18:22 - De ki a f*szom az a Marina?

04:05 - Téli álom van, Marina! Depressziós tunyulás, passzivitás, üres fej, üres szív. Nem gondolok ilyenkor a jövőre, általában amúgy sem, de ha ilyenkor mégis gondolnék, az szorongással tölt el. Szorongani pedig nem jó, Marina, ezt te is tudod. Beszűkül az érrendszer, a szív indokolatlanul rohan, karcol a hasmenés. Mindig az van, hogy kevés a láb és az idő, és ó jaj, de sok az út. És nem elég, hogy hol a Griffem, a választás képessége, de nem is megyek. Megálltam mozdulatlan az útnak szélén, ahogy Benedetti mondta. Ímmel-ámmal van most minden. Még te is, Marina. Ezért utállak téged és utálom magamat is. 

Téli álom van. Jó mélyen.

23:29 - Legalább Dexter van. Gyilkos vigasz.

23:23 - Újabb értelmetlen szilveszter, újabb üres első nap. Témátlanság, formátlanság, alaktalanság. P. van, de minek, D. nincs, de minek, E. akar lenni, de minek? Nem volt valami sárkány ez az év. Leginkább patkány. Pedig nem az van. Vagy felborult a rendszer? Még mindig változatlan az erdő. Az elfek sehol. Talán elhajóztak?

07:55 - Tarts ki! Aludj! Élj! Oldj! Köss! Ne konokságból, érzésből. Az mindig bejön. Majdnem.

23:31 - 4 év szép kitartás után begyűrűzött a válság. Válságom. Váltás kell vagy valami. Csupa "v". Most majd sok minden más lesz, utálom, szeretem, a talpon maradás a tét. Ilyen még nem volt. És remélem, ha túl leszek rajta, többet nem is lesz. De remélni kevés. 

22:50 - Tudatállapot-függő garázdaságom nagy árat követelt. Forintban. A hozam jópár fontos és durva kérdés, amit feltehetek magamnak egy erre szánt napon. Forintban nem mérhető és nem könyvelhető. Csődeljárás még nincs, de nehéz fél év következik. Viszont dolgos.

07:58 - Ezt választottam ma reggel. Mert a tekintet egyszerre kérdez és egyszerre válaszol. Mert bármi lehet. Mert az az érzésed, hogy rajtad múlik. És lehet, hogy igen.

23:24 - Szotyi, friss répa, spanyol thriller. Ez egy ilyen este. Ámen.

16:09 - Ma lett először téli hangulatom. Már sötétedik, ropog a tűz a konvektorban, szünet van. Eszembe jutottak régi telek, amikor Hepike fényben úszott és én vártam a csodát. Fakapp nosztalgia!

23:26 - Próbák magammal, gyermekölelések, koncert-ordítások, doboscsere, kételkedés és önbizalom hullámainak távoli interferenciája, határok mosódnak el és más határok élesednek. Ahogy tisztul a kép, úgy tűnnek el a régi képek. Őszi éjjelek. 

13:03 - "Nem lehet minden úton végigmenni, hiába csábít a kaland, hiába vár valami váratlan a végén. Valami elgondolhatatlan. Megszámlálhatatlan út és kaland van, s kevés a láb, az idő. A legnagyobb griff a választás képessége." - Parti Nagy Lajos

Eme fenti idézet első részét feldolgozni, utolsó részét pedig képességemmé tenni nem tudom. Így viszont kapkodás van, fejeknek hátrafordulása, lebiggyesztett ajakformula és a kis öröm naggyá pöckölni akarása, ahelyett, hogy könnyed élvezése. No, a mai napi bölcsesség is megvolt, tartsunk felé. Nem kis meló.

07:33 - Pénteken, önerőből, képzeletből, vágyakozásból, szagokból, koncentrálásból és ellazulásból, minden segéd eszköz nélkül... igen. Azt hiszem, ráléptem egy útra. Nem hiszem, hogy ezzel most már minden fáklyás menet, de egy lépés sokat jelent. 

Amúgy dolgozok a hangon. 

16:13 - Egészen érdekes módon  nem keresek, hanem vágyakozom, nem mozgok, hanem nézek, nem kérdezek, hanem hallgatok. Teljesen evidens módon mozdulatlanságot kapok cserébe. Nem jó ez így.

