15:24 - Walking in Budapest.

15:51 - A menetrend a következő: zenének átadni magad, próbálni aludni, 4 húzós munkanapot kibírni, plusz két nap céltalan majomkodást ugyancsak kibírni a Bükkben, aztán napba nézni, vakációt köszönteni, és kibírni a kerettelen, korláttalan, határtalan számmertájmot, ami - valljuk be - igencsak kedvez a démonok újrafelbukkanásának, perverziók és függőségek melegágya, de nélkülözhetetlen falat kenyér minden nemű feltöltődéshez. És jól is ki lehet belőle jönni, na! Jó reggelt nyár, jó reggelt szerepem!

15:05 - Mínusz két Hiperkarma. Dehát "mit akarok én, ha nekem egyszer az a jó, ha nem kellek?"

07:39 - Varázslat nélkül az élet unalmasabb, de kiszámíthatóbb. Ahogy az előttem szóló mondta: közömbös vagyok, tehát boldog vagyok. Vékony jég mindkettő.

18:25 - Ő van:



Ő már nincs:

00:40 - Hűs sárgadinnye, eper, nyári takaró, Dexter. Visszatért a rendes kerékvágás. Ha pisztolyt tartanak a fejemhez, sem tudnám azt mondani, hogy nem szeretem.

01:10 - Soha nem voltam az elvek embere. Ez sokmindentől megmentett és sokmindenből kizárt. De a szabadság öröme kárpótolt. Mégis úgy érzem, az akadály, ami előttem áll, elvekkel könnyebben volna vehető. Mert vagy lenne, vagy nem lenne, ugye a félmegoldásokat senki sem szereti. A konyhámban most ott ül egy félmegoldás. És én hagyom. Mert mindenki szabadnak és szenvedni született. "Az ölelés sem véd". Ha lenne sem. Sztyupidthing? The most gorgeously stupid thing I ever cut in the world

00:57 - Ott állsz a sötét lyuk előtt, és tudod, hogy az időutazás lehetséges. Csak be kell lépned és a jövőben találod magad. És ha ott vagy, vissza is tudsz menni oda a lyukhoz, és találkozhatsz önmagaddal. Akkor megmondhatod magadnak, hogy ne, nem éri meg belépni a lyukba, jobban teszed, ha inkább nem indulsz neki. És te hallgatsz magadra és nem lépsz be. De akkor ki volt az, aki a tanácsot adta?
Talán a szabad akarat.

19:34 - Hát ja, a nők iszonyú pofátlanok, ha melegük van.

23:58 - "Vigyázz, mit hiszel másokról, mert valószínűleg tévedsz"

14:54 - Hmm, nyári fények, lányok, áramlatok, hétvégén újra felébred a Mínuszegy. Izgalmas lesz!

14:38 - Lakásom hűvös magányába vágyom.

___

23:47 - Végre itthon. Letisztultan, sallangmentesen, díszítések nélkül. És fáradtan. Ha jobban belegondolunk, ez nem is kevés.

15:54 - Én ejtőernyő nélkül ugrottam ki. És nem volt tandem-párom sem. Vagyis volt, de neki volt ejtőernyője. Micsoda k*va nagy szopás ez. "Jobbról beelőz egy álom". De már eltűnt a kanyarban. (Hogy is van ez spanyolul? Curva?)

___

20:36 - Most már komolyan szükségem van a néger pszichológusomra!

16:00 - Amikor azt látom, hogy bizonyos dolgoknak hosszú távon van értelmük, és aztán mikor eljön az a hosszú táv, akkor bizonyos más dolgoknak megint hosszú távon lesz értelmük, minden hosszú távon jön be, és amikor egyszer csak ott állok és nem látom sehol a célszalagot, csak távokat meg hosszakat, akkor azt gondolom, hogy egy percnél is fölöslegesebb tovább gondolkodni. Viszont a pillanatnak élés hosszú távon mutatja ki a foga fehérjét, azaz az idő és a cselekvés két olyan dimenzió, melyek nagyon kényes viszonyban lévén egymással, ritkán mutatnak metszéspontokat. Az egyetlen megoldás talán nem is létezik: tetteinket nem időben megszabni, hanem értékekeben, illetve legalább tenni és nem várni. Ugyanis régi lecke: a remény nem stratégia.

