23:56 - Fertilitás, feromon, stratégiák, játszmák, oxitocin, spermakompetíció - nincs meccs. Tél van.

18:33 - Jelen pillanatban csak egy biztos: holnap hétfő. És hogyan is lehetne másképp ez vasárnap? Jellemző.

___

18:36 - Staggy meg magas, szűk és kemény. Pont elég ok arra, hogy lecseréljem. Győz az esztétika és a konzervativizmus vagy inkább nehéz döntést hozok? Keddig kiderül. Soha ne húzz ujjat egy gitárral.

___

21:10 - Egy újabb elf. Csak nem sötét, hanem erdei. Mentalista.

...kísérthet...

16:45 - Hát megérkezett Staggy. Nem úgy szól, mint ahogy vártam, de megszokom majd, megszokja. Nem elhanyagolható a karmám szempontjából, hogy a Radnóti utcában vettem meg. Szikrázott az utam a Jászaitól.

23:55 - Teáz, szemez.

14:57 - Vannak az ő napjai. Talán egy álomból fakadóan ilyenkor úgy kelek fel, hogy 2006-os éjszakák, hangulatok, kamikaze bárány-dallamok uralják a neurotranszmittereimet. Vágyakozó emlékezés és emlékező vágyakozás. És ilyenkor ezek jelenné válnak bennem.

A mai nap ilyen nap.

21:01 - A mai délután sírva röhögésbe torkollott. Elmentünk Z-vel elfnézőbe, akárcsak két hobbit, a sarki kávézóba. Régóta meg akartuk már lépni, most elhatároztuk, hogy itt az alkalom. Aztán lavinaszerű bohózatba fordult az egész. Először is nézhettük az oszlopot, ami pont eltakarta tőlünk az elfet, másodszor kihívtam a pincért (aki mellesleg úgy nézett ki és úgy is viselkedett, mint Csavardi Samu), hogy cukrot kérjek a kávéhoz, közben ott volt az asztalon. Kezdetnek király. Tehát maradt az oszlop, vagy a másik asztalnál ülő kopasz biztosítási ügynök a 40-es bűnronda csajával. A kávé közepes volt méregdrágán, Z bele is hamuzott véletlenül, de mindez még semmi nem volt. Csavardi Samu kedélyes beszélgetésbe kezdett velünk, miközben az elf nagyjából hátat fordítva ránk se sz*rt, induláskor pedig Z leverte először az itallapot, majd pedig a cukortartó üveget, ami össze is tört. Erre megismerhettük az anyósszerű tulajt, aki azzal fenyegetett, hogy most már törzsvendégeknek kell lennünk.

Mesemmisülve és sírva röhögve léptünk ki a kávézóból, miközben az elf hanyagul, hátra sem nézve "sziasztok"-kal nyugtázta a távozásunkat.

(Mint) két balfasz egy közepes francia vígjátékban. Holnap ott reggelizem.

11:57 - Szívesen lennék újra a tegnap esti cipőmben.

23:58 - Ott a pont, 2010! Csupa meghatározó, bár agglegényes (vagy vadregényes?) dologgal kezdődik az év. A mozi és a rejtélyes bérgyilkos-karakter után egy pompásan sikerült és pompás helyről végignézett Depeche Mode koncert következett. Még cseng a fülem. Jó volt a hang, jó volt a fény, jó volt a látvány, Martin és Dave show-ja végre beütött, kárpótolva a nyári balsikerért.

A Precious pedig még mindig azé, akié volt. Ez nem változott.

07:55 - "Egyedülálló, fehér férfi, harmincas évei közepén, egyedül él, és teljesen hidegen hagyják az érzelmek" - személyiségprofil a jövőből vagy szimpatikus figyelmeztetés, amit észrevett a jobb agyféltekém? Jégeralsót akarok!

23:45 - Végre megtörtént 2010 első meghatározó élménye. És az, hogy ez egy mozihoz kötődik, csak apropó. Egyrészt rá kell jönnöm, hogy a hipnábilitás skálán igen magas értéket érnék el. Ezt valahol eddig is sejtettem, de gyengeségnek éreztem. Ez ma megváltozott.

Másrészt arra is rájöttem, hogy elfeket keresek. És nem is értem, miféle ringyók rabságába estem eddig. A cél tiszta, az eszköz kevésbé. De türelmes vagyok.

18:04 - Vizes volt a szilveszter. Minden szempontból. De most már vége...

Szeva 2010!

18:35 - Új év, új felállás. Lájk.

21:08 - Nagyon kellett.

20:09 - Röviden, címszavakban, szótárosan.

Január - Dögkeselyűk köröztek az asztráltestem felett rögtön január elsején. A hónap olyan lett, akár az első napja, az első napjának hajnala: moslék módon bealáztak, hagytam, még jobban. 29-et a szádra ne vedd!

Február - Újjászületés reményében, tavasznak várásában.

Március - Késve érkező (nem érkező) tavasz, és felfedeztem, hogy a helyzet, ami januárban kialakult a Kl-nyal, stabilizálódni látszik. És hogy a helyzet még csak a szakadék széle...

