19:58 - Holnap reggel lesz egy hete, hogy az ikerlányokkal utaztam a 7-esen. Régóta volt rám nőnemű arca és kisugárzása ilyen hatással mint az övék. A jobboldalival szemeztem, amelyik az ablaknál ült, és nem volt szíj a bokáján. De a másik is ugyanolyan szép volt. Ez a probléma az ikrekkel. Jó lenne még őket látni egyszer. Holnap?

09:48 - Torokátharapások helyett etetek. Mindenkinek szépen nyomom bele a pofájába az éltető táplálékot, koncot, cafatot. Véget kell vetnem ennek, különben üres lesz a spájzom. És nem kevésbé jellemzően mások életét fogom élni. Végre találkoztam a néger pszichológusommal. Mondjuk sosem hallgattam rá. Eddig. 

00:28 - Megörvendeztetnek engem. Megörvendeztet a tavaszi levegő, az édes virágillat, a napszagú bőr. Megörvendeztet az éjszaka - nyugalmával, izgalmával és kozmikus sötétjével. Megörvendeztetnek a zene hangjai - harmóniák és disszonanciák, jófiúk és rosszfiúk dalai, szép lábú nők erotikus dallamai. Megörvendeztetnek fiatal lányok hosszú szempilláikkal, forró vérükkel és szenvedélyükkel, a halált feledtető tejjel és vajjal, amiben fürösztenek. Megörvendeztet engem az anyaföld sűrű szaga és a vizek tiszta csobogása, anyám szép magánya és apám türelme. Megörvendeztetnek engem a szavak, amelyek körülvesznek és a szavak, amelyeket magam teremtek - magamnak csak. Talán. Megörvendeztet engem az egyensúly és a szédület. A barátok kézfogása, és a sör hűvöse. Megörvendeztet engem minden érzékszervem, ha megfürdetem őket az ingerek sokaságában. Megörvendeztet a szél, az eső és a villám döreje. Az élet. 

Zokszó?

07:26 - Olyan kínos csend ül ma a fákon. Rövidesen múzsát kell szereznem.

16:15 - Deklarálom, csak a rend kedvéért, csak azért, hogy össze lehessen hasonlítani majd a következő években: 2015-ben Magyarországon a tavasz április 9-én jött el, élesen váltva az addig teljesen uralkodó telet. És még a mandulafa virágzása is elmaradt idén, holott tavaly már március első felében megtörtént. Most nem volt. Pár szál gyönge, szégyellős virágon kívül.

___

17:33 - Már 25 éve annak a szörnyű éjszakának és reggelnek, amikor nagyapám kiterítve feküdt az ágyán. Pont egy emberöltő nélküle. "Se itt, se Fokföldön, se Ázsiába". 

07:57 - Kiszúrtam az egyik gennyes zacskót. Mázsás kő gurult le a hegyen, amiért már nem kell visszamennem és újra feltolnom. Könnyebbség, de nem a végső megoldás. 

___

08:00 - Velkám bekk január!

07:36 - Dupla herpesszel, de tél végi / tavasz eleji mélypontján is erős immunrendszerrel várom a hétvégét. És a hétvége is vár engem, ami egyáltalán nem elhanyagolható tényező. Anyway gyakran baszogat a kérdés, hogy mi a jogos különbség diszkréció és mocskos hazudozás között. Van-e. Nyilván amíg nem választom a totális őszinteséget, addig a különbség létezőnek tűnik. És jogosnak. 

"Hide what you have to hide and tell what you have to tell" 

07:24 - Budán hétvége óta elkezdtek csivitelni a madarak éjszaka. Ez egyrészt a tavasz visszavonhatatlan jele. Másrészt végtelenbe révedt budai éjjeleim, a koleszkert tavaszainak nosztalgiaillata. Így kezdődött az a szerelem, ami lassan 20 éve múlhatatlanul tart. 

07:42 - Fura éjjel volt. Felületes alvás, gyakori ébredések, mindez megtűzdelve pörgős, színes, akciódús és nosztalgikus álmokkal, sok családi szereplővel. Tűzeset. Változás és megtisztulás? Hmm.

16:25 - A február és március azonos naptárnumerikája (feltéve ha a február 28 napos) beadta egy hónapon belül a második péntek 13-at. Az eggyel előttin ellopták a telefonom, úgyhogy nagyon résen kell ma lennem. Nagyon! 

___

16:27 - Ráadásul visszajött ez a faszom tél március közepén. Visszajött? Még el se ment bazmeg.

