitnom a kapukat a pénznek, mert fogy. 

09:36 - A félindián lány látogatása ismét elmarad. Az örök vágyakozás aranyalmája. De azért nem adom fel, talán egyszer kidurranhat ez a lufi. Addig is: lélegzz és mosolyogj az októberi napba!

09:02 - Hazatérés, mert van kihez, de hogyan? Sör, mert van zene, de meddig? Odatartozás, de hova? Sok a válasz, de mi a kérdés? Ez.

22:35 - Állítólag ma éjszaka lesz vége a nyárnak. Viszlát.

08:12 - Olvassatok minden nap!

08:56 - Életem dereka. Tulajdonképpen kedvelem a derekat. Ott van például a nők dereka. Szépsége vitathatatlan, főleg, ha a csípővel együtt értelmezzük. Az arányokban rejlik minden. Vagy ugye, hogy derék ember valaki. Derekasan helyt állt. Csupa pozitív felhangú kifejezés. 

És a metaforikus kép amúgy is szépen adja magát. Ha földtől, a lábtól indulunk felfelé, a deréknál vagyunk középen. Pont a testi megtermékenyítés tájékán. Később innen megyünk felfelé a szív, a fej felé. Népi metaforákban turkálni néha hasznos dolog. Ezt nevezik kollektív bölcsességnek. Csak ez a kollektív bölcsesség az utánáról nem tud semmit. Mindegy, már ez is valami. Derék dolog. 

09:39 - Friss, ropogós negyvenesként ébredni egy kellemesen hűs augusztusi napon, Massive Attacket hallgatni közepes hangerőn a gőzölgő kávé mellé, tudatában lenni a közeljövőben bekövetkező csókoknak és tengerparti levegőnek, elgondolkodni a szavak titokzatos világán  a vécén fejtett rejtvény fölött, kicsit már várni a lassan következő ősz újabb kihívásait, az alkotás lázát, a merész álmokat. Tegnap felszereltem az ablakra a szúnyoghálót. Asszem ennyi.

17:48 -  A sorra ismétlődő baráti és családi lakodalmak még inkább eltávolítanak a popzenétől. A giccsparádé fölött érzett enyhe émelygésemet hűvösen finom agglegény életem rendezgetésével tompítom: törülközők 90 fokon, tesztoszteron-felhő a konditeremben, alkotó órák a viszonylag korán megérkező napi szabadidőmben. Ez a fordulat jön be nekem. Néha pedig fűszerként egy kis friss feromon, vadászat és vad, a nyári hőségben felszálló női pára. 

Közben megvolt másodszor is Barcelona. Hasta luego!

07:06 - "A Janka ki van vágyva. Csupa olyan mozdulata van annak a lánynak, mintha csak a feromonok, vagy mik, irányítanák. Ahogy például leteszi a kanalat, és hátranéz. Úgy néz hátra, hogy karcol a tekintete. Meg ahogy ül és keresztbe teszi a lábait, közben némileg felcsúsztatva, aztán vissza a szoknyáját a combjain. A szaga is olyan meleg, olyan türelmetlen. Kicsit édeskés, kicsit szúrós. Nehéz róla levenni a szemem, pedig érzem, hogy érzi, ahogy nézem, és ez nem vezet jóra. Mert ha zavarja, akkor elbújik, és nem tárul ki, mint a húsevő virág. Ha meg kedvére való, előbb-utóbb cselekvésre késztet, amiből baj lesz, bonyodalom, vihar, háború. Nem tudom, hogy van-e olyan, hogy édes háború. Kockázatos időszak ez a tavasz. "

01:29 - Zenészségem egyik csúcspontját élhettem/ élhettük át tegnap az A38 színpadán. Annyi kihívás van most, és az sem elhanyagolható anyway, hogy 2 hét múlva repülök Madridba. Csupa borzzzzongás, áhhh, imádom a tavaszt!

18:10 - Már egy hete csak az anyádra gondolok. Sosem lesz még egyszer az életemben három olyan picsa, akik ennyire értenek a szarkavaráshoz. Expert fokozat, fenyegetés, zsarolás, botrány. Minden, ami kell. Ha beleállok a nyílzáporba, akkor elérhetem a 15 perc hírnevet. Botrányhős leszek. Ó je. 

07:16 - "Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni" - a dudám még sehol sincs, és nem is biztos, hogy a pokol a legnehezebb része. Az elmúlt 5 napban óriási harcot folytattam a démonokkal, és ki is nyírtam párat. The cleanest I've been...

