16:22 - Szuperszonikusra gyorsított a tragikum. Egyrészt a büdös p*csába, hogy belekeveredtem. Másrészt átlényegít, mint minden, ami fájdalmas. Most a hogylesz a legijesztőbb, mert én nem akartam változni és változtatni. Legalább is nem így. Most "idáig tudom a történetet". 

07:34 - Egy hónapot is képes lennék aludni. Vagy elhúzni délre. Maradéktalanul értem a gólyákat. Valami örömforrás csak kell vizuálisan - ha már nyitva van a szemem.

___

07:40 - Amúgy igazán kezd felbaszni a google, a legújabb blogmegújításuk miatt 4 év gondosan válogatott képei tűntek el a bejegyzéseimből. Ezt utólag pótolni vagy lehetetlen, vagy gecinagy munka, vagy már nem olyan lesz, mint volt. Köszönjük, Nagytestvér!

07:40 - Lassan meg kéne látogatnom Veronikát. Ha 3-4 cm-nél hosszabb lesz a hajam, az kezelhetetlen. Még mindig megfordul a fejemben, hogy elmondjam-e neki, milyen szívesen szagolok bele a körülötte lengedező feromonokba. De nemcsak a lágy meleg öl csal. Vagy de?

07:24 - Bazmeg, róka voltam álmomban, és menekültünk az erdőben. Valahogy valakik megsúgták az egyetlen menekülési útvonalat, és pont úgy ért véget az álom, hogy kislisszoltunk. Mivan?
Közben leszállt a december, a szájbakúrt tél egyetlen elviselhető hónapja. Bár az ünnepek miatti böszme tömeg miatt itt is rezeg a léc. 

Néha még a napfénnyel is álmodom, mert nyomai szépen lassan szívódnak fel a bőrömön.

07:31 - Sunnyognak a mínuszok.

___

07:57 - Korai fürdő. Aztán jöhet a párolgó bőr

07:54 - Két hét akklimatizálódás, két napja december. Szemben a jó öreg magyar valósággal, korrupcióval, szakmaiatlansággal, háttal a napnak. Fejed le lesz vágva mosmá! 

7:57 - Lélegzés. Nagy levegő. A helyszín nem egy spanyol hippibár, ahogy valaha képzeltem, nem egy Julio Medem-filmből elővarázsolt vibráló táj, hanem az óceánpart. Amolyan pálmafásan, amolyan napsütöttén, amolyan testmelengetőn. Viszont ahogy előlépett, az mégis olyan Julio Medemes, olyan Lucía y el sexo-s volt. A spanyol álmom, ami valamikor, talán egy évtizeddel ezelőtt kezdett légvárnak látszóan felépülni, először megjelent az éterben, aztán egyszer csak ott volt előttem. Persze akkor, abban a pillanatban még nem tudtam, mint ahogy az ilyen dolgokat akkor, abban a pillanatban nem lehet tudni. Csak elindult, és fogalmam sem volt, hol áll majd meg. Csacsogott spanyolul, kérdezett angolul pontosan azon a kissé rekedtes hangon, ahogy képzeltem, a bőre, a szeme, a mosolya, a tüze és egyben a kétségbeejtő lágysága nem engedett már el többé. Persze nem is akartam menni, hova is mehettem volna máshova? Amikor az álmok egyszer csak ott állnak előtted, akkor talán elszaladni pikáns megoldás, de ki az a tökkelütött, aki ilyenkor pikáns akar lenni?

A további két és fél nap teliholdba futott, és elérkezett az az éjszaka, amikor a spanyol álom valóra vált. Nem tökölt, nem kérdezett vissza, hogy jöhet-e, nem kezdett el szertefoszlani, hanem szemtelenül beteljesült. Pedig én még némileg tököltem meg visszakérdeztem, mert nem szoktam hozzá, hogy ez így megy. De aztán rájöttem, hogy így megy. Így is mehet.

A kanári éjszaka nyilván nem pirult el, látott már sok ilyet. De én nem. Ilyet még nem. Olyan harmóniában aludtam el a beteljesült álmommal, mintha már évezredek óta ezt csinálnánk. Olyan közel, hogy senki és semmi más nem fért oda.

17:15 - Megemlékeznék életem 5 legnagyobb koncertjéről. Nosztalgia üzemmód. 

1. Nem kérdés, hogy az első helyet kapja a VHK 1997-es Őszünnep nevű koncertje. Aki tudta, hogy ez van, és kihagyta, az nagyot hagyott ki. Már a belépéskor éreztük, hogy itt valami földöntúli élményről lesz szó. A koncertterem tele volt hatalmas dézsákkal, a dézsák tele szőlővel, a tánctéren mindenhol széna. Koncert közben a dézsáknál álló alulöltözött fiúk és lányok dobálták a tömeget szőlővel, aztán már mi is egymást, aztán már csak az extázis pillanatai, félmeztelen pogózás, lányok mellei és feneke a kezemben, csókok, tánc, szédülés, Hunok csatája, füst, rövidek. Felejthetetlen. 