15:29 - Tárgyalni szeretnék veled. Hogy felnézz a poharadból, érdeklődéssel, gyanúval, kétellyel és egyben látványom megnyugtató higgadtságával. Tárgyalni, nézni, ahogy figyelsz, ahogy lábaid egymáson pihenve hordozzák lényed ösztönös nőstényének minden rezdülését anélkül, hogy tudnád, de azzal együtt, hogy a sejtjeid tudják, mind, kivétel nélkül. Tárgyalni veled, megvitatni, kalandozni a témában, érvelni, s közben mindvégig, kitartóan, hátul futó programként figyelni a karodat, a combod szőke pihéit, a lábujjaid finomságát, a gesztusaidat, az ajkad apró rándulásait. Figyelni, ahogy a gondolatok felizzítják az agysejtjeidet és összehúzod a szemöldököd. Nevetsz. Kétkedsz. Ötletelsz. Kérdezel. Válaszolok finom mosollyal. Lényed mindenemet betölti. 

07:26 - A falunap közel 20 éve és a jelen zenekara összefolyt. A Mínuszegy 8x8-as színpadon lép fel, nem tudjuk, hogyan, nem tudjuk, mennyire. De nemsokára kiderül. A falunap fényét pedig úgy tűnik, nem lehet letörni. Mindig hoz valami újat!

13:54 - Kitört a nyár, a szobában 31 fok van. A csajok éhesek, én meg kavarom az amúgy sem egyszerű szálakat. Aztán vagy pofára esek, vagy azt mondom: "minden föld bevetve, minden nő rendbe'" . Ma pezsgő, holnap sárgadinnye. Mimithozmiért?

19:54 - Csak egyszer tudnám pontosan, mit akarok. Legalább is szívtájékon.

06:52 - (!) Hogy én mennyire gyűlölöm ezt a biciklitúrát. Most kultikusan kimondom, hogy ez volt az utolsó!

07:26 - Semmiképp sem gondolnám, hogy ez a nyár más lesz, mint a többi. Pedig igen.

06:55 - Jó lenne vonósnégyesnek lenni.

18:59 - A jazz gitár ment, inkább egy telecasterrel próbálkozom. Nagy lutri ez. Alig várom, hogy kipróbáljam élesben! A Mínuszegy nyomott egy papírformát, Budapest kétszer kipipálva. 

Ma megint nimfát simogatok, kezd tetszeni, mármint leginkább a tevékenység. A szív (még) nem mozdult meg. Az ovuláló vénasszony meg dühös, de talán szép lassan lecsillapodnak a hormonjai. Jó lenne, mielőtt lebaszok neki egy pofont és beülök a vitorlásba. Mi vagyok én, kurva? Az.

07:44 - Na ugye, most van a tavasznak az a szakasza, amit kevés türelemmel tudok elviselni: több hét igazi tavaszi időjárás után most visszajön a tél, hideg van, eső, szürkeség. Ettől hányok. De mielőtt rókáznék, megnézem, mi lesz: legénybúcsú, nimfasimogatás, költöztetés, koncertgyakorlás. Szerencsére érdekes és sűrű. Tégy az időjárás ellen! Figyelj magadra!

23:26 - Egy kibaszott reggel énekelne az ágyam szélén!

23:12 - Pontosan 5 éve számoltam meg először a sarkakat a lakásban. 5 év szépségekkel, fájdalmakkal, hiánnyal, melegséggel, biztonsággal, otthontalansággal, otthonossággal, lakásom melegével és hűvösével, cigarettafüsttel, gitárokkal, lányokkal és egyedül. És a Királylánnyal.

Falak, amelyek hazavárnak. Amik mögé elbújhatok. Amik közé menekülhetek. Amelyek befogadják a lányok sóhajait és sikolyait. Ahol mégis egyedül maradok, mert erre vágyom, ahol mégis magányos maradok, mert mindig másra várok. Ahol dalok születtek, pálinkás üvegek ürültek, mély álmok szövődtek, gondolatáramlatok zakatoltak. Ahová besüt a Nap, ha akarom. Ahol egy kicsit mindig tavasz van.