07:22 - Nyári fények és gyümölcsök. Jó reggelt!

23:27 - Blogom létrejötte értelmét vesztette. Újra szűz lettem, frankón tiszta és mentes, mint az ásványvíz. Olyan megdöbbenés ez, mintha már nem is lenne megdöbbenés. A szívem ver, a helyén van, tele van vérrel, de nem függ semmitől, csak a saját ritmusától. Nincs is boldogabb szinusz-csomó! 

És hát elég komoly volt szembenézni azzal, hogy az évek óta tartó bevésődésnek már csak az üres árka maradt, amitől nehezen váltam meg. Érted? A semmitől nehezen váltam meg, mert tartalmat akartam belelátni. De a tartalom már rég elpárolgott, és végre engedtem, hogy belém hasítson a felismerés. Amúgy azt hiszem, ezt a légvárat már elég rég óta csak a libidó és a maximalizmus tartotta fent, az utóbbit kirúgtam, az előbbi pedig szépen újfajta energiákkal töltődött fel. Megmozdult, igen, de máshogy. Kacsintva és cinkosan, nem pedig kielégületlen sikoltással. 

Azt hiszem, erre koccintok majd egy pohárral. Bárkivel!

23:24 - Mit akar a lélek? Csssssssssssssssssssss!

08:22 - Minimalista, de feszes és profi hét vár. Odamész, lenyomod, hatással vagy, aztán elmész. A tét, hogy maradj élve és kerüld a szívritmuszavart!

___

12:53 - "Sem a múltban, sem a jövőben nem tudsz lélegezni" - Mabel Katz

04:00 - Ha már a mandulafáról van szó: megnéztem, tavaly 24-én virágzott. Most viszont híre-hamva sincs, de mondjuk még tél van, milyen régóta mondogatom, hogy Magyarország skandináv ország, köze sincs a nyárhoz, az valami elkapkodott 40 fokos lázálom, amit nyárnak nevezünk, a többi meg tömény ősz meg tél. Legalább a fa virágzásán tudom mérni, mikor mi van. 

Amúgy elég mocsok egy hét volt, végig influenza, lemondták a március 29-i fellépésünket, biztosan mert elsőre Nagypénteki Szűz Mária koncertnek neveztem, így kellett lennie. A kislemez csúszik, most meg indulok a vad Borsodba 3 napot dolgozni. De azért, hogy legyenek jó hírek is a rossz utakról: kijött a DM új albuma, ami k*va jónak hangzik elsőre. Ráadásul 13+4 szám! És amúgy bejött egy pályázat is, talán meg lesz támogatva a budget nemsokára némileg. Már nagyon ráférne. Na viszlát Budapest, szerdán jövök, csekkolom a mandulafát és a késésben lévő tavaszt!

07:50 - Szinte emlékezem, hogy hol is kell ilyenkor lennem (résen), mert pillanatok alatt tud kivirágozni a mandulafa az ablak előtt (dunántúli). Amúgy döbbenetes súllyal nehezedett rám a felismerés, hogy a képzőművészet, a zene és az irodalom művelése elképesztően dolgos és sok időt emészt fel. És hogy benne van a pofára esés azon fajtája, amikor mondjuk 10 napi megfeszített munka eredményére más csak megrántja a vállát. Lehet, hogy ezért (is) szép és ezért is pont ezt csinálom.

07:15 - Amúgy hízott. De nem hiába.

12:52 - "Már nem vagyunk ismerősök?" Micsodaaa? Ismerősök, b*od? Nem, csak két kurva galaxis pár millió parszek távolságban elhaladt egymás mellett, mindenféle megreszketés nélkül. Dehogy vagyunk ismerősök! Csak a szívem repedt bele. 

18:22 - De ki a f*szom az a Marina?

04:05 - Téli álom van, Marina! Depressziós tunyulás, passzivitás, üres fej, üres szív. Nem gondolok ilyenkor a jövőre, általában amúgy sem, de ha ilyenkor mégis gondolnék, az szorongással tölt el. Szorongani pedig nem jó, Marina, ezt te is tudod. Beszűkül az érrendszer, a szív indokolatlanul rohan, karcol a hasmenés. Mindig az van, hogy kevés a láb és az idő, és ó jaj, de sok az út. És nem elég, hogy hol a Griffem, a választás képessége, de nem is megyek. Megálltam mozdulatlan az útnak szélén, ahogy Benedetti mondta. Ímmel-ámmal van most minden. Még te is, Marina. Ezért utállak téged és utálom magamat is. 

Téli álom van. Jó mélyen.

23:29 - Legalább Dexter van. Gyilkos vigasz.

