2011. december 3.

16:12 - Fogorvosi váróterem. Kedves várakozás. Vágyva bámulás távolról. Félremagyarázott válaszok. Élet és mese. A kerék továbblendül, de most egészen máshogy, mint az év első felében. Hogy vagyok jól? Jól vagyok jól.

2011. november 29.

10:21 - Hát hogy is volt ez a november 24-e? Záróakkord, utolsó levegővétel, szívrablás. A sors fintora, hogy annyi figyelmet kapott, mint egy szösz lepöckölése a kabátomról. De megtörtént, újabb sorsdöntő eseménynek adott otthont a Fehér Gyűrű. Vagyis hát: nekem sorsdöntő, neki öt perc egy jelentéktelen állomáson.
La oportunidad...
Vigasztalhatom magam egy tarkótetkóval.

2011. november 22.

11:55 - És ha már itt tartunk, megnyugtató, hogy nincs lejjebb. Az apátia pihenés. Mély és megrázó pihenés. És már benne van a következő lépés távoli lehetősége: csendes tóban lakik a béka.
0:00 - Nézzük, mit mond a Mester!

Már nincs több elégia bennem,
elporlik siketen a benzin,
a hárfa húrja nélkül zendül,
ha üzennék, és volna még üzennem,
mire a cseppeire fejt kín?
szemem a szemeimre ejtem,
már nincs több elégia bennem.

Már végleg tandarab a bánat,
már végleg önmagára bámul,
akképp növekszik, mintha múlna,
milyen mosoly zárójelzi a számat?
ki oldja föl e jelbeszédet,
mielőtt egészen kiszépül?
s már végleg tandarab a bánat.

2011. november 19.

17:09 - Nem vet senki semmit senkire. Legalább is egyelőre. Mit keresek én még mindig ezen a hajón? Jéghegy rulez.

___

21:54 - "Sok autó elmegy, / királynő, herceg. / A párnádról majd / lehullnak a percek"

2011. november 17.

07:54 - Most majd meglátjuk, ki vet követ kire. Oké!

2011. november 13.

14:55 - Két napja ágyban. Sorozatok, játékok, alvás, ébrenlét, félálom. Valami furcsa anyaméh, amiben jó lebegni. Megállt az idő, és sajnos mégis telik. Nem is olyan lassan.

2011. november 11.

07:25 - Hol kéne ma lennem? Talán Párizsban a Mars mezőn gyűrűvel, fehér ruhás lánnyal. De ez inkább úgy néz ki, hogy kettőből nulla.

2011. november 5.

18:40 - Jön még kutyára dér! Ámen.

2011. november 3.

15:08 - Katatónia. Pokol. Émelygés. Nincseim.

2011. november 1.

20:28 - Vannak pillanatok, amikor az intuíciók nemet mondanak, és bazmeg, hinni kell nekik. Hát én ugye nem hittem, vagyis hittem, de mégis másként cselekedtem. Ezért kaptam a nyakamba egy jó adag szart, amivel elleszek egy darabig. A szép mégis az benne, hogy véresen őszinte volt, és ez fontos nekem, mert ritka manapság az őszinteség, főként, ha érzelmekről van szó. És új felismeréssel is gazdagodtam: a remény nem stratégia(ezt tudtam eddig is), de nem tudok nélküle élni. Klafa.

2011. október 27.

09:28 - Norvég szimfonikus metállal kezdeni a napot szerintem olasz!

2011. október 25.

07:20 - Tegnap, amikor unatkoztam, azt képzeltem el, hogy egyetlen igazi unatkozás lehetséges: szállni a végtelen űrben életed hátralévő részében, ahol egyetlen inger a saját tested, nem tudod, hova tartasz, vagyis tudod: sehová, szóval csak szállni így szép lassan, és még beledögleni sem lehetne, csak szállni és nézni süket sötétségben. Agyam megpihent.

2011. október 20.

09:57 - Tegnap "silent" próba volt, még mindig cseng a fülem. Szóval mindenki fülén egy füles, és egymást ott hallja az ember, egy keverőn pedig tekergetheti, kiből mennyit kér. Inkább vicces, mint használható, de egy patront megért. "No es amor, es una obsesión"




2011. október 19.

07:32 - Nem lehetett megúszni novemberig, vígan táncolnak a lángnyelvek a fűtőtestben. Az egész napos keserű cinizmus pedig gyomorforgató. Bocs.

