16:02 - Olvasós, havas, borongós, lassan hőpölygő téli délután a vidéki birtokon. Itt mindig hangsúlyos a nosztalgia, de ilyen töménységben még épp elmegy. Fasza, ahogy ropog a tűz.

12:39 - Két személyiségem között fellépő konfliktus mélyülni látszik. Bátor segítő és száraz éjszakákon a másik szuszogására ébredő énem helyzete stabil, de indokolatlan. Feromonok vonzását követő éhes ragadozófalkám nyáladzva rágja a ketrec rácsait. És akkor még nem is szóltunk az anyakereső harmadikról. Talán az egyetlen gebasz a helyzetben, hogy a frontok évek óta nem mozdulnak. Ha ez egyáltalán gond. Mert teljes testtel odaadni magad valaminek, az nem a halál? Csak kérdezem.

23:22 - Nekem már tényleg nem egy újrahúzás, hanem egy komplett rendszer-csere segítene. És akkor jön a dilemma, amiknek megoldásában nem vagyok egy szuperhíró, hogy pc legyen vagy inkább laptop. Érvekből kifogyhatatlan vagyok. Pedig pontosan annyi jelentőségük van csupán, hogy elhangzanak. Vagy még annyi se.

07:29 - Molnárvölgy. Ha lenne ilyen, olyan lenne. Mondjuk egy mélyen fekvő völgy magas hegyek között tele vízi malmokkal. Enyhe téllel és hűs nyárral. Kristálytiszta patakokkal és folyóval, amiben lazacok úsznak. Sólymok a légtérben, a kis patak menti faluban pedig kemény favágó lányok bakancsban. Na innen származom.

11:30 - Émelygő, gomolygó, szédelgő. Mintha tegnap lett volna bármi, vagy valami. Pedig nem volt tegnap semmi vagy majdnem semmi sem. Nehezen indul a zenei újkorszak. De erre azt mondják egyesek, hogy minden kezdet benéz. 

12:09 - Godin-re várva. És ez megjött bazmeg!

07:39 - Örök szerelmem, a női test, újabb elmebeteg manifesztációját birtokolhatom, a csöcsbögrét. Jófajta formatervezés, és csupán egy kérdésem maradt: mi marad belőlem az örökös tesztoszteronharc után? Jónapot.

___

15:40 - Képes voltam lemondani egy milánói utazást csak azért, mert az volt az érzésem, hogy nincs kedvem hozzá... Korábban ilyet sosem tudtam volna elképzelni. Két lehetőség van. Az egyik, hogy a bőség zavarában azt sem tudom már, hogy merre menjek. Kettő, hogy a griffem választott. Hogy jól-e, az mindegy, mert tudjuk, hogy nincs rossz választás, csak választás van. A másik utat sosem tudhatjuk meg. Mindkét megközelítés pozitív. Ciao Milano! Sokáig vadásztam rád, de a döntő pillanatban leengedem a nyílvesszőt. Hiszen a lényeg a lehetőség. És szabadság nemet mondani. Feltéve, ha mindez nem egy félresikerült racionalizáció. De ebbe ne menjünk bele, mert úgyis van csöcsbögrém.

___

15:46 - Egyetlen igazi sajnálatom Orsit övezi, aki sokat dolgozott azon, hogy mehessek. És én is sokat dolgoztam azon, hogy kedves legyek Orsival, hogy sokat dolgozzon azért, hogy mehessek. A végén már a vadászatot és a feromonokat láttam ebben is - áááh, vajh miért nem vagyok ezen meglepődve - , anélkül, hogy valaha is láttuk volna egymást. De ez is mindegy. Mert nem minden mosolyt lehet megkapni. 

21:44 - Elindult a 35 nap. Vagy akár még 42 is lehet belőle, ez attól is függ, mikor lesz a legközelebbi exhibicionista akció. Az előző 25 napról csupa jó emlékem van, úgyhogy nem vagyok beszarva. És ma éreztem azt is először, hogy beindult az új év. Egy újabb páros és néggyel nem osztható 2006 és 2010 után. Na persze ez nem jelent semmit. Vagy igen. Hajrá józan mámor és professzionális függés!

17:17 - Játszmát vesztettem tegnap, de most egyelőre nem bánom, és ha nem játszmaként tekintek rá, akkor nem is olyan nagy baj. 

___

17:19 - A hormonok most kicsit nyugiban vannak, de tudjuk már régről: csendes tóban lakik a béka...

07:40 - Ma megint futnom kell egy kört Szivolával. Még mindig nem vagyok elég tökös legény.

13:06 - Ejjj, ez a fránya adrenalin. Ha nem morális, hanem biológiai szempontból tekintek rá, akkor teljesen normálisnak tűnik. Amúgy meg... háát.