2. Rammstein, 1998, Sziget. Sötét. Aztán tüzek lobbannak a színpadon. A tüzek mögül megjelenő zenekartagok, a háttérben óriási ipari ventilátor. Aztán még több tűz, lángoló íj, lézer-fejlámpa, amivel az eszelős tekintetű, ezüst hajú frontember pásztázza a közönséget. Műfasszal megbaszott szintis, még tűz, egyre több tűz mindenhol. A végén már lángokban állt az egész színpad. Pityu haverom rövid megjegyzése: "Ezek se sokat jártak hittanra". Szigorú német szavak, du hast mich.

3. Másfél, 2000, Sziget. Egy olyan Másfél-koncert, ahol minden stimmelt. Akkoriban a Másfél épp aranykorát élte Salamon Eszter csellós állandó tagságával. A Bahia színpad első sorában álltam a kordonnál, 3 sört készítettem be, az üres pohárba pedig hugyoztam, hogy ne kelljen kiállni az első sorból. Földöntúli hangosítás, a zene kozmikus harmóniája, finomsága, dühe, a cselló, a szaxofon és a gitárok szakadékba taszító összhangja. Az egyik számot végigsírtam a gyönyörtől. 

4. Depeche Mode, 2010, Aréna. Egy kevésbé jól sikerült, esőben végigszenvedett 2009-es DM-koncert után jött az Aréna, ingyenjeggyel lógtam be a színpadhoz legközelebbi lelátóra. A hangzás és a látvány telibe kapott. Dave energikus volt, Martin szép és finom. Elutaztam a zenével, végigénekeltem a számokat, gyöngéd, de mélységes öröm vett körül mindenhol. Az élmény még napokig dolgozott bennem. 

5. Az ötödik helyre sok koncert egymásba feloldódó hangulata kerül. Még a 90-es évek első feléből, Egerből. Az egri Ifjúsági Házban rendezett Kispál és a Borz, illetve Pál Utcai Fiúk koncertek. Téttelen fiatalság, rengeteg rövid, rengeteg cigi, legendás haveri kör, extázisban végigküzdött, kemény pogók. A Halszív döbbenetes ritmusa, a Húsrágó hídverők alternatív vadsága, vagy éppen a Fiatal lányok száraz szikársága, az Egyenesen át halálközeli élményének súlya. 

20 év koncertjei közül akadt még sok emlékezetes. Sok Sziámi, Sajnos Batár, Colorstar, Hiperkarma. De ha az első 5-ről kérdeznének, akkor ezt mondanám. Ezt mondom. 

07:15 - Ma a tengerről álmodtam.

07:29 - Mindentől függetlenül szem lehuny, mély levegő be, és lassan kifújva megkezdi a visszaszámlálást a pénteki indulásig. Köszönet a Mindenhatónak és a Pénz Szabad Áramlásának, hogy 2013 nem múlik el tenger nélkül.

Bár ezt - és sok minden mást - most szívesen beváltanám egy ember gyógyulására. De a dolgok nem így működnek. "Homokba fúrva a kezek". És a fejek. Fuckjeee.

15:30 - Az egyik legszomorúbb és szívbe tépőbb dolog történik velem eddigi életemben. Nem tudom, és nem is akarom keresni az okát, talán mert nincs is oka. Csak története van. Mintha egy másik dimenzióba került volna az egész világ, térhajlás és időutazás. Csak Pilinszky véres gondolata kering a fejemben: nem probléma van és megoldás, hanem tragédia és irgalom. A legkínosabb, hogy mindent eláraszt az életemben, nem tudok különválasztani zónákat és szeleteket. Ez így egyben headshot. Csak lassítva.

19:34 - Övön aluli. Ez lett a tavalyi naiv nimfasimogatás boldog sóhajaiból. Egy nagyon mély és nagyon övön aluli. De hát ez az élet nem? Ha most egzisztencialista filozófus lennék, böszme széles mellkassal mutogatnám az igazamat. Fuck up Szabad Akarat!

07:27 - "Állsz egy buszmegállóban, ahol egyszer csak meglátsz egy remegő, vékonyra fogyott kutyát, és tudod, hogy hamarosan elpusztul, ha nem segítesz rajta. Innentől felelősséged lesz az ügyben. Pedig nem akartad, nem kerested, mégis a te döntéseden állhat, hogy elpusztul-e. Vagy hátat fordítasz, és nem veszel róla tudomást. Vagy legalább is igyekszel nem hallani a nyüszítést."

Sosem gondoltam, hogy az elméleti filozófia milyen egyszerűséggel válhat véres valóssággá. Kicsit kétségbe vagyok esve. 

