2016. április 20.

07:06 - "A Janka ki van vágyva. Csupa olyan mozdulata van annak a lánynak, mintha csak a feromonok, vagy mik, irányítanák. Ahogy például leteszi a kanalat, és hátranéz. Úgy néz hátra, hogy karcol a tekintete. Meg ahogy ül és keresztbe teszi a lábait, közben némileg felcsúsztatva, aztán vissza a szoknyáját a combjain. A szaga is olyan meleg, olyan türelmetlen. Kicsit édeskés, kicsit szúrós. Nehéz róla levenni a szemem, pedig érzem, hogy érzi, ahogy nézem, és ez nem vezet jóra. Mert ha zavarja, akkor elbújik, és nem tárul ki, mint a húsevő virág. Ha meg kedvére való, előbb-utóbb cselekvésre késztet, amiből baj lesz, bonyodalom, vihar, háború. Nem tudom, hogy van-e olyan, hogy édes háború. Kockázatos időszak ez a tavasz. "


2016. április 19.

01:29 - Zenészségem egyik csúcspontját élhettem/ élhettük át tegnap az A38 színpadán. Annyi kihívás van most, és az sem elhanyagolható anyway, hogy 2 hét múlva repülök Madridba. Csupa borzzzzongás, áhhh, imádom a tavaszt!

2016. március 29.

18:10 - Már egy hete csak az anyádra gondolok. Sosem lesz még egyszer az életemben három olyan picsa, akik ennyire értenek a szarkavaráshoz. Expert fokozat, fenyegetés, zsarolás, botrány. Minden, ami kell. Ha beleállok a nyílzáporba, akkor elérhetem a 15 perc hírnevet. Botrányhős leszek. Ó je. 

2016. március 23.

07:16 - "Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni" - a dudám még sehol sincs, és nem is biztos, hogy a pokol a legnehezebb része. Az elmúlt 5 napban óriási harcot folytattam a démonokkal, és ki is nyírtam párat. The cleanest I've been...

2016. március 7.

22:03 - Az élet átélése a tudat és a test gyönyörködtetésében csúcsosodik ki. Minél magasabb rendű kényelmet megadni magunknak: komfortos, meleg otthont, finom, értékes puncikat, szemgyönyörködtető tájak és vizek látványát, gyomrot és szívet kényeztető italok és ételek ízét és hatását, annál inkább érezzük úgy, hogy élünk. Persze az élet piciségekben is rejlik, apró lopott csókokban, váratlan elázásban, a nap illatában, de mindez csak akkor állhat össze koherens egésszé, ha van hol kényelmesen átgondolni, újra átélni és helyre rakni magunkban. Mindennek eredője tehát a jólét. Mert a jólét melegágya a jóllétnek. Lehetőséget ad a szabadságra és az élet gyönyöreinek magas fokú átélésére. Ezért is kell nyitva tartani az ablakot. Hogy bejöjjön rajta a napfény. Mert a napfény mindenkié, kivétel talán azon keveseket, akik be vannak zárva a föld alá. 

2016. február 22.

07:48 - "a lány senkire sem emlékeztette eddigi életéből. Nem volt sem szerető, sem feleség. Tereza gyermek volt, akit ő kiemelt a szurokkal kikent kosárból, és ágyának  partjára fektetett."
Úgy látszik, Kundera is érzett ebből valamit. Az mindenképpen klassz, hogy van még ilyen. Mert ez egy helyzet. Akárki akármit mond. És örülök, hogy a saját döntéseim és hezitálásaim szerint haladok. 

2016. február 14.

12:28 - Egy kellemetlen meglepetés ért a  héten: minden előzetes tájékoztatás nélkül kivágták lakásom, és az elmúlt kilenc évnyi itteni életem jelképét: a mandulafát. Mindig virágzásával jelezte nekem a tavaszt, némi árnyat adott a konyhaablakból, megváltoztatta a puszta sivár fény unalmát. Látott mindent: dalok születését, nőket, vendégeket és engem meztelenül, úgy, ahogy vagyok, mindenemmel. 
Sokáig fog tartani, míg megszokom, hogy nincs ott, ha kinézek. De legalább van egy kis vödörnyi mandulám, amit róla szedtem pár éve. 
Nyugodj békében, néma társam!

2016. február 9.

07:55 - Nárcizmusom fő ellensége majdnem az összes élvezeti cikk. Van egy idő, amin túl ezt már be kell osztani. Vagy számolni a következményekkel. Önimádatom szerencsének is felfogható.

2016. február 8.

07:34 - Másodjára sem sikerült végignéznem a Super Bowlt, bár amennyit láttam belőle, mondhatjuk, hogy a tavalyi jobban tetszett. Erről jut eszembe, hogy igen mozgalmas nyárnak ígérkezik az idei, a foci eb-n kívül még olimpia is lesz. Remeg a férfiagy! 