11:30 - "Exemple is not the main thing in influencing others. It is the only thing. /Albert Schweitzer/

___

13:52 - Minden kártyával és újabb irattal épül az egóm. Kórosnak nem, ám figyelemreméltóan bizarr személyiségvonásnak bélyegezhető. De a bélyegeket már rég leírtam.

___

18:54 - Az ölelés bizonyság arról, mennyire képtelenség "együtt lenni" és "egynek" lenni a másikkal. Suta próbálkozás a lehetetlenre. Kétségbeesett kapaszkodás. Még szerencse, hogy legalább endorfinokat szabadít fel és erősíti az immunrendszert.

21:51 - Beénekeltem magam a funky világába. Aztán meg felforrósított egy telefon, ami nem volt túl nehéz, mert egész héten olyan voltam, mint a vaskohó. "Hosszú lányok rövid ruhában".

06:23 - Valaki megmutathatná már "how to". Kicsit unom, hogy a hétvégéimet két hétig pihenem.

17:01 - Miből lesz a májusi cserebogár aranyat ér?!

23:18 - Megérzés mégis bejön, kicsit máshogy, de bejön. Inkább ne jött volna. Vagy ne így. Vagy úgy. Újra felszálltam a járatomra, december óta egész jól utaztam, de forgatókönyvszerűen jött a kaller (killer, khm). Önsajnálat utca. Hiszek a köreimben, hogy újra pofára essek. Ha a néger pszichológusom itt lenne, megkérdezné keményen, hogy miért szeretsz így pofára eseni? Talán mert élvezem, hogy mindig föl lehet állni. Vagy mert megszoktam, mint hogy a 3-as váltóról leugrik a lánc. Vagy mert könnyen leesik valakinek, hogy ezt simán fel lehet buktatni. Szado-mazo. (... és nesze neked április kilenc...wtf)

21:23 - Áhhh. A megérzéseimben legalább annyira bízhatok, mint amennyire nem. Úgyhogy marad a popélet Ecsivel, és ha éjfélig nem kerülök ágyba, akkor hazajövök.

___

21:32 - Amúgy ma ez a látvány fogadott, amikor hazaértem. Édesek.

15:13 - Bele lehetne lassan lendülni. Annál is inkább, mert menekülni valami felé érdekesebb nézőpont, mint menekülni valami elől. (Például mondjuk hátrafelé tekintgetni fárasztóbb, mint sóváran előre).

___

23:30 - "Ami nem vakít, nem alakít"

07:14 - Valamiért izgalmas lesz ez a hét. Érzem. Csak tudjak állni, ahogy a lábamon kifér!

00:50 - Hetvenhatodik szintű lett a druidám. Nincs is ennél frankóbb, nem?

21:53 - "Józsi vagyok, szép és laza / locsoljak vagy menjek haza?" - locsolóversem önbeteljesítő jóslatként lebegett fejem felett tegnap este. Józsi ugyan nem lettem, de locsoltam, és aztán elég hamar hazamentem (persze inkább Joe-val egy kocsmába), miután úgy láttam sem az apasági kérdést, sem a szerelmi szálakat nem fogjuk ma helyre tenni, és valahogy nincs is már hozzá kedvem. Vagyis van, csak éppen tegnap nem volt.

Minden meglepetésem ellenére pedig mára úgy kipihentem magam, mint a pinty, hiába töltöttem vidéki kúriámban előtte két napot, a saját ágyamban alvás úgy tűnik nem pótolható. Ezért ma tavasz volt, energia, bicikli és még egy részeg roma is utánam kiabált az utcán, hogy "szép vagy biciklis fiú".

Ha pedig nincs mit mondanod, ne mondj semmit.

02:52 - Teljesen másféle megoldás lett, mint amit terveztem. Nem mondom, hogy örülök neki, de nem mondom, hogy nem. Zaphod és Menta Terasz. Mindkettő jól hangzik.