07:41 - Nononononono! Az nem lehet, hogy megint belenyúltam a szarba! Nem és nem! Azt hiszem, itt az ideje megkérni egy sors által támogatott embert a műszaki cikkek megvásárlására helyettem... B+!

22:09 - De nem lett olyan. Sőt olyannyira elfogytak az átalvott órák, hogy mára virradóra már csak 3 jutott belőlük. Amúgy vizuális fixációm van: barna göndör fürtök. Ez most egy második felvonás kezdete?

13:00 - 10-es. Órából. Átalvottból. Egynek jó volt. Még egy ilyen, és átharapok valamit.

16:50 - A sikeremet pontosan az méri, hogy hányszor futok meg a siker elől, vagy épp hogy hányszor vágom ki a magas cét az irodaház vécéjében (és nem, nem alul). A sikertől való félelem pedig jogos: úgy hívják, hogy irritáblis bél szindróma. Cidri. Most azt mondanám, hogy 10-ből 8. Szar arány, nem? Vágyom a gátlástalanságra. Bezony.

18:40 - Ki vette észre, hogy délután 5 és 7 között tele van durva nőkkel az összes bolt? Főleg az élelmiszerboltok. Ott mennek serényen, nézik, hogy mit vegyenek vacsorára a családnak, de közben szellőztetik az egész napos fáradtságot, izzik a nuna, izzanak a szemek. A bolt különben is nem veszélyzóna, lehet kicsit tét nélkül flörtölni két virsli között. Húzós b+!

07:34 - "Üdvözlöm, Kalocsai Margit vagyok, az almaszedő állásra jelentkeznék"

___

07:36 - Gratulálok, Ön felvételt nyert. A fa*ba, hogy korábban kell ma bemennem a vizsgák miatt.

___

17:29 - Ma szó szerint fingani se volt időm (na jó, egyszer sutyiban), annyi meló volt. Fél ötig izzott az egész szürke állományom, a figyelmem, minden. De a szívem nem izzott. Addig jó! Meddig rossz?

20:22 - Az megvan, hogy régen utáltam a novembert? Na, most is.

17:03 - Swimming time again!

___

18:07 - Most járok 16-nál, ami 800 méter. Ha elérem majd az ezrest, akkor azon kicsit megnyugszom, de most még húzunk fölfelé. Ma nem mézezek. Mindig nem lehet.

___

20:45 - Fölfelé csaltam. Volt 17, de lehet, hogy 18 is. Nem baj, következőnek a 17-re megyek rá. A végén iszonyú tempót diktáltam.
De ezzel együtt a csibészség is elindult a véremben. Megint érik valami. Csak ne nagy hülyeség legyen, könyörgöm!

13:49 - Némán gyúrom sorról sorra vagy némán nyújtom sorról sorra vagy némán gyújtom sorról sorra. Na nem. Nem piszkálok bele a holisztikába!

10:30 - Jó reggelt! Te tudtad...

___

10:57 - ...hogy tavaly ilyenkor Maspalomas ölelő karjai között lubickoltunk a tengerben? Este pedig megcsináltuk az első igazi nagy bulit. Túl nagy is lett. De nem bántuk...

___

18:59 - Ma új fodrászom lett: Barbi. Egészen más alkat, mint Veronika, akinek hártyavékony bőre, és pókharapó fogai kergetnek az őrületbe. És persze az illata. Barbi erősebb testalkatú. Vagy inkább úgy mondanám, hogy jóval kerekdedebb. Göndörkés haja és apró kis mosolygós fogai varázsoltak el. És nem utolsó sorban az, amikor a fejem mögé hajol, és onnan nézi, hogy mindent egyenesre vágott-e. Olyankor összetalálkozik a tekintetünk a tükörben. A finom koncentráció a kanos disznóval. Nem nehéz kitalálni, melyik vagyok én. De még nem hagytam el végleg Veronikát. 

___

19:12 - Az én drogom az eufória. Akkor élek, lubickolok, alkotok, vezetek őrült módjára a biciklimmel, és akkor találom ki az összes olyan hülyeséget, amiktől később pofán vágva heverek hónapokig. Imádom!

23:58 - Ma sem mentették meg a devizahiteleseket. Mert nem lehet megmenteni őket, de azt kell mutatni, és fenntartani, hogy meg lesztek mentve gyermekeim. Minden csak lőzung volt eddig is. Sejthettem volna. 

Ez a hét morbid lesz. 6-os sebességi fokozaton kell használni az írni és olvasni tudásomat. De kell. Mindenhez kell. Mindenhez, amivé akarok válni, és eddig még nem váltam. Szinte.

