07:48 - "a lány senkire sem emlékeztette eddigi életéből. Nem volt sem szerető, sem feleség. Tereza gyermek volt, akit ő kiemelt a szurokkal kikent kosárból, és ágyának  partjára fektetett."

Úgy látszik, Kundera is érzett ebből valamit. Az mindenképpen klassz, hogy van még ilyen. Mert ez egy helyzet. Akárki akármit mond. És örülök, hogy a saját döntéseim és hezitálásaim szerint haladok. 

12:28 - Egy kellemetlen meglepetés ért a  héten: minden előzetes tájékoztatás nélkül kivágták lakásom, és az elmúlt kilenc évnyi itteni életem jelképét: a mandulafát. Mindig virágzásával jelezte nekem a tavaszt, némi árnyat adott a konyhaablakból, megváltoztatta a puszta sivár fény unalmát. Látott mindent: dalok születését, nőket, vendégeket és engem meztelenül, úgy, ahogy vagyok, mindenemmel. 

Sokáig fog tartani, míg megszokom, hogy nincs ott, ha kinézek. De legalább van egy kis vödörnyi mandulám, amit róla szedtem pár éve. 

Nyugodj békében, néma társam!

07:55 - Nárcizmusom fő ellensége majdnem az összes élvezeti cikk. Van egy idő, amin túl ezt már be kell osztani. Vagy számolni a következményekkel. Önimádatom szerencsének is felfogható.

07:34 - Másodjára sem sikerült végignéznem a Super Bowlt, bár amennyit láttam belőle, mondhatjuk, hogy a tavalyi jobban tetszett. Erről jut eszembe, hogy igen mozgalmas nyárnak ígérkezik az idei, a foci eb-n kívül még olimpia is lesz. Remeg a férfiagy! 

___

07:40 - Hétvégén rájöttem, hogy tetszik az Adél név. És szégyenszemre még sosem bújtam Adélba. Challange accepted!