15:10 - Ködös, punnyadt első napok 2014-ben. Erős vágy, hogy felkavarjam magánéletem épphogy elsimult víztükrét. Melyik a szarabb? A kielégítetlen vágy, vagy a lelkiismeret-furdalás? Mindenre tudom a választ. De most türelem-tripen vagyok, bocs. Welcome kétezer-tizennégy! 

16:22 - Szuperszonikusra gyorsított a tragikum. Egyrészt a büdös p*csába, hogy belekeveredtem. Másrészt átlényegít, mint minden, ami fájdalmas. Most a hogylesz a legijesztőbb, mert én nem akartam változni és változtatni. Legalább is nem így. Most "idáig tudom a történetet". 

07:34 - Egy hónapot is képes lennék aludni. Vagy elhúzni délre. Maradéktalanul értem a gólyákat. Valami örömforrás csak kell vizuálisan - ha már nyitva van a szemem.

___

07:40 - Amúgy igazán kezd felbaszni a google, a legújabb blogmegújításuk miatt 4 év gondosan válogatott képei tűntek el a bejegyzéseimből. Ezt utólag pótolni vagy lehetetlen, vagy gecinagy munka, vagy már nem olyan lesz, mint volt. Köszönjük, Nagytestvér!

07:40 - Lassan meg kéne látogatnom Veronikát. Ha 3-4 cm-nél hosszabb lesz a hajam, az kezelhetetlen. Még mindig megfordul a fejemben, hogy elmondjam-e neki, milyen szívesen szagolok bele a körülötte lengedező feromonokba. De nemcsak a lágy meleg öl csal. Vagy de?

07:24 - Bazmeg, róka voltam álmomban, és menekültünk az erdőben. Valahogy valakik megsúgták az egyetlen menekülési útvonalat, és pont úgy ért véget az álom, hogy kislisszoltunk. Mivan?
Közben leszállt a december, a szájbakúrt tél egyetlen elviselhető hónapja. Bár az ünnepek miatti böszme tömeg miatt itt is rezeg a léc. 

Néha még a napfénnyel is álmodom, mert nyomai szépen lassan szívódnak fel a bőrömön.

07:31 - Sunnyognak a mínuszok.

___

07:57 - Korai fürdő. Aztán jöhet a párolgó bőr

07:54 - Két hét akklimatizálódás, két napja december. Szemben a jó öreg magyar valósággal, korrupcióval, szakmaiatlansággal, háttal a napnak. Fejed le lesz vágva mosmá! 

7:57 - Lélegzés. Nagy levegő. A helyszín nem egy spanyol hippibár, ahogy valaha képzeltem, nem egy Julio Medem-filmből elővarázsolt vibráló táj, hanem az óceánpart. Amolyan pálmafásan, amolyan napsütöttén, amolyan testmelengetőn. Viszont ahogy előlépett, az mégis olyan Julio Medemes, olyan Lucía y el sexo-s volt. A spanyol álmom, ami valamikor, talán egy évtizeddel ezelőtt kezdett légvárnak látszóan felépülni, először megjelent az éterben, aztán egyszer csak ott volt előttem. Persze akkor, abban a pillanatban még nem tudtam, mint ahogy az ilyen dolgokat akkor, abban a pillanatban nem lehet tudni. Csak elindult, és fogalmam sem volt, hol áll majd meg. Csacsogott spanyolul, kérdezett angolul pontosan azon a kissé rekedtes hangon, ahogy képzeltem, a bőre, a szeme, a mosolya, a tüze és egyben a kétségbeejtő lágysága nem engedett már el többé. Persze nem is akartam menni, hova is mehettem volna máshova? Amikor az álmok egyszer csak ott állnak előtted, akkor talán elszaladni pikáns megoldás, de ki az a tökkelütött, aki ilyenkor pikáns akar lenni?

A további két és fél nap teliholdba futott, és elérkezett az az éjszaka, amikor a spanyol álom valóra vált. Nem tökölt, nem kérdezett vissza, hogy jöhet-e, nem kezdett el szertefoszlani, hanem szemtelenül beteljesült. Pedig én még némileg tököltem meg visszakérdeztem, mert nem szoktam hozzá, hogy ez így megy. De aztán rájöttem, hogy így megy. Így is mehet.

A kanári éjszaka nyilván nem pirult el, látott már sok ilyet. De én nem. Ilyet még nem. Olyan harmóniában aludtam el a beteljesült álmommal, mintha már évezredek óta ezt csinálnánk. Olyan közel, hogy senki és semmi más nem fért oda.

17:15 - Megemlékeznék életem 5 legnagyobb koncertjéről. Nosztalgia üzemmód. 

1. Nem kérdés, hogy az első helyet kapja a VHK 1997-es Őszünnep nevű koncertje. Aki tudta, hogy ez van, és kihagyta, az nagyot hagyott ki. Már a belépéskor éreztük, hogy itt valami földöntúli élményről lesz szó. A koncertterem tele volt hatalmas dézsákkal, a dézsák tele szőlővel, a tánctéren mindenhol széna. Koncert közben a dézsáknál álló alulöltözött fiúk és lányok dobálták a tömeget szőlővel, aztán már mi is egymást, aztán már csak az extázis pillanatai, félmeztelen pogózás, lányok mellei és feneke a kezemben, csókok, tánc, szédülés, Hunok csatája, füst, rövidek. Felejthetetlen. 

