12:32 - Nagyon kevés olyan éjszaka van az évben, ami a legteljesebb feloldódásban ér véget. A 6-ai éjszaka ilyen volt. Azóta sem tudtam kioldódni. És az sem mellékes, hogy olyan vallomást kaptam, ami nem mindennapi. Az otthon ott van...

00:28 - Minden új? Minden új.

15:24 - Walking in Budapest.

15:51 - A menetrend a következő: zenének átadni magad, próbálni aludni, 4 húzós munkanapot kibírni, plusz két nap céltalan majomkodást ugyancsak kibírni a Bükkben, aztán napba nézni, vakációt köszönteni, és kibírni a kerettelen, korláttalan, határtalan számmertájmot, ami - valljuk be - igencsak kedvez a démonok újrafelbukkanásának, perverziók és függőségek melegágya, de nélkülözhetetlen falat kenyér minden nemű feltöltődéshez. És jól is ki lehet belőle jönni, na! Jó reggelt nyár, jó reggelt szerepem!

15:05 - Mínusz két Hiperkarma. Dehát "mit akarok én, ha nekem egyszer az a jó, ha nem kellek?"

07:39 - Varázslat nélkül az élet unalmasabb, de kiszámíthatóbb. Ahogy az előttem szóló mondta: közömbös vagyok, tehát boldog vagyok. Vékony jég mindkettő.

18:25 - Ő van:



Ő már nincs:

00:40 - Hűs sárgadinnye, eper, nyári takaró, Dexter. Visszatért a rendes kerékvágás. Ha pisztolyt tartanak a fejemhez, sem tudnám azt mondani, hogy nem szeretem.

01:10 - Soha nem voltam az elvek embere. Ez sokmindentől megmentett és sokmindenből kizárt. De a szabadság öröme kárpótolt. Mégis úgy érzem, az akadály, ami előttem áll, elvekkel könnyebben volna vehető. Mert vagy lenne, vagy nem lenne, ugye a félmegoldásokat senki sem szereti. A konyhámban most ott ül egy félmegoldás. És én hagyom. Mert mindenki szabadnak és szenvedni született. "Az ölelés sem véd". Ha lenne sem. Sztyupidthing? The most gorgeously stupid thing I ever cut in the world

00:57 - Ott állsz a sötét lyuk előtt, és tudod, hogy az időutazás lehetséges. Csak be kell lépned és a jövőben találod magad. És ha ott vagy, vissza is tudsz menni oda a lyukhoz, és találkozhatsz önmagaddal. Akkor megmondhatod magadnak, hogy ne, nem éri meg belépni a lyukba, jobban teszed, ha inkább nem indulsz neki. És te hallgatsz magadra és nem lépsz be. De akkor ki volt az, aki a tanácsot adta?
Talán a szabad akarat.

19:34 - Hát ja, a nők iszonyú pofátlanok, ha melegük van.

23:58 - "Vigyázz, mit hiszel másokról, mert valószínűleg tévedsz"

14:54 - Hmm, nyári fények, lányok, áramlatok, hétvégén újra felébred a Mínuszegy. Izgalmas lesz!

14:38 - Lakásom hűvös magányába vágyom.

___

23:47 - Végre itthon. Letisztultan, sallangmentesen, díszítések nélkül. És fáradtan. Ha jobban belegondolunk, ez nem is kevés.

15:54 - Én ejtőernyő nélkül ugrottam ki. És nem volt tandem-párom sem. Vagyis volt, de neki volt ejtőernyője. Micsoda k*va nagy szopás ez. "Jobbról beelőz egy álom". De már eltűnt a kanyarban. (Hogy is van ez spanyolul? Curva?)

___

20:36 - Most már komolyan szükségem van a néger pszichológusomra!

16:00 - Amikor azt látom, hogy bizonyos dolgoknak hosszú távon van értelmük, és aztán mikor eljön az a hosszú táv, akkor bizonyos más dolgoknak megint hosszú távon lesz értelmük, minden hosszú távon jön be, és amikor egyszer csak ott állok és nem látom sehol a célszalagot, csak távokat meg hosszakat, akkor azt gondolom, hogy egy percnél is fölöslegesebb tovább gondolkodni. Viszont a pillanatnak élés hosszú távon mutatja ki a foga fehérjét, azaz az idő és a cselekvés két olyan dimenzió, melyek nagyon kényes viszonyban lévén egymással, ritkán mutatnak metszéspontokat. Az egyetlen megoldás talán nem is létezik: tetteinket nem időben megszabni, hanem értékekeben, illetve legalább tenni és nem várni. Ugyanis régi lecke: a remény nem stratégia.

11:30 - "Exemple is not the main thing in influencing others. It is the only thing. /Albert Schweitzer/

___

13:52 - Minden kártyával és újabb irattal épül az egóm. Kórosnak nem, ám figyelemreméltóan bizarr személyiségvonásnak bélyegezhető. De a bélyegeket már rég leírtam.

___

18:54 - Az ölelés bizonyság arról, mennyire képtelenség "együtt lenni" és "egynek" lenni a másikkal. Suta próbálkozás a lehetetlenre. Kétségbeesett kapaszkodás. Még szerencse, hogy legalább endorfinokat szabadít fel és erősíti az immunrendszert.

21:51 - Beénekeltem magam a funky világába. Aztán meg felforrósított egy telefon, ami nem volt túl nehéz, mert egész héten olyan voltam, mint a vaskohó. "Hosszú lányok rövid ruhában".

06:23 - Valaki megmutathatná már "how to". Kicsit unom, hogy a hétvégéimet két hétig pihenem.

17:01 - Miből lesz a májusi cserebogár aranyat ér?!

23:18 - Megérzés mégis bejön, kicsit máshogy, de bejön. Inkább ne jött volna. Vagy ne így. Vagy úgy. Újra felszálltam a járatomra, december óta egész jól utaztam, de forgatókönyvszerűen jött a kaller (killer, khm). Önsajnálat utca. Hiszek a köreimben, hogy újra pofára essek. Ha a néger pszichológusom itt lenne, megkérdezné keményen, hogy miért szeretsz így pofára eseni? Talán mert élvezem, hogy mindig föl lehet állni. Vagy mert megszoktam, mint hogy a 3-as váltóról leugrik a lánc. Vagy mert könnyen leesik valakinek, hogy ezt simán fel lehet buktatni. Szado-mazo. (... és nesze neked április kilenc...wtf)

21:23 - Áhhh. A megérzéseimben legalább annyira bízhatok, mint amennyire nem. Úgyhogy marad a popélet Ecsivel, és ha éjfélig nem kerülök ágyba, akkor hazajövök.

___

21:32 - Amúgy ma ez a látvány fogadott, amikor hazaértem. Édesek.

15:13 - Bele lehetne lassan lendülni. Annál is inkább, mert menekülni valami felé érdekesebb nézőpont, mint menekülni valami elől. (Például mondjuk hátrafelé tekintgetni fárasztóbb, mint sóváran előre).

___

23:30 - "Ami nem vakít, nem alakít"

07:14 - Valamiért izgalmas lesz ez a hét. Érzem. Csak tudjak állni, ahogy a lábamon kifér!

00:50 - Hetvenhatodik szintű lett a druidám. Nincs is ennél frankóbb, nem?