00:14 - Van körülöttem, aki távolról is rajong. Szó szerint, szenvedéllyel, vágyakozással. És tesz is érte, hogy ne mindig távolról tegye. Van körülöttem, aki nem rajong, de csendben ott van a háttérben, és ez elég. Titokzatosságával, hogy lehet, csak én látom a szellemét, fenntartja a figyelmet, de azért többnyire eltűnik. Ezért nem erős inger. Van körülöttem, aki rajong. Csendesen, nem hivalkodóan, és nem biztos, hogy csak értem. De áldozatot vár tőlem, és azt, hogy én húzzam ki a méregfogát, és aztán ápolgassam. Hálás lenne. Nagyon. Van körülöttem, aki rajong. Így vagy úgy, ezért vagy azért, mindegy, de ebből gyümölcsöző munka születik, zavarbaejtően szép, de lehetetlen kaland. A perverziómat nem cserélhetem le. Van körülöttem, aki nem rajong, vagy rajongott valamikor, vagy nem is rajongó alkat. Ritkán kitapogatjuk egymás közelségét, de aztán kicsit mindketten megijedünk. Nem találunk utat egymáshoz igazán, és nem is biztos, hogy akarunk keresni. A perverziómat például miatta sem akarom és nem is tudom lecserélni. Van körülöttem, aki rajong, de már igazából feladta. Sokat emészti magában, és néha végtelenül dühös rám és a helyzetére, és néha végtelenül szomorú miattam és a helyzete miatt. Pedgi talán megérdemelne. Megérdemelném. Van körülöttem, aki nem rajong, de felfigyelek rá. Nyomon követem és gondolkodom róla. Elképzelem. Többnyire eddig jutok. Van körülöttem, aki nem rajong, de szívesen rajongana. El tudná képzelni. Többnyire eddig jut.
És van körülöttem, aki körül én vagyok és rajongok. Elmúlhatatlanul, türelmesen, betegesen, várakozóan. Micsoda tökéletes egyensúly.
