17:48 - Nos, ama zárómeccs a völgyben jól sikerült. Nem győzelemmel ugyan, de hozta a minimumot. A másik pedig lehet, hogy mégiscsak bekövetkezik. A kibaszás fogalmát már nem nagyon lehet kimeríteni másképpen. Kifogyott a fegyvertár. De ami a legjobban zavarja érzékeny mátrixomat, az a program ellen érzett tehetetlen dühöm, ami belevezet a csillagtalan világűrbe. Iszonyú önfegyelemmel marad fent az íjam a falon.

13:43 - Csatt. Dobd már ki a kukába a szemetet! Minél tovább őrizgeted, annál büdösebb lesz, és annál jobban rohad minden körülötte. "[...] kalandok nem várnak rám, ott messze napnyugaton" Vadkelet.

___

14:34 - Hosszú idő után találtam rá a teljes szövegre. Mario Benedetti lezúdul a Niagarán. Ezért csapodik nagyot lent:

Ne állj meg!

Ne állj meg mozdulatlan az útnak szélén, ne állj meg!
Ne fagyjon meg a jókedv,
Ne szeress ímmel-ámmal,
Ne nyerd el üdvösséged sem most, sem soha máskor!
Ne telj el nyugalommal!
Ne bújj el a világtól egy csöndes kicsi zugba,
Szemhéjadat ne hunyd le súlyos ítélkezően!
Ne préseld össze ajkad,
Ne aludj álom nélkül,
Ne hidd, hogy vértelen vagy!
Ne ítélkezz sietve!

S ha mindenek dacára, mert nem tudsz tenni másképp,
Megfagy benned a jókedv,
És szeretsz ímmel-ámmal,
S elnyered üdvösséged,
És eltelsz nyugalommal,
És elbújsz a világ elöl egy csöndes kicsi zugba,
Szemhéjadat lehunyod súlyos ítélkezően,
S összepréseled ajkad,
És alszol álom nélkül,
S hiszed, hogy vértelen vagy,
Vagy ítélkezel sietve,
És megállsz mozdulatlan,
megállsz az útnak szélén és óvod magad,
Akkor énvelem semmi dolgod.

10:28 - A mai nap a sajté.

___

16:49 - Megrezgette azt a szálat is, amikor a régi kultúridőkben Ecsi felnézett földi poraiból: "Sajtozunk, Lujo?" Két másodperc merengés múltán azonban koncentráljunk az esti derbyre! Zárómeccs és lehet, hogy nem csak nekik. Vörösre festjük Rómát, asszem! 24 ezren meg sajnálhatják a tétet.

___

17:53 - Nem, nem. Ez a zárómeccs még arrébb van. Persze azt legalább tudom, hogy ez egy újabb random jutalom. Ez tart a gép mellett, haver!

___

02:12 - Lejátszottak minket, el kell ismerni. Respekt. A hazakísérés laza romantikáját meg már majdnem el is felejtettem. És mackósajttal zárok. 

14:54 - Őrlángra rakva továbbra is. Ebből már nem lesz tábortűz. Bár Melinda néni óta tudjuk: hamu alatt lakik a tűz.

Anyway: túlbuzgóságból és a laptopom ügyes húzásából 170 gigával több helyre tudok majd pakolni. Lépéselőny, kasszahátrány.

18:06 - Gyalulatlan luc, gyalulható, dolgozható, hajlandó. Ha mindenki hajlandó.

[szombat éjjel]

00:53 - Nyereséglista: mintegy száz új spanyol szó, napfürdő, és egy új póz tévéből ellesve (brutáljónak tűnt). Veszteséglista: egy laptop minusz, kiment a vincsi vagy a processzor, na meg egy nappal több a csendben. Már ha ezt nem inkább a nyereségre írom :)

19:04 - Minden év olyan, amilyen a szilveszter éjszaka és az újév napja. Lenne már 2010...

11:51  - "Úgy nem jó ez, mint ahogy a lófasz nem furulya, majomsegg nem ibolya, se nem rózsabimbó"

___

12:09 - Megsemmisítő. Sík, semmi púp. Annyi maradt talán, hogy nincs elég turhám.

___

("clean, the cleanest i've been")

11:54 - Ez az ügy rendszeres időközönként pofánver. Aztán ha nem, akkor meg én verem pofán magamat az üggyel. Útközben még bedobunk egy gyrost. Puszi nincs.

___

16:34 - Ki nevet a végén? Rokkos játék, csipa.

___

18:33 - Útban az új közös képveselő felé. Nehogy jamamba legyen, ha már az előző natúr balf*sz volt.

03:30 - Na végre!

___

12:30 - Vigyél messze május!

12:38 - Nehogy aztán 15-ére legyen egy kis chill: 2 nap alatt 278-ról már 288-nál járunk. Hajrá kiszámíthatatlanság.

___

12:45 - Amúgy meg tudhatnám, hogy a kiszámíthatatlan függés keresése (mondhatjuk random aránytervnek is) karakterem fontos része, avagy a karmám nagy kérdése. Ki tudja, mit k*rtam el előző létformámban.

08:31 - Hat óra körül kelni és rohanni és nézni a püffögő várost, 5 méterenként megállni a pirosnál, testünk vegyi felfordulását figyelni, kezünkből ügyetlenül kieső dolgokat, idegesen nézni a nyári ruhában és papucsban illanó nőket, kövér testek tolakodását érezni hűvös, még nyirkos bőrünkön - ki korán kel... hülye. Már ha muszájból, már ha pláne.

___

01:15 - Szenvedélynek sok, halálnak kevés...

10:47 - Még felbontatlan meglepetés a hét és a hét kezdete. Pár percen belül megkapja az alaphangulatot. Csak a számban olvad.

___

11:38 - Nem olvadt. Nem robbant. Nem porladt. Nem rágható. Szikkadt dió, amit levert az utolsó októberi felhőszakadás. Lenyelni nagy, kiköpni kicsi. Nem mozdul az erdő.

15:09 - Erre a takony indításra már csak egy bizarr ritmus hiányzik.

14:37 - Az egyik hátat fordít, a másik szembe jön. Csak rossz a leosztás. Tenyérhétvége.

08:19 - A tökéletesen rossz nap receptjét váltottam ki tegnap. Minden halálos pontossággal és gúnyos dramaturgiával épült fel egészen a végéig.

15:08 - El viento se va...

22:55 - A világmindenségből és az időből véletlenszerűség módszerével kilőtt pontok egyike a mai este egyetlen relatív mutatóval spékelve. Ez a mutató nyilván csakis az én rendszeremben értelmezhető, más rendszerében már más világmindenségnek, időnek és pontnak felel meg. A sejtek fizikai találkozása pedig nem több a fentiek játékánál. Így viszont nincs konklúzió. Csak konyha, gyertyafény és szavak. Nem fontos. Csak nekem.

És mindez huszonkettőötvenötkor folyamatos jelen.

20:02 - Füves puszta szóba se jöhetett a hétvégén. Inkább a hegyek és az alter. Bekészítettünk a katlanba.

___

22:09 - Zenére teregetni csak egy fokkal jobb, mint nemzenére: túl lehet élni.

[Itt van május elseje]

13:43 - Építették, építgettük. Nosztalgia áltiból. Micsoda bulik voltak gyerekfejjel! Azért "jó hogy vége a 80-as éveknek és nem jön újra el"

23:19 - Tavalyi illegális bérlőim, a lisztmolyok újra megjelentek. Nagy háború lesz idén is.

___

02:17 - Most pedig elpattanok az éjjelnapaliba. Levest kívánok és kesudiót. Egy szeme pislogott, a másikban mondatok, üdvözlet földlakó, mi van itt, hé-heló!?

[szerda éjjel]

00:15 - Nagyon édes volt a reggel. A kulcsok a múlthoz vagy a jövőhöz most megint helyükre kerültek. A Móriczon álmos Copy General, az érettségi hűvös, de izgalmas előszele, a 17-es kisszekrény titka, a kerekek alatt bágyadtan pattogó utcakövek, a folyó fölött pólókat lebegtető szél - és közben cinkos hazagondolás. Merre tovább? Most nem érdekes.

___

00:20 - Erre azért rá tudnék mozdulni. Kistesója nagytesója. Világválságon átgurulni csak.

17:43 - Nyolckerekű sugárhajtásom egyre inkább hozzánő a lábamhoz. Sebesség és adrenalin. De most nem?!

14:48 - Idéző. Egy ideig csak ott voltam én is meg ők is, de a múlt nem volt sehol.

Na de! A végére azért megjött a régi közös élmény is. Olyannyira, hogy izomláz és életveszélyesen fejközeli könyöksuhanások emléke gyötör. Daráló volt. Betörtek a hunok.

___

17:04 - Rovinji nyakláncom is odaveszett a csatában. Még jó, hogy van másik.

___

01:48 - 1500 méter leúszása után észrevettem, hogy se víz, se medence. Úszom tovább.

13:47 - Testem sejtjeinek többsége tiltakozik a mai este ellen, de már megint erősebb a neuronhálózat, ezért könyörtelenül leszek belehajszolva a VHK földöntúli élményzenéjébe. És mivel eme sorokat is a neuronhálózat parancsára írom, ezért bátran mondhatom: kalandra fel!

17:25 - Hogy nem tudni mivan, azt nem lehet előre megfontolt szándékkal többszörösen összetett barokkos körmondatban kifejezni. Az mivan? De a jó pont az volt ebben a döbbenetes hétben, hogy egyáltalán mivan. És közel sem elméleti okokból :)