21:04 - Az a kár, ami mellémegy.

12:46 - Az a baj, hogy olyan vele beszélni, mintha kétezer éve ismerném, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy ő ébreszt, és azért megy el, hogy aztán visszatérjen. Hm. És ami a legfurcsább, hogy nem viszket. Mert ugye Örkény óta tudjuk, hogy a viszketés nem jó tanácsadó.

09:20 - Az egyik legédesebb jelenség, amit valaha is láttam. Makes me dizzy. Jó reggelt, napfény!

18:52 - Ecsi elbiciklizett. Hogy mi marad utána? Korszak, emlék, alkotás. Az indulás fontos, és ő ennek része volt. De biztos csak a változás. És a változáshoz föl kell nőni, mert mindig új kapukat nyit ki. "Itt mit fogtál?"

22:41 - "...hogy látva lássanak, hogy látva lássanak"

16:19 - Be kell vallanom azt is - ennyi időjárással való (fölösleges) foglalkozás után -, hogy bizony Magyarország skandináv időjárású ország, a tél 6-7 hónapig tart, 2-2 hónap csapadékos, szeles, kiszámíthatatlan átmenet, kábé 2 hónap nyár. Ez még önmagában nem lenne baj, az már viszont sokkal inkább, hogy én ezt nem szeretem. Mediterrán környezetre vágyom, oázisra, reggeli kávéra a fehérre meszelt és muskátlikkal kirakott teraszon, langyos naplementékre, hűsítő délutáni szélre, puhatestű éjszakákra, jéggel folyatott sárga- és görögdinnye csemegékre, halra és sajtra, napernyős kocsmákra, kávébarna lányokra, akiken a szél lobogtatja fehér, finom szövésű szoknyájukat, s papucsukból cukorkaként villannak ki pirosra festett körmeik.

Mosolyokra vágyom, és nem piszkos télikabátokra a szürke-szmogos utcai tolakodásban.

Talán meg kéne keresnem az otthonomat. Nem, nem úgy értem. A karmám szerinti otthonomat. Mert a karmával nem érdemes ujjat húzni...

13:14 - Mindig is tudtam, hogy addikt-típus vagyok. Ezért is érzem magam szabadnak.

10:27 - Cudar idő volt öt éve, talán mint most, esett a hó is, de feloldódtam egy flessben, ami a mai napig ébren tart és fókuszálja a figyelmemet. És ezzel persze szűkíti is. Úgy is mondhatnánk, álmod éberen tart. Cöhh.

16:07 - A koratavaszi hűvös szellő úgy fürdeti felhevült arcomat, mint a kristálytiszta forrásvíz. Ripsz. Gazdag vagyok, de mégis koldulok saját magam által kreált álmok utcasarkán, olykor boldogan. Ebédem spenótos zöld színe még jobban a tavaszt idézi bennem, főként ahogy lenézek a belső cybertérre fehér asztalom fölényes magasságából, ripsz. Jól esik ez a szél. Visszanéznék, de nincs hova, előrenéznék, de nincs miért, ripsz, így tehát csak inkább beletartom még jobban piros arcom a hűvösség áramába, és hagyom, hogy megnyutgasson, mint egykor ölelésed és illatod.

08:00 - Állsz. Cigizve. Fekszel és illatos. A reggeli éjszakában mellettem ébredsz. Pontosan tudod, amit tudnod kell és úgy érzed, nem tudsz semmit. A Nyúl éve legyen a bátraké!

16:40 - Érzem egy éjszakai elf rezgéseit. Nem tudom még, hogy hol van. Nem tudom még, hogy mit akar. Nem tudom még, hogyan közeledik. Csak a feromonokat érzem, amiktől néha megborzongok. Itt jár valahol. Csak még nem tudjuk, hogy ki a vadász és ki a vad. De ez egy bizonyos szemszögből mindegy is.

06:34 - Ma lelépek pénzt keresni. Aki nem engedi áramlani az energiát, abban az megakad. Az elmúlt év leckéje. Bemagoltam.

09:47 - Mandulabarna, mandulabarna, óhogy a rézfaszú bagoly szeressen belém!

12:02 - Tavaszi próba van ma. Madárhang, napfény, árnyékok. Megajándékozott egy telibetalált ébredéssel. Ideig-óráig.

21:40 - Te vagy a hajó horgonya. A szentimentalizmus viadala és csődje. Terítőre öntött viasz. A jó ember kell-ember?

16:55 - Ma azt hazudtam, hogy meg sem ütötte a küszöböt. Miközben meg majdnem beledöglöttem és egy hétig tartott feljutni a földszintre. Még az a szerencse, hogy a szoknyák tánca hamarosan kezdetét veszi, már érzem. És akkor majd azt fogom hazudni, hogy ez is csak egy a sok közül. De legalább kurvajó. Ilyenkor melyik sarokban kuporognak az őrangyalaim?

18:02 - Out.