Április - Szelek hava, fújtak is a szelek, kicsit vissza is fújtak, beljebb. Néha kapkodtam a fejem a meglepetésektől, de később kiderült, hogy a golyók elől.

Május - Az eleje ígéretteljes, aztán csak a meleg maradt, amiért érdemes volt elhagyni az otthonom. Bódított.

Június - Év végi hajrá, belefeledkezés abba, ami kifeléfeledkezés ebből. Sikertelenül.

Július - Év vége, rám szabaduló szabadon száguldó szabadság, és az év lezárásával annak tudomásulvétele, hogy a Kl-nak lezárult a hely, ahol majdnem nap mint nap találkoztunk, és úgy tűnt, hogy lezárult az idolom is ezzel együtt. Ennek hatására elszabadult a pokol, Nagyz, koli, hajnalok, mono perfektók, brrrrr. A hideg is kiráz. De azért adódott két lehozós: kész lett a galéria és izzítottunk Öcsifullal egy hetet. Megint bejött.

Augusztus - Lassú épülés a júliusból. Velencei tavi kiruccanások, születésnapi trio perfecto, a kapcsolatfelvétel megugrása 0-ról 0,2-re. Beindul a meló. (Megint jól)

Szeptember - Sok meló, sok várakozás, előbbi bejön, második megint nem. Vagyis de. Egy születésnapi partira jutott a pincében. Édes volt.

Október - Üres golyóként gurult le a lejtőn.

November - A megújulás szele nagyon lájtosan és kacagva meglebegtette seggig érő hajam.

December - Az egyetlen valamirevaló hónap ebben a tetű évben. A Kl esetében a feltűnések és az eltűnések aránya javult a feltűnések javára, lett matracom és rilekszfotelem, sok karácsonyi-céges és otthoni-karácsonyi- nemcéges kikapcsolódás, havas Budapest, sáros Budapest, Gébvicc-production (meglepően a helyén volt). Az egyetlen ígéret pedig az, hogy a következő évet kétezer-tíznek hívják. Megnyugtató.

[szombat éjjel]

00:18 - Hazautazásom előtt meglepett. Szóval ott is voltunk, szóval itt is voltunk. Ebben a sorrendben. De a forgatókönyv nem változott semmit. Vacsora, rövidek, átutazás, pizza, bealvás, egyedül vele az éjszakában, eleve kiherélt vágyak, reggel pedig a töménytelen keserűség mindkét oldalon. Fullasztó volt. Nem szabad várnom ezektől semmit. Itt a gyökereket kell kikapálni, Józsi bácsi! És csak hogy tudjam: 190 alatt nem rúg labdába már senki. Én főleg nem. Happyke meg még úgy se, de legalább látta a Királylányt idén is... Se labda, se centi. Pont leszarom.

___

00:22 - Azt mondta a néger pszichológusom, hogy elérkezettnek látja az időt a sebészi bemetszésekre. Nem ijedtem meg, tudtam, hogy arra gondol, hogy túl közel kerültem a kompetitív nervikus szindrómához, és hogy egy borderline nem fog tudni megmenteni. Főleg, ha nem is szeret :) Ezért rögtön Bodrogit idéztem neki az Üvegtrigrisből, hogy "anyád nem szeretett engem". De egyáltalán nem vette zokon, azt mondta, hogy vannak emberek, akik kapaszkodó gyanánt testi elvárásokat képeznek a külvilágra, és én ennek lettem az áldozata (ld. 190 centi fölött), de ha venném a fáradságot, és nem viselkednék úgy mint egy elton john-i sacrifice, akkor talán belátnám, hogy sokminden múlhat ezen, de ami csak ezen múlik, az már nem több Dunába süllyedt kutyaszarnál. És felnéztem, és először csak automatikusan, aztán egyre hevesebben egyet kellett értenem vele, bár még nem tettem magamévá e gondolat mélységes igazságát. Mindegy, úgy is vehetném, hogy eddig ha bezártult az ajtó, akkor megpróbáltam bemenni a kulcslyukon, és rájöttem, hogy nem az okoz gondot, hogy visszamenjek, hanem inkább az, hogy nem találok semmi említésre méltót abban a kib*tt szobában. Amit ott találok, az csupán az ajtó és a kulcslyuk, amin át be akarok jutni. Erre mondta a néger pszichológusom, hogy csak a magam álomvilágával való versengés foglalkoztat, holott irreális dolgokat kergetek, mert szép dolog a kitartás, de nem titokzatos és nem is izgalmas, ezért egyértelműen következik belőle a 190 centi, mert az irgalmatlanul kényelmetlen, de legalább nem látsz fel a tetejére.

Jó, hogy eljöttem Pestről, mert kicsit fel kellett készítenem magam arra, hogy egészen más városba és lakásba fogok visszaérni. Ahogy a néger pszichológusom mondaná: előbb-utóbb pofára esel Frédi, ha azt hiszed, hogy csajokban hinni gébic. BK.

