Nyolc óra körül ébredek a hajó enyhe ringására. A csajom már ébren van, kávét főz. Álmos szemem homályán át látom a körvonalait a konyhafülkében. Fehér, hálószerű ruha van körbetekerve rajta, bőre barna, arca telt és egészséges. Nyújtózkodom. Felém néz mosolyogva. Leteszi a kávét az éjjeli szekrényre és mellém bújik. Illatában keveredik a tengeri a só, a bőr finom pólusainak szaga és a natúr tusfürdő. Szeretkezünk. Kávézunk.
A fedélzeten párás a levegő. Tiszta idő van, a tenger ritka kék. Kicsit üldögélek a falépcsőn, mély levegőket veszek, aztán előkészítem a kamerát. Később a ruha jön, belegyürkőzöm magam a nehéz, gumiszerű anyagba. Szemüveg és palack. A csajom segít beállítani a kamerát, úgy jár-kel a fedélzeten, mintha mindig ezt csinálta volna. Jól állnak egymásnak: ő és a tenger.
Lebukom. Szeretem az érzést, mikor a testem átveszi a víz hőmérsékletét. Lassan, bizsergően. Pár percig a felszín közelében lebegek, majd erőteljes rúgásokkal lököm magam a mélybe. Úgy érzem magam, mint egy nagyvárosban. A hömpölygő, egysíkú hang ellenére a szem káprázatos nyüzsgést lát. A korallok között halrajok, kagylók ezrei, piros csillagok, furcsa lepényhalak járnak-kelnek. Elérem a pozíciót és bekapcsolom a kamerát. Megszűnik a világ és az órák.
Délután bukkanok fel. Kiküzdöm magam a ruhából, leteszem a kamerát és meztelenül végignyúlok a hajópadlón. Lihegek. Utána iszom. Sokat. Nagyon sokat. A kabin felé közeledve érzem a sült halak illatát, paradicsomot, citromot. A kabinban eszünk, a csajom mesél egy régi történetet, majd a testvéréről beszél. Később azt mondja, az ilyen párás napokon kicsit mindig fája a feje, de az alkonyat enyhít rajta. Mondom neki, ha majd hazaérünk, jó lesz újra látni a kutyákat. Erre elmosolyodik és a távolba mered, látom, ahogy emlékképek között keresgél.
Később a kis kuckóban nézem a felvételeket és próbálok vágni. Nehéz válogatni a gyönyörű felvételek közül, de hát a megrendelő két órát kért, és azt jól meg kell koreografálni. A csajom közben zenét hallgat a fedélzeten. Érzem, hogy már hazavágyik, de azt tudom, hogy egyetlen ilyen utat sem hagyna ki velem. Este úgyis bemegyünk a városba, és erre most szüksége van.
Befejezem a vágást, a nap beáll a leszálló útjára, a pára is enyhül némileg. A csajom kint fekszik a matracon. Mellé fekszem. Átkarolom, élvezzük a sós levegőt, a hajó enyhe ringatózását. Kicsit el is szenderedem. Arra ébredek, hogy ő már bent készülődik. Gyorsan letusolok, felöltözöm. A gitárt tokjába rakom, majd a kormányfülkébe megyek. Fél órás gyors menet után kikötünk. Mindent gondosan bezárok, majd hátamra veszem a hangszert és elindulunk. Bolyongunk a kis városban, a narancssárga alkonyat lassan szürkületbe megy át. Nézzük a kirakodó vásárt, nevetünk, hülyéskedünk egymással. Később a kedvenc borozónkban találkozunk a barátainkkal. Vacsorázunk, finom bort iszunk, beszélgetünk szenvedélyesen, egymás szavába vágva, csipkelődünk, de komolyan vesszük egymást. Később lemegyünk a partra a kedvenc helyünkre. Gitározunk, éneklünk, borozunk.
A város fényei pislákolnak, mikor kettesben visszasétálunk a hajóhoz. Nevetgélünk a közeli emlékeken és mozzanatokon, átbeszélünk mindent. Felmegyünk a hajóra, ma a kikötőben éjszakázunk, és majd reggel megyünk ki a nyílt tengerre. A kabinban a csajom gyertyát gyújt, zenét hallgatunk és felbontunk egy üveg bort. Sokat beszélgetünk, kortyolgatjuk az italt. Később szenvedélyesen szeretkezünk. Sokáig. A zene, a meztelen testek játéka és a tenger finom mozgása összeolvad egy szimfóniává. Nem gondolok semmire, csak átélem a pillanatot, a napot és az éjszakát.