23:23 - Újabb értelmetlen szilveszter, újabb üres első nap. Témátlanság, formátlanság, alaktalanság. P. van, de minek, D. nincs, de minek, E. akar lenni, de minek? Nem volt valami sárkány ez az év. Leginkább patkány. Pedig nem az van. Vagy felborult a rendszer? Még mindig változatlan az erdő. Az elfek sehol. Talán elhajóztak?

07:55 - Tarts ki! Aludj! Élj! Oldj! Köss! Ne konokságból, érzésből. Az mindig bejön. Majdnem.

23:31 - 4 év szép kitartás után begyűrűzött a válság. Válságom. Váltás kell vagy valami. Csupa "v". Most majd sok minden más lesz, utálom, szeretem, a talpon maradás a tét. Ilyen még nem volt. És remélem, ha túl leszek rajta, többet nem is lesz. De remélni kevés. 

22:50 - Tudatállapot-függő garázdaságom nagy árat követelt. Forintban. A hozam jópár fontos és durva kérdés, amit feltehetek magamnak egy erre szánt napon. Forintban nem mérhető és nem könyvelhető. Csődeljárás még nincs, de nehéz fél év következik. Viszont dolgos.

07:58 - Ezt választottam ma reggel. Mert a tekintet egyszerre kérdez és egyszerre válaszol. Mert bármi lehet. Mert az az érzésed, hogy rajtad múlik. És lehet, hogy igen.

23:24 - Szotyi, friss répa, spanyol thriller. Ez egy ilyen este. Ámen.

16:09 - Ma lett először téli hangulatom. Már sötétedik, ropog a tűz a konvektorban, szünet van. Eszembe jutottak régi telek, amikor Hepike fényben úszott és én vártam a csodát. Fakapp nosztalgia!

23:26 - Próbák magammal, gyermekölelések, koncert-ordítások, doboscsere, kételkedés és önbizalom hullámainak távoli interferenciája, határok mosódnak el és más határok élesednek. Ahogy tisztul a kép, úgy tűnnek el a régi képek. Őszi éjjelek. 

13:03 - "Nem lehet minden úton végigmenni, hiába csábít a kaland, hiába vár valami váratlan a végén. Valami elgondolhatatlan. Megszámlálhatatlan út és kaland van, s kevés a láb, az idő. A legnagyobb griff a választás képessége." - Parti Nagy Lajos

Eme fenti idézet első részét feldolgozni, utolsó részét pedig képességemmé tenni nem tudom. Így viszont kapkodás van, fejeknek hátrafordulása, lebiggyesztett ajakformula és a kis öröm naggyá pöckölni akarása, ahelyett, hogy könnyed élvezése. No, a mai napi bölcsesség is megvolt, tartsunk felé. Nem kis meló.

07:33 - Pénteken, önerőből, képzeletből, vágyakozásból, szagokból, koncentrálásból és ellazulásból, minden segéd eszköz nélkül... igen. Azt hiszem, ráléptem egy útra. Nem hiszem, hogy ezzel most már minden fáklyás menet, de egy lépés sokat jelent. 

Amúgy dolgozok a hangon. 

16:13 - Egészen érdekes módon  nem keresek, hanem vágyakozom, nem mozgok, hanem nézek, nem kérdezek, hanem hallgatok. Teljesen evidens módon mozdulatlanságot kapok cserébe. Nem jó ez így.

15:29 - Tárgyalni szeretnék veled. Hogy felnézz a poharadból, érdeklődéssel, gyanúval, kétellyel és egyben látványom megnyugtató higgadtságával. Tárgyalni, nézni, ahogy figyelsz, ahogy lábaid egymáson pihenve hordozzák lényed ösztönös nőstényének minden rezdülését anélkül, hogy tudnád, de azzal együtt, hogy a sejtjeid tudják, mind, kivétel nélkül. Tárgyalni veled, megvitatni, kalandozni a témában, érvelni, s közben mindvégig, kitartóan, hátul futó programként figyelni a karodat, a combod szőke pihéit, a lábujjaid finomságát, a gesztusaidat, az ajkad apró rándulásait. Figyelni, ahogy a gondolatok felizzítják az agysejtjeidet és összehúzod a szemöldököd. Nevetsz. Kétkedsz. Ötletelsz. Kérdezel. Válaszolok finom mosollyal. Lényed mindenemet betölti. 

07:26 - A falunap közel 20 éve és a jelen zenekara összefolyt. A Mínuszegy 8x8-as színpadon lép fel, nem tudjuk, hogyan, nem tudjuk, mennyire. De nemsokára kiderül. A falunap fényét pedig úgy tűnik, nem lehet letörni. Mindig hoz valami újat!

13:54 - Kitört a nyár, a szobában 31 fok van. A csajok éhesek, én meg kavarom az amúgy sem egyszerű szálakat. Aztán vagy pofára esek, vagy azt mondom: "minden föld bevetve, minden nő rendbe'" . Ma pezsgő, holnap sárgadinnye. Mimithozmiért?