01:25 - "Szia kedves!" - csak ennyit mondott a kávézó előtt, ahogy elgurultam narancsba burkolózva. Egy puszit azért visszaküldtem neki hátrafordulva. Óbazmeg, hol a griffem, a választás képessége... Vagy lenne több láb, ha már ennyi az út!

07:49 - Hunger

___

15:14 - Átélni a pillanatot. Mennyi vörhenyes, buta közhely szól erről! És jobban meggondolva mégis milyen kemény ez. Nem rohanni, nem hajtani a terveket, lenyelni a türelmetlenséget, nem álmodni túl nagyot. És persze túl kicsit se. És mégse állni meg az út szélén, nem aludni el és nem tunyulni bele a lassúság bódító sodrásába. A pillanattal menni, és minden sejtet, porcikát, csontot, hajat, térdet odaadni neki. Elmerülni és megfulladni benne, és csak nagyon picit, nagyon óvatosan előre és hátra nézni. Így. Csak így lehet. Mert csakis a jelenben lehet lélegezni.

22:07 - Hogy is mondjam? Khm. Kicsit lepusztulós időszak van. Ennek ellenére is több a szexmosoly. Például a hetesen. Kéne már egy k*va nagyot aludni. Aztán átgondolni, hogy mi legyen.

07:12 - A böjt lezárult. Jó helyen, jó pillanatban, jó szájízzel. Kafa 25 nap volt, kafa felismerésekkel. Például materiális oldalról nézve nevezhetjük költséghatékonynak, spirituális értelemben pedig látásélesítésnek. Legközelebb duplázom. 50 nap a cél. Nagy levegő.

08:08 - "Kérnék még öt évet!
         - Nyolc lett. Maradhat?"

___

14:08 - Honnan tudhatjuk, hogy Magyarországon november van? Onnan, hogy szeptember van.

07:56 - Minden hétfő egyszerre egy izgalmas etap kezdete, és egyszerre bamba tudomásulvétele annak, hogy az idő ritkán kegyelmez.

___

09:56 - Unikornisz

23:44 - Atyaúristen, mi folyt ma Verpeléten! Én ezt nem hiszem el, csak ha a saját szememmel látom. A parasztromantika és az indusztriális popéletérzés tökéletes keveréke márióval és az üzemi ellenőrzéssel. És csodaképek egy haját szexisen rázó szőkéről. Fölműveltük a klipet. 

09:44 - Hatékony időbeosztásom van, mint egy rendes szélzsáktesztelő menedzsernek. 9-13h-ig írás. 13-14-ig felveszem a szmártfónt a szervizben, és valószínűleg ezzel megváltom a világot. 14-16 forgatok a Kőleves kertben: betekintünk egy énekesnő életébe. 16-17h-ig hazajövök, és magamhoz veszek némi egyszerű táplálékot (nincs nagy dőzs). 18h-ra megyek egy kis hangfelvételre, hogy rendben legyen a világ, a nők, a szántóföldek, a rétek. Hazaérek éjszaka a narancssárga bringámon, sóhajtok és bezárom az ajtót (vagy ez lehet, hogy fordítva lesz, még nem látom pontosan előre). Végül nyugodt, nyálcsorgatós mély álomba helyezem a tudatom, mert a világnak holnap is szüksége lesz rám. Hiszen holnap hozzák az új székeket. Mi lenne velük nélkülem?

07:45 - Hát kicsit kezd felkúrni ez a szmártfón dolog. Nagyjából 1 napig (sem) sikerült fixálni a vibra-funkciót, reggelre újra eltűnt. Mégis mit képzel magáról az a szerelő, aki ilyen munkát ad ki a kezéből?

Ma megint hosszú nap lesz. De legalább lesz benne bajuszvásárlás (a kliphez) és egy pár órás próba (zenész mode ON). Holnap meg fél 7kor kéne kelnem. Naná, hogy lemondom. A vénasszonyok nyara közben röhög a markában valahol az Ibériai-félszigeten. Fakapp 10 fok és szemerkélő eső.

07:53 - Rendesen köd van. Tényleg elég hamar bebaszott a tél. Mondjuk ez nem meglepetés a Kárpát-medencében, ezt már évek óta tudom.
Viszont kicsit megnyílt tegnap a jólét kútja, és nagyon rajta leszek, hogy ez így is maradjon. A péntek éjjeli villámló szemeket meg egyszerűen nem tudom elfelejteni. Nem akarok többé egyetlen alkalmat sem a feledés kutyái elé dobni. Csak az tékozolhat, akinek nem kopog a szeme az éhségtől.

09:54 - Támogatom a jövőmet. És a jóllétemet. Nem vagyok hülye, nem?

23:17 - Tisztára az van, hogy a tenyészkancaság jegyeire kezdtem el bukni. Ez nyilván válasz arra a szélsőségre, amiben vagyok. De észveszejtően rám tud törni. Mi lesz ebből...