19:42 - Üres várakozással kezdődik az év. De nem olyan lesz, mint az első napja. Miért? Csupán azért, mert így döntöttem. Szeva 2011!

17:34 - Közhelyes szokásom az év krónikámja. Betartom. Összegezve, röviden: kalandok, újítás, alkotás, puncivarázslatok. 2006 óta a legjobb évem volt. Még úgy is, hogy végül kicsit újra rám omlott a légváram. Részletesebben:

Január - Tündék, egy 30-as gyilkos kalandjai, Depeche Mode-csoda.

Február - Találkozás egy guruval. Találkozás az új gitárommal.

Március - Új munkák, kreatív fordulatok, a római szőke lehelete.

Április - Tavaszi szél, életenergia, teraszok, tekintetek.

Május - Kábító orgonaillat, szédítő flow, evolúciós hármasugrás.

Június - Évzárás, nyári szezonillat, római vakáció.

Július - Izzítottunk, csobbantunk a tengerbe, sós magzatvíz.

Augusztus - A Mínuszegy születése, party állatka-lét, éjjeli kaland egy kétágyas szobában, ami nem az enyém.

Szeptember - Calypso nimfa boldog foglyaként a maradás és menekülés hintájában.

Október - Próbák és izgalmas felkészülés egy zenekar születése körül. Halvány őszi sziluettek.

November - Első főpróba egy kultikus helyen, egy csodás családban, otthon az idegen.

December - Huh. Puncicsokor és pszichológiai oktatókalandok a konyhapadlón. Persze ebből nem lehetett jól kijönni. Jót kártyáztam, de a Joker most sem volt nálam.

Búcsú ettől a kafa évtől. Holnaptól másik jön, de remélem, a dobbantóról való repülés közben a gyümölcsaratás következik. Mindegy minek az éve jön. Biztos csak a változás. Uff.

___

21:07 - Még egy utolsó mosoly. Most már mindegy, hogy is lesz, jól lesz. Köszi kétezertíz! Távpálinka :) Kerekded.

23:48 - Csak egy apró, miniatűr, tornyomból hangyaként továbbhaladó mozzanatmorzsának tűnt akkor, kikandikálva abból a jó dús csokorból, amit akkor gyűjtöttem. Kicsit még foghegyről is vehettem, biztos ez nyerő kártya volt. De félelmetes, démonikus erejével, egyre kövérülve jól belebaszódott a maradék három hétbe. És ez olyan szép, hogy mindjárt sírok bazmeg. Még ennyi idő után sem tekinthetem magam csodálatosan felépített szerkezetnek (pedig dolgoztam rajta, ó, eleget), hiszen zombivá keferedve töltöttem napjaimat, mintha a Holdról nézném földi játékszerekhez és bizony magamhoz fűződő közömbösségemet. És most már abban az egy biztos - nemrég szerzett - felismerésben bízhatok, hogy főnix-madár-zsetonom beesik a helyére, és én addig élvezem a hullamerevséget, de legalább is mereven végignézem a szemtelenül változó világot. Utána meg, hja, jön a újév...

12:45 - Minden úgy felerősödik ilyenkor. Akár egy tekintet is. Vagy egy mozdulat. Szeretem a decembert. Nájssssz.

22:58 - A tegnap esti mélylélektani leszúrt ritberger után ma fél három körül ébredtem Z.-vel egytemben, de közben már háromnegyed 12 körül a Precious csendült fel a telefonomon. Inkább türelmesen megvártam még felkelek. Megkésve indultam a húgomnak törülközőt vásárolni, a 7-es buszon arcomat az üvegnek préselve próbáltam hallgatni az új Quimbyt, a Récsei Centerben a CBA-ban ettem valami Laci bácsi főfőcsőszakács finom csirkepörköltjéből. Frankó utolsó budapesti nap volt (így ünnepek előtt), csak kár hogy eléggé másnapos kihagyásokkal futott a mátrix.

Most pedig végre haraphatom a vidéki ködös telet egy hétig. Take a deep breath! Relax!

___

23:05 Ja, és hepike is előkerült a konyhaszekrényből (ahol egyébként lakik egész évben, a mosogató alatt), hívogató transzcendentális-szakrális ikonja nevének szülőanyjának bárcsak-ottlétének.

20:11 - "Some of them want to use you // some of them want to get used by you" - Na de akkor ki és mikor és kit is akar használni? Az elmúlt két hét alapján azt hiszem, már semmit nem értek. Magamat sem.

___

01:21 - Ma telihold volt.

19:26 - Nem tudok betelni az elmúlt hétvégével. Nem is telek! Ráadásul szombaton Mínuszegy Szaturnália. Most mit mondjak?! A folyók nem állnak meg.

08:06 - A nők éhesek, az álarc álarc maradt (de édes, jaj milyen édes!). Az meg, tudod, kicsordul árva számon, a végkicsengés viszont mégis pozitív irányú. Döbbenetesen szép és hétvége. A maradék egy nap egy új próbaterem felfedezése. A próba terem(t).