10:46 - Bármennyire is volt már jó idő, a zsigerek szintjén ma reggel éreztem meg először a tavaszt. Ami viszont azt jelenti, hogy türelmem megnyúlik, elvárásaim pincsikutyákká zsugorodnak, energiaforrásaim tárolókatakombái megtelnek. A varázsló kertjében furcsa neszezés hallik.
2011. április 19.
2011. április 16.
2011. április 11.
Ballada
09:01 - A másik (szombat éjjel) lírai hangsúlyú ballada, egyszerre nehéz, mint egy sódert szállító teherautó, és könnyedén édes, mint a kora esti mentás limonádé. Egy olyan szombat éjszaka, ami emlékezetessé teszi az április 9-ei dátumot, új fejezetet nyit, vagy ha azt nem is, de semmiképp sem lezár valamit. Most nem a konyhapadló, hanem végre a galéria, végre az a sóhaj a fülembe, végre az az illat, az az érintés, az a közelség hosszú évek után. Ennek fényében az egyébként helyén valónak tűnő epigramma szégyenfolttá válik, bár megtörténtségét nem lenne ésszerű visszacsinálni. Éreztem, hogy jönni fog valami más. Jött.
Epigramma
08:57 - Két bejegyzésben kell fogalmaznom a hétvégéről. Az egyik (ez) mondjuk úgy, péntek esti epigramma. Rövid, tömör, ismert életérzés: BN, tavasz, forgatag, aztán a szokásos forgatókönyv az éjszakában, a kádban, az ágyban. Nem büszkeség, inkább balítélet. És csattanója sincs. Inkább amolyan pipa.
2011. április 8.
11:40 - A 12 óra alvás több nekem, mint egy welness hétvége. Hosszú napokra feltölt és felvidít. Hosszú napok lemerültsége és kedvetlensége után. Hogy is volt ez? 4-én a Mínuszegy megcsinálta első budapesti performance-át. Nem rosszul! De persze leszívta az elemeket rendesen. Aztán két nap meló és izgulás után tegnap sikerült kábé 12 órát dolgozni, kezdve reggel 8:30-kor 100 ellenállóval, akik meg akartak lincselni az olyan mondataimért, hogy nem alakítunk, hanem alakulni engedünk.
És tegnap volt 21 éve felnőttkorom igazi kezdete, egy szombat reggel, amikor nagyapám elment.
Nademost előre nézünk és elvarázsoljuk a hétvégét! Csendes tóban lakik a béka.
2011. április 4.
2011. március 25.

15:43 - Na most az van, hogy szevasztavasz! Igazából, kicsit késésben is vagyok, mert szombaton éjszaka, mikor rögzíteni próbáltam a Földművelés című dalt (kétszer elszállt, egyszerre voltam mániás és idegbeteg), másnap arra keltem, hogy a mandulafámnak az az ága, ami a szobám ablakához hajlik, kivirágzott (nyilván a zene miatt). De a folyamat olyannyira megállíthatatlanná vált, hogy most már az egész csupa virág, zümmögnek a méhek körülötte, és kettő ma reggelre be is szállt a zárt ablakon (akkora rés van, hogy nincs mit azon csodálkozni, hogy nem lehet rendesen fűteni télen...).
Tegnap a Gellérthegyen voltunk a keleti filozófusok parkjában, ma pedig bringáztam az Artisjushoz, a DigiTv-hez, és mindent elintéztem, amit egy hónapja nem tudok. Ennyit számít a napsütés? Nem kérdés.
Ja, és persze elindult az online önismereti csoport, és két fontos mondat is szembejött két nap alatt: "Not everything is as it seems", a másik pedig hogy "A meggyőződés többet árt az igazságnak, mint a hazugság". Azt hiszem, ezekkel elleszek egy ideig.
De amit a legjobban élvezek: ahogy a bringám suhan a kellemes tavaszi napsütésben, ahogy az óvatos menetszél lobogtatja seggig érő hajam, és közben keresem a szememmel a tündéket, akik köztünk vannak. A szokásaim rabja vagyok.
2011. március 13.
2011. március 11.
2011. március 7.
2011. március 6.
2011. március 2.
2011. március 1.
16:19 - Be kell vallanom azt is - ennyi időjárással való (fölösleges) foglalkozás után -, hogy bizony Magyarország skandináv időjárású ország, a tél 6-7 hónapig tart, 2-2 hónap csapadékos, szeles, kiszámíthatatlan átmenet, kábé 2 hónap nyár. Ez még önmagában nem lenne baj, az már viszont sokkal inkább, hogy én ezt nem szeretem. Mediterrán környezetre vágyom, oázisra, reggeli kávéra a fehérre meszelt és muskátlikkal kirakott teraszon, langyos naplementékre, hűsítő délutáni szélre, puhatestű éjszakákra, jéggel folyatott sárga- és görögdinnye csemegékre, halra és sajtra, napernyős kocsmákra, kávébarna lányokra, akiken a szél lobogtatja fehér, finom szövésű szoknyájukat, s papucsukból cukorkaként villannak ki pirosra festett körmeik.
Mosolyokra vágyom, és nem piszkos télikabátokra a szürke-szmogos utcai tolakodásban.
Talán meg kéne keresnem az otthonomat. Nem, nem úgy értem. A karmám szerinti otthonomat. Mert a karmával nem érdemes ujjat húzni...
2011. február 27.
2011. február 24.
2011. február 8.
16:07 - A koratavaszi hűvös szellő úgy fürdeti felhevült arcomat, mint a kristálytiszta forrásvíz. Ripsz. Gazdag vagyok, de mégis koldulok saját magam által kreált álmok utcasarkán, olykor boldogan. Ebédem spenótos zöld színe még jobban a tavaszt idézi bennem, főként ahogy lenézek a belső cybertérre fehér asztalom fölényes magasságából, ripsz. Jól esik ez a szél. Visszanéznék, de nincs hova, előrenéznék, de nincs miért, ripsz, így tehát csak inkább beletartom még jobban piros arcom a hűvösség áramába, és hagyom, hogy megnyutgasson, mint egykor ölelésed és illatod.
2011. február 7.
2011. január 23.
2011. január 21.
2011. január 18.
2011. január 14.
2011. január 10.
16:55 - Ma azt hazudtam, hogy meg sem ütötte a küszöböt. Miközben meg majdnem beledöglöttem és egy hétig tartott feljutni a földszintre. Még az a szerencse, hogy a szoknyák tánca hamarosan kezdetét veszi, már érzem. És akkor majd azt fogom hazudni, hogy ez is csak egy a sok közül. De legalább kurvajó. Ilyenkor melyik sarokban kuporognak az őrangyalaim?
2011. január 3.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