11:13 - Talán a mai álmom után (az oroszok atomtölteteket ástak el szülőfalum valamely pontján, és rettegtünk a felrobbantástól) már elmondhatom, hogy az atomtámadástól való félelem 10 éves korom óta visszatérő álmom. Vagy a kettő közel 30 év alatt ehhez kevés?

13:17 - Ma váratlanul bemarkolt a tavasz. Lehet a szomjas bőrt fürdőztetni a fényben. Én már rövidujjas megoldásban toltam, de a nők lassúbbak és óvatosabbak. Nekik ennél több kell.

07:25 - Egy vasútállomás a múltból - a jelenben.

23:48 - Nehéz, bosszantóan rám telepvő szürke malomkő, de egy hét! Egy kurva nehéz hét, és jövő héten talán már elkezdi bontogatni a szárnyait, legyezni a faleveleket és húzgálni a szoknyáját. Fog összeszorít!

17:47 - A vidéki télvégi hangulat utnánozhatatlansága.

07:52 - Amikor a puszta látvány indukálja a puncik illatát. Ez az igazi szinesztézia. Tavaszimádás génprogram indul.

___

11:04 - Aludni, aludni, aludni - mint a falat kenyér.

08:01 - Illatos napfény, illatos grépfrútlé, sós pára.

04:35 - A böjt hét nappal való megrövidítéséért megkaptam a méltó büntetést. Sosem hittem abban, hogy a telefon kocsmaasztalra való. És nem is. 

07:22 - Van egy ártány a környezetemben. Azt hiszem, a romlásomhoz is van köze, ettől még persze megoldani az én dolgom. 

07:47 - Grépfrútlé, juhtúró, kávé. Turbó reggel. És akkor még a répalét nem is tudtam elkészíteni megfelelő eszköz hiányában. Ahogy most ezt írom, kisütött a nap is. Legyen ilyen eme semmilyennek indult nap!

___

07:52 - Azért van, ami jó, ha fekete-fehér!

17:30 - Fél hatkor még finoman világos van. Hoppá!

19:25 - Tény, hogy a hétvégém fénypontja Nikoletta kezeinek érintése volt a derekamon. És mindenhol máshol. Azt hiszem, megint találtam valamit, amit nem akarok abbahagyni. A páros welness amúgy jó összhangot és harmóniát teremtett, már csak annyi a szépséghiba, hogy pénteken este, első lépésként sikerült elkövetnem a második legböszmébb hibámat tavaly június óta. Súlyos pillanatok, amikor a neocortex áthelyezkedik a farkamba. Vagy inkább csak átadja az irányítást. És vajon most már kijelenthetem biztonsággal, hogy nem jár többet a korsó?

___

23:23 - Lassan lekapcsolom a villanyt a fejemben. Aztán a jótékony sötétség után megnézem, mi lesz holnap. Már a paráim sem a régiek.

07:55 - Az első lendületvesztés a 2015-ös kamínón. Igen, forgatókönyvszerű, hogy egy hónap alatt kicsit fakul a tűéles kép. Ezzel akár be is lehet bukni. De még jön egy tavasz. És ne felejts el őrültnek lenni, ne felejts el őrültnek lenni, ne felejts el őrültnek lenni! (kétszermond, kétszermond?). Most jöjjön a fortissio lungo! Mmmm.

15:11 - Ma megnézem életem első SuperBowl-ját. Nem tudom, mit esznek rajta ennyire az emberek, de majd kiderül.

___

21:44 - Kb. két órám maradt a Csellista történetének folytatására. A tételfeladat megfogalmazása és a szövegek bevágása 3-4 órámat elvitte. Gyűlöletes feladat. Még jó, hogy DM remixeket hallgattam, ami megmentett a teljes elmémet elborító agyhúgykőtől.

___

02:32 - Hamar sikerült belelényegülni a SuperBowl-ba, csakhogy - te rongyos élet! - 5-ig nem maradhatok ébren. Holnap komoly meló van... 

23:29 - Kb. 30 éve ezen a napon ütötte el G. Misi rendőrjárőr Gombócot, a kutyát, a Kutyát, akivel bújócskázni lehetett, fogócskázni lehetett, aki kedvességével, játékosságával és intelligenciájával fölülmúlta minden későbbi kutyámat. Bosszút esküdtem, de sosem váltottam be. Nem vagyok bosszúálló típus. Nem vagyok típus.