2. Rammstein, 1998, Sziget. Sötét. Aztán tüzek lobbannak a színpadon. A tüzek mögül megjelenő zenekartagok, a háttérben óriási ipari ventilátor. Aztán még több tűz, lángoló íj, lézer-fejlámpa, amivel az eszelős tekintetű, ezüst hajú frontember pásztázza a közönséget. Műfasszal megbaszott szintis, még tűz, egyre több tűz mindenhol. A végén már lángokban állt az egész színpad. Pityu haverom rövid megjegyzése: "Ezek se sokat jártak hittanra". Szigorú német szavak, du hast mich.

3. Másfél, 2000, Sziget. Egy olyan Másfél-koncert, ahol minden stimmelt. Akkoriban a Másfél épp aranykorát élte Salamon Eszter csellós állandó tagságával. A Bahia színpad első sorában álltam a kordonnál, 3 sört készítettem be, az üres pohárba pedig hugyoztam, hogy ne kelljen kiállni az első sorból. Földöntúli hangosítás, a zene kozmikus harmóniája, finomsága, dühe, a cselló, a szaxofon és a gitárok szakadékba taszító összhangja. Az egyik számot végigsírtam a gyönyörtől. 

4. Depeche Mode, 2010, Aréna. Egy kevésbé jól sikerült, esőben végigszenvedett 2009-es DM-koncert után jött az Aréna, ingyenjeggyel lógtam be a színpadhoz legközelebbi lelátóra. A hangzás és a látvány telibe kapott. Dave energikus volt, Martin szép és finom. Elutaztam a zenével, végigénekeltem a számokat, gyöngéd, de mélységes öröm vett körül mindenhol. Az élmény még napokig dolgozott bennem. 

5. Az ötödik helyre sok koncert egymásba feloldódó hangulata kerül. Még a 90-es évek első feléből, Egerből. Az egri Ifjúsági Házban rendezett Kispál és a Borz, illetve Pál Utcai Fiúk koncertek. Téttelen fiatalság, rengeteg rövid, rengeteg cigi, legendás haveri kör, extázisban végigküzdött, kemény pogók. A Halszív döbbenetes ritmusa, a Húsrágó hídverők alternatív vadsága, vagy éppen a Fiatal lányok száraz szikársága, az Egyenesen át halálközeli élményének súlya. 

20 év koncertjei közül akadt még sok emlékezetes. Sok Sziámi, Sajnos Batár, Colorstar, Hiperkarma. De ha az első 5-ről kérdeznének, akkor ezt mondanám. Ezt mondom. 

07:15 - Ma a tengerről álmodtam.

07:29 - Mindentől függetlenül szem lehuny, mély levegő be, és lassan kifújva megkezdi a visszaszámlálást a pénteki indulásig. Köszönet a Mindenhatónak és a Pénz Szabad Áramlásának, hogy 2013 nem múlik el tenger nélkül.

Bár ezt - és sok minden mást - most szívesen beváltanám egy ember gyógyulására. De a dolgok nem így működnek. "Homokba fúrva a kezek". És a fejek. Fuckjeee.

15:30 - Az egyik legszomorúbb és szívbe tépőbb dolog történik velem eddigi életemben. Nem tudom, és nem is akarom keresni az okát, talán mert nincs is oka. Csak története van. Mintha egy másik dimenzióba került volna az egész világ, térhajlás és időutazás. Csak Pilinszky véres gondolata kering a fejemben: nem probléma van és megoldás, hanem tragédia és irgalom. A legkínosabb, hogy mindent eláraszt az életemben, nem tudok különválasztani zónákat és szeleteket. Ez így egyben headshot. Csak lassítva.

19:34 - Övön aluli. Ez lett a tavalyi naiv nimfasimogatás boldog sóhajaiból. Egy nagyon mély és nagyon övön aluli. De hát ez az élet nem? Ha most egzisztencialista filozófus lennék, böszme széles mellkassal mutogatnám az igazamat. Fuck up Szabad Akarat!

07:27 - "Állsz egy buszmegállóban, ahol egyszer csak meglátsz egy remegő, vékonyra fogyott kutyát, és tudod, hogy hamarosan elpusztul, ha nem segítesz rajta. Innentől felelősséged lesz az ügyben. Pedig nem akartad, nem kerested, mégis a te döntéseden állhat, hogy elpusztul-e. Vagy hátat fordítasz, és nem veszel róla tudomást. Vagy legalább is igyekszel nem hallani a nyüszítést."

Sosem gondoltam, hogy az elméleti filozófia milyen egyszerűséggel válhat véres valóssággá. Kicsit kétségbe vagyok esve.