21:06 - Sokmindenre gondoltam, de arra nem, mennyi minden történik hazautazásom előtt. Később salute.

09:29 - Új konyha, új fotel, új matrac, új elképzelések - nagyon trendi. De nem smafu, hogy tényleg egyre inkább összeáll az egész, és jó hazajönni a minusz tizenötből. Holnap más vizekre evezek, elhagyom a várost, a családi vár fog körülvenni, ami legalább annyira zsibbasztó, mint amennyire vidám. De zsibbadni jó 2009-ben, erre már rájöhettem, nem?! És akkor már apropó... Amikor visszajövök, már csak pár nap lesz hátra ebből a szaros évből! Azt meg könnyen feledhetővé lehet tenni.

"Ki a disznószart viszi-hordja,

annak nehéz árnyéka van."

Eldobjuk?!

19:19 - "Aki haragszik, csak abban dolgozik némi erő" - Happyke és én is pofára estünk. 2009 nem tud feljavítani semmit. Osz.

08:18 - Tegnap óta hó van. Hó, hírek, híreink. De híreink nincsenek. Csak egyszerűek, formásak, szokásosak. Már más a rutinom, mint fél éve ilyenkor. Ez nyugalmas rutin, az szép rutin volt. Szerettem.

Mozgalmas napok jönnek. Hírek, híreink...

"Ha hull a hó, szemedre hull, ne félj, fehér sötét lesz,

tetőkre számolatlanul, ne félj, ha végre fénylesz,

a tűzfalak ma mind fehér, a jégcukor galambok,

kubusban áll a tél, ne félj, a licht, a hóf, a gangok,

a hold az udvar négyszögén éjfélre átevickél,

s fehér, akár az egyszereggy, a négyzet Málevicsnél."

20:41 - Debrecenben a hunok és ősmagyarok arcképcsarnokában. A csőtörés csak távoli hír, miközben pattan az íj húrja. Itthon narancssárgába öltözött a konyha. És rózsaszínű (pink... blööö) csempeporba az előszoba. Volt mit csinálni.

Gonosz nem gonosz.

07:50 - Ma még két kávét és két csájt iszom. Friss akarok lenni, hogy ne maradjak le semmiről!

[kedd éjjel]

00:15 - Cssssssssss!

23:51 - Egy estével később: a két nagy esemény lezajlott, a második meglepően jól sikerült, bár kellett hozzá önuralom rendesen. A dolgokon persze nem fog változtatni, mert ahhoz a körülményeknek és a belülményeknek is változniuk kell. De legyünk minimalisták: jó volt. A kutya meg hiányozni fog. Mindig így van.

08:28 - Nagyon nehéz lenne visszaadni mindazt, ami ezen a hétvégén, csütörtök óta történt. Az események sodortak, megleptek, néha örömbe, néha pocsolyába taszítottak, néha magamat is megleptem, néha pedig annyira ostoba papírforma szerint történt minden, hogy az már valóban intő jel.

Bár a csütörtök délutáni telefon késett, és amikor megjött is, lehangoló volt, az este hihetetlenül jól indult. Ketten az éjszakában, a régi dolgok új izgalma és az asszisztáló kutya esete. De persze többnyire nekem és a Tuborgoknak köszönhetően sikerült kisiklatni ezt az ígéretes alkalmat, és péntek reggelre csinálni belőle egy rutinosan csavarodó szart.

A sulinap is meglepett. Eddig folyton próbáltam magam kihúzni a mainstreamből, de idén engedtem, hogy bevegyen. Bevett. Ismét meglepődtem, hogy ennyit tud adni még mindig ez a hely. És én is megleptem sokakat. Közben kiderült, hogy amiért kutya-sitterré avanzsáltam, tárgytalanná vált, és ez már megint annyira nem tudott meglepni, és annyira síróan jellemző a Királylányra, hogy egyből beletaszított a stábsörözés minél inkább való kihasználásába. Hát itt ismét történt sok meglepő dolog. Sok nagyon meglepő dolog. Hazafelé sétálva csak a Duna folyt alattam, minden más fölöttem. A szombat ebből következőleg a magányé lett, de legalább a kutya oldotta kicsit a kozmikus ürességet.

És itt a vasárnap. Még két komoly dolog előtt állok. Ezért sietnem is kell. És hogy mitől voltam ma ennyire prózai? Nem tudom. Nem szoktam. A végén még klasszik blogger leszek. Este folytatom...

07:25 - Igen, beismerem, hogy amit akarok az kristálytiszta és vakablak, nincs kegyelem, máj kész iz ízi tu szí, egyetlen olyan esemény elég a beismeréshez, mint a hétfő esti, illetve az abból adódó eheti csütörtök, vasárnap, az abból adódó biztonságérzet és türelmes várakozás, elárasztó nyugalom, ám akaratom alanya kénytelen belátni, hogy akaratom tárgya bármily kristálytiszta is, elérhetetlennek tűnik, ami akaratom alanyát egyáltalán nem tántorítja el attól, hogy hozzáállásán változtasson. Ne is!