2011. október 15.

12:02 - Sorolnám a tegnapi napom emlékezetes és forgalmas eseménymorzsáit: Cubase-oktatás, a régi, sokat megélt kanapé lomtalanítása, telefon két néma hónap után a kutyasétáltatásból, ágyvég és konyhafelszerelés megérkezése, nyugodt, hosszú éjszaka. Ettől most jó.

2011. október 10.

07:27 - Utolsó nap Hűvösvölgyben. Ez a búcsú nem fog fájni.



___

21:36 - Hát tényleg nem fájt. Könnyű volt és szabad. Irigylem magam!

2011. október 9.

21:04 - Ahogy a pillanat megismételhetetlen csodája, úgy siklik át a fény az őszi erdő páráján.

2011. október 6.

07:15 - Megszámláltattam magam. Tisztáztam magam, és legalább nem vertem át magam. Átvertem magam, mert áltatom magam azzal, hogy kapukon túli néma csendből újra örömünnep lesz. Megpróbáltatom magam. Irány a János-hegy, viszlát három nap múlva!

2011. október 2.

14:34 - Pénteken szétaláztuk a hordát, szombaton meg csináltunk egy olyan próbát, amiben végre benne volt a dög. Később a Kakasban fel is húztam a zenekar zászlaját. Aztán ma éjjel azt álmodtam, hogy egy nem olyan régi egy éjszakás (kettő) lánnyal vagyok (Dt), és azt mondom neki egy vasárnap délután, hogy töltsük együtt ezt az estét is, és tudom, hogy ettől megváltozik minden az életemben, hogy ha most eljön és együtt töltjük, akkor együtt töltjük a többit is. És kicsit szorongok, de nagyon jól esik. Megpuszilom a vállát, és hagyom, hadd döntse el ő, mert én bizonytalan vagyok, és ő úgy dönt, hogy jön.
Most két napig K. O., aztán jövő héten meg a három napos János hegyi meló. Úhh. Több zászlót is felhúztam egyszerre!
De ki lesz az, aki majd jön?

2011. szeptember 19.

11:27 - Vajon miért tendencia évek óta, hogy szexuális aktusaim száma drámaian megnő késő ősz és kora tavasz között? Pedig a libidó és a nők öltözködési szokásai alapján sokkal inkább jósolnám be a nyarat, mégsem. Hm. Ki érti ezt?

2011. szeptember 17.

14:52 - Vidéki kúria, friss levegő, őszi napsütés, séta a csillagokon. Lebaszott egy pofont a héten a nagyváros, úgyhogy ide menekültem. Ápol s eltakar.

2011. szeptember 9.

18:23 - A rettegés meghozta gyümölcsét: nincs szülinapi parti, a száraz kurvák éjszakája van, hete van, éve van, évtizede van. Csak ne kelljen szembesülni önmagukkal, a károkkal, amiket okoznak, persze, hogy egyszerűbb, ha a pinámmal manipulálom a környezetemet, keresem a pénzemet és teremtek kapcsolatokat. Legalább van benne adrenalin. A fülledt éjszakák és a csípőrázás pedig kitörölhetetlen nyomokat okoznak spirálisan fenntartva a rendszert. Igen, kimondom, hogy gecire dühös vagyok erre az elbaszott korszellemre, a száraz kurvákra és önmagamra, amiért leereszkedem erre az ocsmány szintre és láncokon tartom magam.
Na, így hogy kirinyáltam magam, egy cseppet se lett jobb, de legalább rosszabb se. A pina észbontóan veszélyes dolog, talán a legveszélyesebb a világon. Csak nehogy rád dőljön egész. Vagy tudod, mit: inkább dőljön rád, mert másképp nem lesz, ami felébresszen. Csak megúszd élve...

2011. szeptember 6.

23:58 - A szülinapost ezren veszik körül, miközben az én szívem rántott hús: magány, vágy és rettegés. Talán.

2011. szeptember 2.

07:30 - Ősz. Változások szele van az életemben. Nem eléggé belülről, de már érezhető, hogy csökken a külső körülmények ereje. Tiszta kúl lesz, amikor végre elönti a zsigereimet az érzés, mámoros, tiszta, friss, de egyben józan és éles. Mert ha valahol becsukódik egy ajtó, máshol kinyílik egy másik. És ki a faszom akar örökké egy csukott ajtó előtt állni?