07:33 - Múlt heti paráim szertefoszlottak, jövő heti paráim készülnek. Tegnap viszont mélyet aludtam. Töményet és sűrűt. Pihentetőt.

___

07:35 - Ma meg? Űrutazást álmodtam. Egy csajjal voltam - nem tudom már kivel, pedig jó lenne -, szkafanderben szálltunk el a Hold mellett, és egy furcsa szürke vastag neylonnal körülvett egységhez érkeztünk a Hold után nem sokkal, bementünk a nyíláson, és ott volt egy rúd. Abba kellett kapaszkodni, hogy létrejöjjön a hipertérugrás. De volt valami gebasz, meg lőttek is ránk lézerrel. Sosem voltam még álmomban az űrben. Szóval ma ünnepnap van.

___

07:39 - 

___

07:46 - És egyébként hova p*ába mehettünk hipertérugrással? Gratulálok, kiváló kérdés!

21:13 - Nézzük csak alaposan, hogyan építem fel! Az átöltözés kicsit macera, kis helyen kell izzadt férfi testek között manőverezni, egyensúlyozva átöltözni. De azért vészesnek nem mondanám. Inkább egy kellemetlen becsekkolás, amin túl kell esni. 

Az első rész a zuhanyzás után kezdődik. Nyújtás a jakuzziban. Nem pótolható semmivel, mint ahogy az összes többi rész sem összekeverhető vagy kihagyható. Érezni, ahogy a vízben kitekeredett testemben hálát rebeg a megnyújtott gerincoszlop, engednek az inak, az összetapadt izomcsomók. Jógán szokott ilyet érezni az ember. Ez az egész ceremónia G-pontja, az őrületig izgatás, a test kilazítása, az első dopamin adag szétáramlása a vérben. 

Ezután következik az úszásra ráhangoló szauna. 10 perc körülbelül, nem több. Kitapasztaltam már, hogy nincs szükségem 10 percnél több szaunára. Nem tesz jót. A forróságban való önfejmasszázs, majdnem ugyanolyan felszabadító hatással bír, mint a jakuzzis nyújtás. Aztán ahogy nehezedik a lélegzés, ahogy megtelnek a bőr pólusai kövér izzadságcseppekkel, akkor jön a jéghideg zuhany odakint. Némileg sajnálom, hogy nincs igazi csobbanómedence 10-12 fokos vízzel, az még külön élvezeti faktor volna, de így sem panaszkodom. 

Fél óra úszás. Az izmok összehúzódásának és elernyedésének monoton ritmusa lebegés közben. Szabályos lélegzetvétel, úgy pattan, úgy feszül, úgy ernyed el minden hullám és minden mozdulás, ahogy kell. Némileg még ma is unalmasnak találom az úszást és a futást, de az úszás lebegő érzése kárpótolni tud az unalomért. A végét mindig jól meghúzom, hogy azért dolgozzanak rendesen az izmok, ne csak löttyedt pihenés legyen az egészből, hanem feszes gyarapodás is. 

Néhány perc üldögélés, amíg a pulzusom vissza nem tér a normális érték köré. Túl jó seggekről nem beszélhetünk, ritkán bukkan itt fel valami csodagazella, úgyhogy érdemes inkább befelé figyelni, beleolvadni a csempéken visszhangzó morajba, és megpróbálni nem gondolni semmire. 

Az utolsó etap a levezető szauna. Talán kicsit rövidebb is az elsőnél, egyszerű, kilépő jellegű. 

A zuhanyzás és felöltözés némi katatóniában telik, de ez már boldog katatónia, a dopaminokat szép lassan felváltják az endorfinok és kellemesen bőrömre feszülő laza fáradtság. A szememen is érzem, hogy lecsukódna, de mégsem olyan álmosság ez, mint amit megszoktam. Zsibongó, meleg érzés, mint amit a gyerek érezhet egy késő esti szoptatás után, ahogy a meleg anyatej szétárad a hasában.  

És még van egy kincs. Amikor a fülledt uszodából kilépve arcon csap a friss, hűvös levegő. Úgy érzem, a tökömig le tudom szívni, mintha csak mentolos lenne az egész bőröm, és az utolsó vörösvérsejtem is. 

Én szeretem magam. És szeretek magammal lenni. Nincs ezen csodálkozni való, így van ez rendjén. És ennek meg kell adni az idejét. Ez az ideje. 