Mély álmomban arra gondolok, hogy tengerbiológus vagyok, és a gyönyörű csajommal járom a tengert, hogy megismerjem a mélység titkait.
A fedélzeten párás a levegő. Tiszta idő van, a tenger ritka kék. Kicsit üldögélek a falépcsőn, mély levegőket veszek, aztán előkészítem a kamerát. Később a ruha jön, belegyürkőzöm magam a nehéz, gumiszerű anyagba. Szemüveg és palack. A csajom segít beállítani a kamerát, úgy jár-kel a fedélzeten, mintha mindig ezt csinálta volna. Jól állnak egymásnak: ő és a tenger.
Lebukom. Szeretem az érzést, mikor a testem átveszi a víz hőmérsékletét. Lassan, bizsergően. Pár percig a felszín közelében lebegek, majd erőteljes rúgásokkal lököm magam a mélybe. Úgy érzem magam, mint egy nagyvárosban. A hömpölygő, egysíkú hang ellenére a szem káprázatos nyüzsgést lát. A korallok között halrajok, kagylók ezrei, piros csillagok, furcsa lepényhalak járnak-kelnek. Elérem a pozíciót és bekapcsolom a kamerát. Megszűnik a világ és az órák.
Délután bukkanok fel. Kiküzdöm magam a ruhából, leteszem a kamerát és meztelenül végignyúlok a hajópadlón. Lihegek. Utána iszom. Sokat. Nagyon sokat. A kabin felé közeledve érzem a sült halak illatát, paradicsomot, citromot. A kabinban eszünk, a csajom mesél egy régi történetet, majd a testvéréről beszél. Később azt mondja, az ilyen párás napokon kicsit mindig fája a feje, de az alkonyat enyhít rajta. Mondom neki, ha majd hazaérünk, jó lesz újra látni a kutyákat. Erre elmosolyodik és a távolba mered, látom, ahogy emlékképek között keresgél.
Később a kis kuckóban nézem a felvételeket és próbálok vágni. Nehéz válogatni a gyönyörű felvételek közül, de hát a megrendelő két órát kért, és azt jól meg kell koreografálni. A csajom közben zenét hallgat a fedélzeten. Érzem, hogy már hazavágyik, de azt tudom, hogy egyetlen ilyen utat sem hagyna ki velem. Este úgyis bemegyünk a városba, és erre most szüksége van.
Befejezem a vágást, a nap beáll a leszálló útjára, a pára is enyhül némileg. A csajom kint fekszik a matracon. Mellé fekszem. Átkarolom, élvezzük a sós levegőt, a hajó enyhe ringatózását. Kicsit el is szenderedem. Arra ébredek, hogy ő már bent készülődik. Gyorsan letusolok, felöltözöm. A gitárt tokjába rakom, majd a kormányfülkébe megyek. Fél órás gyors menet után kikötünk. Mindent gondosan bezárok, majd hátamra veszem a hangszert és elindulunk. Bolyongunk a kis városban, a narancssárga alkonyat lassan szürkületbe megy át. Nézzük a kirakodó vásárt, nevetünk, hülyéskedünk egymással. Később a kedvenc borozónkban találkozunk a barátainkkal. Vacsorázunk, finom bort iszunk, beszélgetünk szenvedélyesen, egymás szavába vágva, csipkelődünk, de komolyan vesszük egymást. Később lemegyünk a partra a kedvenc helyünkre. Gitározunk, éneklünk, borozunk.
A város fényei pislákolnak, mikor kettesben visszasétálunk a hajóhoz. Nevetgélünk a közeli emlékeken és mozzanatokon, átbeszélünk mindent. Felmegyünk a hajóra, ma a kikötőben éjszakázunk, és majd reggel megyünk ki a nyílt tengerre. A kabinban a csajom gyertyát gyújt, zenét hallgatunk és felbontunk egy üveg bort. Sokat beszélgetünk, kortyolgatjuk az italt. Később szenvedélyesen szeretkezünk. Sokáig. A zene, a meztelen testek játéka és a tenger finom mozgása összeolvad egy szimfóniává. Nem gondolok semmire, csak átélem a pillanatot, a napot és az éjszakát.
Mély álmomban arra gondolok, hogy tengerbiológus vagyok, és a gyönyörű csajommal járom a tengert, hogy megismerjem a mélység titkait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése