13:18 - Cádiz is bukott. Hibás ez a februári széria. Kalandok nem várnak rám ott messze napnyugaton. Se puszi. Se pá.

23:03 - Mint két régi jóbarát. 3 perc, nem érek rá, kilóg a belem. 2 hónap után már csak így lehet. Lassan múlik el a világ dicsősége, de annál biztosabban. Így most inkább Hoxszal járom az erdőt, és medvéket ölök.

08:08 - Ezen a napon kifeszítem az időt egy végtelen ponyvára, és hosszas vívódás után elmegyek a Quimbyre, ahol... és leszállok a metróról a hóesésben, hogy...

19:25 - A stúdió nem mazsoláknak való. Még a tököm is leizzadt. Medvézni pedig veszélyes. Kiváltképp szombat éjszaka!

15:34 - Kis éji zene - Benéz és Kávé 2.0 születik ma, rögzül holnap. Izgalmak hágnak a tetőfok felé.
Anyway: zordul hallgatnak a havasok.

___


15:41 - És b*meg az, hogy egyszerre három szék teszik, de egyire sem merek leülni, mert eleve nehéz; mert akkor mi lesz a többivel, szóval... Közéesés viszont rutin. Kedvenc fotelem emlékére.

10:16 - Kőkori kalandok.

___

20:54 - "- mondta a róka". A bolygók egymáshoz viszonylag közeli elhaladása mindig veszélyes kockázattal jár. Vagy inkább veszéllyel kockázat nélkül. De a hajóvontáknak megtiltani nem lehet.

14:18 - A tegnapi buliban letisztult a kép: a csajok régen úgy főztek, mint az anyjuk, manapság pedig úgy isznak, mint az apjuk.

14:08 - Mindenképpen ledönt. Mindegy, hogy jobbra-e vagy balra. Végül is mindegy is, nem? A lényeges inkább az, hogy sírsz vagy nevetsz rajta? (Most tekintsünk el attól, hogy lehet sírva röhögni vagy örömből sírni.) Villanásszerűen ütött be ez a mondat a 2006-os Szigetről. Fontos receptnek gondoltam ezt akkor. És milyen megdöbbentő, hogy 2010-ben ugyanarra kell a recept. Hajszálpontosan ugyanarra!

Csak az a baj, hogy ez is túl egyszerű. Persze, hogy sírok. Persze, hogy nevetek. Miből mennyit? A recept az, hogy nincs recept. A legjobb recept.

17:35 - Habom a kávén kavarodás.

07:45 - Mellesleg -10, mellesleg megint eseménytelenül túl vagyunk egy teliholdon, mellesleg kicsit kezdek neheztelni.

___

16:20 - "Megmasszíroznád a lábát egy férfinak is?" Ez az egyetlen elgondolkodtató programterv azok után, hogy Cádiz késik, Torino bukott. Ma dühös napom lett. Pedig kávéillatban fürödve kezdődött. Valaki bekapcsolhatná a múzsát, és kikapcsolhatná a boszorkányt az asztrálbilincsével együtt.

15:39 - Nehéz döntést hoztam inkább, Staggy ment, Ibi jött. Nem bántam meg. Amúgy is aszonta valami horrorszkóp oroszlán szekciója, hogy ez az év a bátor újításoké, bebátrulni trendi lesz.

Havat lapátolni menő, ezen is túl vagyok, forró csirkeleves szürcsölgetése ugyancsak menő, azon hezitálni, hogy mi legyen este, az viszont nem menő. Bár úgy, hogy a konkrét tervem füstbe ment - no respuesta - végül is...

A Cure-os csajnak jó segge volt, de majd visszajön júniusban. Elgondolkodtató módon kezd a dark, grufti vonal emoba átmenni, de Kovácsrobi nem változik :)

23:56 - Fertilitás, feromon, stratégiák, játszmák, oxitocin, spermakompetíció - nincs meccs. Tél van.

18:33 - Jelen pillanatban csak egy biztos: holnap hétfő. És hogyan is lehetne másképp ez vasárnap? Jellemző.

___

18:36 - Staggy meg magas, szűk és kemény. Pont elég ok arra, hogy lecseréljem. Győz az esztétika és a konzervativizmus vagy inkább nehéz döntést hozok? Keddig kiderül. Soha ne húzz ujjat egy gitárral.

___

21:10 - Egy újabb elf. Csak nem sötét, hanem erdei. Mentalista.

...kísérthet...

16:45 - Hát megérkezett Staggy. Nem úgy szól, mint ahogy vártam, de megszokom majd, megszokja. Nem elhanyagolható a karmám szempontjából, hogy a Radnóti utcában vettem meg. Szikrázott az utam a Jászaitól.

23:55 - Teáz, szemez.

14:57 - Vannak az ő napjai. Talán egy álomból fakadóan ilyenkor úgy kelek fel, hogy 2006-os éjszakák, hangulatok, kamikaze bárány-dallamok uralják a neurotranszmittereimet. Vágyakozó emlékezés és emlékező vágyakozás. És ilyenkor ezek jelenné válnak bennem.

A mai nap ilyen nap.

21:01 - A mai délután sírva röhögésbe torkollott. Elmentünk Z-vel elfnézőbe, akárcsak két hobbit, a sarki kávézóba. Régóta meg akartuk már lépni, most elhatároztuk, hogy itt az alkalom. Aztán lavinaszerű bohózatba fordult az egész. Először is nézhettük az oszlopot, ami pont eltakarta tőlünk az elfet, másodszor kihívtam a pincért (aki mellesleg úgy nézett ki és úgy is viselkedett, mint Csavardi Samu), hogy cukrot kérjek a kávéhoz, közben ott volt az asztalon. Kezdetnek király. Tehát maradt az oszlop, vagy a másik asztalnál ülő kopasz biztosítási ügynök a 40-es bűnronda csajával. A kávé közepes volt méregdrágán, Z bele is hamuzott véletlenül, de mindez még semmi nem volt. Csavardi Samu kedélyes beszélgetésbe kezdett velünk, miközben az elf nagyjából hátat fordítva ránk se sz*rt, induláskor pedig Z leverte először az itallapot, majd pedig a cukortartó üveget, ami össze is tört. Erre megismerhettük az anyósszerű tulajt, aki azzal fenyegetett, hogy most már törzsvendégeknek kell lennünk.

Mesemmisülve és sírva röhögve léptünk ki a kávézóból, miközben az elf hanyagul, hátra sem nézve "sziasztok"-kal nyugtázta a távozásunkat.

(Mint) két balfasz egy közepes francia vígjátékban. Holnap ott reggelizem.

11:57 - Szívesen lennék újra a tegnap esti cipőmben.

23:58 - Ott a pont, 2010! Csupa meghatározó, bár agglegényes (vagy vadregényes?) dologgal kezdődik az év. A mozi és a rejtélyes bérgyilkos-karakter után egy pompásan sikerült és pompás helyről végignézett Depeche Mode koncert következett. Még cseng a fülem. Jó volt a hang, jó volt a fény, jó volt a látvány, Martin és Dave show-ja végre beütött, kárpótolva a nyári balsikerért.

A Precious pedig még mindig azé, akié volt. Ez nem változott.

07:55 - "Egyedülálló, fehér férfi, harmincas évei közepén, egyedül él, és teljesen hidegen hagyják az érzelmek" - személyiségprofil a jövőből vagy szimpatikus figyelmeztetés, amit észrevett a jobb agyféltekém? Jégeralsót akarok!

23:45 - Végre megtörtént 2010 első meghatározó élménye. És az, hogy ez egy mozihoz kötődik, csak apropó. Egyrészt rá kell jönnöm, hogy a hipnábilitás skálán igen magas értéket érnék el. Ezt valahol eddig is sejtettem, de gyengeségnek éreztem. Ez ma megváltozott.

Másrészt arra is rájöttem, hogy elfeket keresek. És nem is értem, miféle ringyók rabságába estem eddig. A cél tiszta, az eszköz kevésbé. De türelmes vagyok.

18:04 - Vizes volt a szilveszter. Minden szempontból. De most már vége...

Szeva 2010!

18:35 - Új év, új felállás. Lájk.

21:08 - Nagyon kellett.

20:09 - Röviden, címszavakban, szótárosan.

Január - Dögkeselyűk köröztek az asztráltestem felett rögtön január elsején. A hónap olyan lett, akár az első napja, az első napjának hajnala: moslék módon bealáztak, hagytam, még jobban. 29-et a szádra ne vedd!

Február - Újjászületés reményében, tavasznak várásában.

Március - Késve érkező (nem érkező) tavasz, és felfedeztem, hogy a helyzet, ami januárban kialakult a Kl-nyal, stabilizálódni látszik. És hogy a helyzet még csak a szakadék széle...

Április - Szelek hava, fújtak is a szelek, kicsit vissza is fújtak, beljebb. Néha kapkodtam a fejem a meglepetésektől, de később kiderült, hogy a golyók elől.

Május - Az eleje ígéretteljes, aztán csak a meleg maradt, amiért érdemes volt elhagyni az otthonom. Bódított.

Június - Év végi hajrá, belefeledkezés abba, ami kifeléfeledkezés ebből. Sikertelenül.

Július - Év vége, rám szabaduló szabadon száguldó szabadság, és az év lezárásával annak tudomásulvétele, hogy a Kl-nak lezárult a hely, ahol majdnem nap mint nap találkoztunk, és úgy tűnt, hogy lezárult az idolom is ezzel együtt. Ennek hatására elszabadult a pokol, Nagyz, koli, hajnalok, mono perfektók, brrrrr. A hideg is kiráz. De azért adódott két lehozós: kész lett a galéria és izzítottunk Öcsifullal egy hetet. Megint bejött.

Augusztus - Lassú épülés a júliusból. Velencei tavi kiruccanások, születésnapi trio perfecto, a kapcsolatfelvétel megugrása 0-ról 0,2-re. Beindul a meló. (Megint jól)

Szeptember - Sok meló, sok várakozás, előbbi bejön, második megint nem. Vagyis de. Egy születésnapi partira jutott a pincében. Édes volt.

Október - Üres golyóként gurult le a lejtőn.

November - A megújulás szele nagyon lájtosan és kacagva meglebegtette seggig érő hajam.

December - Az egyetlen valamirevaló hónap ebben a tetű évben. A Kl esetében a feltűnések és az eltűnések aránya javult a feltűnések javára, lett matracom és rilekszfotelem, sok karácsonyi-céges és otthoni-karácsonyi- nemcéges kikapcsolódás, havas Budapest, sáros Budapest, Gébvicc-production (meglepően a helyén volt). Az egyetlen ígéret pedig az, hogy a következő évet kétezer-tíznek hívják. Megnyugtató.