___

07:40 - Hétvégén rájöttem, hogy tetszik az Adél név. És szégyenszemre még sosem bújtam Adélba. Challange accepted!

2016. január 31.

16:37 - Színpad, fotóállvány, utómunkálatok, születő dalok, szavak gyöngysora. Egyre inkább csak ezek érdekelnek. A többi mind alapszükségletté vált - a piramis alja. Nélkülük nincs kibontakozás, de kibontakozás nélkül szart se ér az egész. 

2016. január 23.

22:02 - Ha chilit eszem, az ujjaimmal morzsolom az ételbe. Utána az ujjaimmal nyúlok ide-oda, s ott utána bizsereg a bőröm. Csípem. Szó szerint! 

___

22:03 - Kívánom, hogy az 50mm-essel kimenjek a tóhoz havat és fénylő éjszakát fényképezni. Téli képet nehéz nem gagyira csinálni.

___


2016. január 16.

19:42 - Minden az arányokon múlik. A személyiség is. Mindenki csinál mindent. Mindenki szeret mindent. Mindenki utál mindent. A lényeg, hogy mit mennyire. Ez ő. És a mozdulatai. 

2016. január 15.

12:24 - Tavasztündér szembe nézett ma velem. Nem ijedtem meg:)


2016. január 6.

07:36 - Valami okos lakberendezési tanácsadó sorsába kéne csillagsorsomnak fonódnia. Bútortologatásra és apró, ámbár ötletes megoldásokra vágyom. Na és persze a Múzsa csókjára. Mit csókjára, legalább egy félórás nyáladzó nyelvesre! 

2016. január 5.

07:52 - A gurulós táskával meghívtam az utazást. Nincs mese.

___

07:55 - "... a licht, a hóf, a gangok..."


2016. január 3.

12:20 - Lábfétisizmusom éve következik. Érzem. "Tök mindegy, mit érzel" - mondja - "a lényeg, hogy mit teszel". Pauló Konyhaló. 

2015. december 31.

17:13 - Ugye tavaly óta tudom, hogy semmilyen előérzetnek és fogadalomnak nincs értelme. A legtöbb, amit tehettem 2015-ben, hogy elengedtem az elengedésről szóló elvárásomat. Meg is nyugodtam tehát. Asziszem. Szóval most csak egyszerűen boldog új évet kívánok nekem!


2015. december 28.

14:19 - Zinmezum, zinmezum, retsze-fitsze bun bun bun!

2015. december 17.

10:41 - Ma, az éjszakai forgolódás közepette, észrevettem fehér hajamban egy barna szálat. Egy barna szálat. Mindig is tudtam, hogy csodák vannak, de elég régen nem hittem benne annyira mélyen, hogy ilyen kézzelfoghatóvá váljon. Csoda minden nap van wtf! 

2015. december 10.

08:13 - Sárga nap van ma. Vannak sárga napok, kékek és szürkék. És néha zöldek. Hiába, a mai nap fanyar, mint az ánizsos parfüm. Minden szinesztézia. 

2015. november 29.

13:36 - Ahogy Gregory Corso mondta volt: "Tegnap érkeztem, ma itt vagyok, holnap elmegyek". Milyen botegyszerű néha a létezés, olyan mint amikor hazamegyek anyámhoz hétvégére. Pénteken érkezem, szombaton élvezem az otthon melegét, a cserépkályhában izzó fák ropogását, anyám édes főztjét és gondoskodását, aztán vasárnap elköszönök és eljövök. Nők, munkahelyek, zenekarok, életek: ma itt vagyok. Csók!

2015. november 25.

23:04 - Minden irigységem egészséges kihívás. És jó hír, hogy vannak elég közeliek is, bár sajnos van azért nagyon távoli. Amivel pedig lehet főzni, az nehogy már ott rohadjon a hűtőben, nem? De. 

2015. november 24.

08:03 - Elengedtem az elengedést. Ezt nevezhetem 2015 sikertelenségének és sikerének egyben. Nézőpont kérdése, hogy szeretem vagy utálom magam miatta, de azt hiszem, szeretni jobban van kedvem, csak nehezebb. Most rám férne egy hét blackout. 

2015. november 23.

12:47 - Na most hogyan tovább? Első levegővétel, de nincs sok idő dönteni. Kilégzés. 

2015. október 31.

21:30 - Megint elmerültem a világ új tájainak felfedezésében. Felcserélhetetlen skandináv és balti hangulat, vilniusi szállodai szoba, Fortas chili soup, brit kocsma, ami britebb volt, mint Angliában. A bécsi levezetés sem volt rossz, de azért a császárvárosba nem kívánkoznék vissza egy percre sem. 
A kaliber hasonló volt, mint régen Írországban. 
Veszek egy jobb bőröndöt. Ezt nem lehet megunni! Hammm