07:59 - Hogyan is lehetne helyrehozni az elveszett energiák által keletkezett űrt? Ez nem költői kérdés, hanem feladat. Életem tükre és vámpírja olyan, mint egy óriásszúnyog.  Hiányzom neki, és ha megtalál, fröcsögve szívja ki az összes életerőmet. Napokba tart, mire helyreáll a rendszer. Változás kell. Vagy így, vagy úgy. De inkább úgy. 

14:24 - Barátságos napsütés, barátságtalan szerelmi játszmák. Most érzem igazán elb*ott mesének a lélek kristálytiszta egyenes útjáról szólót a végtelenbe. Nem egyenes út ez, hanem dzsungel a javából. Machete nélkül...

00:13 - Potom kis őszi fílingek, szőlő, lehulló levelek, fakó napsütés, takony, hajnali merevedés. Bár ez utóbbi nem az évszaktól függ, hanem a mentális állapotomtól, ami rendszerint zaklatott és egy szoknya látványától atomvillanást produkál. 

21:15 - Hűsítő nyár végi bicikli-menetszél. Meleg nap volt ma. Izzottak a kis macskaszívek. És izzott az őszi beton a városban. Taramtaramtaram. 

07:34 - Nem talált valami jó passzban az ősz... Két munkahely mínusz - az ezzel járó anyagi deficittel. Az egyiket tudtam, a másik nagyon meglepett. A zenekar a szokásosnál is jobban hever a trágyadomb tetején, és minden évben egyre nehezebb összelapátolni. Főleg úgy, hogy se pénz, se jelenlét. A szakma és a magánélet összekeverése továbbra is folyik, egyiket sem raktam rendbe teljesen, erre talán egy év is kevés lesz - már most várom a tavasz első enyhítő sugarait. Ja, és mindennek a tetejébe Kaktuszról levették a bolhanyakörvet, így ma reggel már három bolhacsípést szenvedtem el, amíg a konyhából elértem a fürdőszobába. És még csak nem is sikerült elkapnom a kis gecit! Tavaly ilyenkor legalább már Gran Canaria hívogató hullámai zúgtak a fülemben. Most meg az egész napos eső...

06:30 - Vajon meglepett-e, hogy első nap összefostam a bokámat? A párhuzamos helyzet meg csak elsőre tűnt némi feloldozásnak. Mások nem oldozhatnak fel. "Laying on your holy bed".

11:18 - Hullanak a varak, és lassan hullanak majd a levelek is. Ma már bekacsintott az ősz (mit ősz, a tél!), ahogy augusztus 20-a körül lenni szokott. A forgatókönyvet jól ismerem: először tetszik, enyhe jól eső borzongás fut át, ha a hűvös, pulóveres őszi éjjelekre gondolok, a szívet facsaró korai sötétedésre, de viszonylag rövid időn belül inkább ki lesz a f*szom, hogy most megint fél év sarat, latyakot, szürkeséget, agyon öltözött nőket kell elviselnem a hajléktalan szagú városban. 

De ne siessünk előre! Egyelőre még az enyhe jól eső érzésnél tartunk. Szóval, szevasz szeptember! Új év, új kalandok, új kihívások. Mind közül a legnagyobb az édes szájú démonom. Kifejezetten a keblemre ölelném már! De csssss!

0:25 - 10 nap??? Én is nehezen hiszem, de majdnem elég lesz. A nadálytő-körömvirág-kamilla-C-vitamin kvartett, a félrevonulás lehetősége és a gondoskodó apai kéz überelhetetlen kombináció. Azt akarom, hogy ez utóbbi örökre itt legyen nekem. Már feltéve, hogy én is örökre itt leszek. Akárhogy is lesz, hölgyeim és uraim, hálás kézfogás az őrangyalomnak. Mámegint.

23:54 - Már megint elvesztettem a fél arcom. Ezúttal a jobb felét. 10 napom van gyógyulni. Sajnos nem sok...

22:28 - Lett két új démonom a régi helyett. Az egyik édes, mint a méz, de iszonyú nagyot rombolhat. Önuralom, kockázat és elfojtás jár vele. Pont akkor, amikor már mindháromból elegem van. Nagyon. A másik gecibb, mert skizofrén. Mindkét énje egyszerre ártalmas és egyszerre jótét - képtelenség választani, pedig most már itt lenne az ideje. Sok sikert kívánok, öregem!

18:49 - Hát szép komótosan ide is elérkeztem. Megfontolt tempóval indulhatnak a felvételek. Július 29. ünnepnap!

17:20 - "If only I could fill my heart with love" Talán már tényleg ez kéne. De ki fog ebbe belehalni körülöttem? Vagy inkább ki nem? És ki, ha én nem?