22:03 - Az élet átélése a tudat és a test gyönyörködtetésében csúcsosodik ki. Minél magasabb rendű kényelmet megadni magunknak: komfortos, meleg otthont, finom, értékes puncikat, szemgyönyörködtető tájak és vizek látványát, gyomrot és szívet kényeztető italok és ételek ízét és hatását, annál inkább érezzük úgy, hogy élünk. Persze az élet piciségekben is rejlik, apró lopott csókokban, váratlan elázásban, a nap illatában, de mindez csak akkor állhat össze koherens egésszé, ha van hol kényelmesen átgondolni, újra átélni és helyre rakni magunkban. Mindennek eredője tehát a jólét. Mert a jólét melegágya a jóllétnek. Lehetőséget ad a szabadságra és az élet gyönyöreinek magas fokú átélésére. Ezért is kell nyitva tartani az ablakot. Hogy bejöjjön rajta a napfény. Mert a napfény mindenkié, kivétel talán azon keveseket, akik be vannak zárva a föld alá. 

07:48 - "a lány senkire sem emlékeztette eddigi életéből. Nem volt sem szerető, sem feleség. Tereza gyermek volt, akit ő kiemelt a szurokkal kikent kosárból, és ágyának  partjára fektetett."

Úgy látszik, Kundera is érzett ebből valamit. Az mindenképpen klassz, hogy van még ilyen. Mert ez egy helyzet. Akárki akármit mond. És örülök, hogy a saját döntéseim és hezitálásaim szerint haladok. 

12:28 - Egy kellemetlen meglepetés ért a  héten: minden előzetes tájékoztatás nélkül kivágták lakásom, és az elmúlt kilenc évnyi itteni életem jelképét: a mandulafát. Mindig virágzásával jelezte nekem a tavaszt, némi árnyat adott a konyhaablakból, megváltoztatta a puszta sivár fény unalmát. Látott mindent: dalok születését, nőket, vendégeket és engem meztelenül, úgy, ahogy vagyok, mindenemmel. 

Sokáig fog tartani, míg megszokom, hogy nincs ott, ha kinézek. De legalább van egy kis vödörnyi mandulám, amit róla szedtem pár éve. 

Nyugodj békében, néma társam!

07:55 - Nárcizmusom fő ellensége majdnem az összes élvezeti cikk. Van egy idő, amin túl ezt már be kell osztani. Vagy számolni a következményekkel. Önimádatom szerencsének is felfogható.

07:34 - Másodjára sem sikerült végignéznem a Super Bowlt, bár amennyit láttam belőle, mondhatjuk, hogy a tavalyi jobban tetszett. Erről jut eszembe, hogy igen mozgalmas nyárnak ígérkezik az idei, a foci eb-n kívül még olimpia is lesz. Remeg a férfiagy! 

___

07:40 - Hétvégén rájöttem, hogy tetszik az Adél név. És szégyenszemre még sosem bújtam Adélba. Challange accepted!

16:37 - Színpad, fotóállvány, utómunkálatok, születő dalok, szavak gyöngysora. Egyre inkább csak ezek érdekelnek. A többi mind alapszükségletté vált - a piramis alja. Nélkülük nincs kibontakozás, de kibontakozás nélkül szart se ér az egész. 

22:02 - Ha chilit eszem, az ujjaimmal morzsolom az ételbe. Utána az ujjaimmal nyúlok ide-oda, s ott utána bizsereg a bőröm. Csípem. Szó szerint! 

___

22:03 - Kívánom, hogy az 50mm-essel kimenjek a tóhoz havat és fénylő éjszakát fényképezni. Téli képet nehéz nem gagyira csinálni.

___

19:42 - Minden az arányokon múlik. A személyiség is. Mindenki csinál mindent. Mindenki szeret mindent. Mindenki utál mindent. A lényeg, hogy mit mennyire. Ez ő. És a mozdulatai. 

12:24 - Tavasztündér szembe nézett ma velem. Nem ijedtem meg:)

07:36 - Valami okos lakberendezési tanácsadó sorsába kéne csillagsorsomnak fonódnia. Bútortologatásra és apró, ámbár ötletes megoldásokra vágyom. Na és persze a Múzsa csókjára. Mit csókjára, legalább egy félórás nyáladzó nyelvesre! 

07:52 - A gurulós táskával meghívtam az utazást. Nincs mese.

___

07:55 - "... a licht, a hóf, a gangok..."

12:20 - Lábfétisizmusom éve következik. Érzem. "Tök mindegy, mit érzel" - mondja - "a lényeg, hogy mit teszel". Pauló Konyhaló.