15:42 - Hát nem lett gyümölcsaratás. Vagyis hát nem olyan mértékben, mint ahogy az a 2010-es évből kellett volna, hogy következzen. De azért lett sok kihívás és megdöbbentő fordulat. Figyecsak!
Január: A decemberi oktatóóra következményei. Jó ember vagyok? Kár. Új meló a Sas hegyen.
Február: Trio perfecto, a két lány megvadul, aki nem velem alszik, mellettem kel. Lopott csókok. Mintha lopni kéne. Gazdag vagyok. Tavasz vagyok.
Március: Dalok születnek, Ecsi menni készül, melók vannak: szépek, érdekesek. Hurrá. Előkerül a babaolaj, és belekezdünk valamibe, aminek érezzük, hogy lesz folytatása. Ha nem ma, akkor majd egy hónap múlva. Tiszta menetrendszerű, nem? Izzanak a szenvedélyek.
Április: Koncert (Ecsi megy, Tás jön), Budaörsi Napok, a szokás hatalmas, D és D egymás után. Epigramma és ballada. Pillanat és örökkévalóság. Alföld és Marianna-árok. Szédülök, őrült vagyok, boldog vagyok. Milyen boldog! Bár sejthető, hogy nem sokáig...
Május: Aki krízisben van más miatt, minek jön ide? Szarnak. Énektanár indul, az otthon ott van és persze tevagyazakitalegjobban. Nyári előszél, teraszok, esték, puha testűek.
Június: Nyár, démonok felbukkanásának esélye exponenciálisan növekszik, új próbák, új próbatermek. Szép meló Csillebércen. Szép szemek Csillebércen.
Vizsgára készül, aztán mellém bújik. Csak alszunk. Most csak alszunk. És én álmodom.
Július: Hatodika éjjel. Az év legemlékezetesebb éjszakája. Talán. Vallomás, szerelmeskedés, zuhanás, végbomba. Ahogy az a mesében meg van írva: kihoztuk a Boszit. Váratlan utazás Njivicébe, csodás tengeri íz, új ismeretségek, új kalandok. De az év jobbik fele itt lezárul. "Most jön majd ám a neheze. A seggem napba tartom és azt mondom hehehe"
Augusztus: Apukám, el se hittem. Vacsora, torta gyertyával, a gatyám is majdnem leesett. De minden szépség ellenére a lány üres. Most nagyon üres. Kínos beszélgetés a Duna-parton. A hegyi tó búcsúztatja a nyarat. Sarudon is mulatok - jól. Munkakezdés. Hirtelen.
Szeptember: Sok meló, mesterkurzus életemben először. Huh. D eltűnik. Nem is akárhogy. Nyilván.
Október: Mesterkurzus, aztán pálinkatenger. Megérdemeltük. Búcsú Hűvösvölgytől. A hónap utolsó napja belebasz az arcomba. Miért is vártam annyira a találkozást? Nem ezért...
November: Agyamon átment a gyorsvonat, hol fekszem az ágyban és bámulok, hol meg iszom, mint a gödény. Kész vagyok, mint halászjudit.
December: Három napig egymás mellett. A filozófia miatt. De legalább alaposabban megismerhettem Nietzschét és Rousseau-t. Őt nem ismerhettem meg jobban. De legalább megtudtam, miért is volt, ami volt az elmúlt három hónapban. És még mindig tart. Tart. Tart.
Vidéki karácsony, szép család, és vidéki szilveszter lesz. Felemás év volt. Most pedig a Sárkány éve következik. Születésem óta a harmadik. Lássuk! Jön még kutyára dér :)

15:07 - Kivégeztetett.

10:43 - Pirospozsgás, egészséges, őszinte vidéki lányok. Talán így zárjuk 2011-et. Aztán jöhet a Sárkány éve. Hrrrrrrrráááááááááááááá!

18:09 - Csak újságpapír. Csak téli rangadó az üres lelátó előtt. Csak holnapi újság tegnapi hírekkel. Csak cetli üzenet nélkül, csak hárfa húrja nélkül. Csak város, ami lakatlan, csak ház: tetőtlen és falatlan. Csak semmi töltelék. Csak lehetetlen, mely lehetségesnek fest, csak éjszaka álom nélkül.

Csak csomagolás.

13:51 - Na, nem húzom tovább az időt. Aki mással van elfoglalva, az nem ér rá másra. Én meg k*va gyorsan tiplizek a Mátrába. Szívem szottya.

___

16:22 - Bazmeg!

14:39 - Esik a hó, hepike földíszül, a családom a régi, az újhoz még kevés vagyok, vagy olyat választok, aki kevés hozzá. Szumma szummárum: Hó, hírek, híreink - nincs változás évek óta.

22:53 - Megnémultam.

07:58 - Minden reggel illatos fürdő. Agyatlan tinibogár annyi aggyal, hogy a vért azér' ki tudja szívni. Na persze, szívesen adtam némi táplálékot az idióta játékok folytatásához. Csak én ne legyek benne! Most bezárult a kör és tél van. Meglepően jó így. Minden reggel illatos fürdő.

A tengerbiológus egy napja

Nyolc óra körül ébredek a hajó enyhe ringására. A csajom már ébren van, kávét főz. Álmos szemem homályán át látom a körvonalait a konyhafülkében. Fehér, hálószerű ruha van körbetekerve rajta, bőre barna, arca telt és egészséges. Nyújtózkodom. Felém néz mosolyogva. Leteszi a kávét az éjjeli szekrényre és mellém bújik. Illatában keveredik a tengeri a só, a bőr finom pólusainak szaga és a natúr tusfürdő. Szeretkezünk. Kávézunk.
A fedélzeten párás a levegő. Tiszta idő van, a tenger ritka kék. Kicsit üldögélek a falépcsőn, mély levegőket veszek, aztán előkészítem a kamerát. Később a ruha jön, belegyürkőzöm magam a nehéz, gumiszerű anyagba. Szemüveg és palack. A csajom segít beállítani a kamerát, úgy jár-kel a fedélzeten, mintha mindig ezt csinálta volna. Jól állnak egymásnak: ő és a tenger.
Lebukom. Szeretem az érzést, mikor a testem átveszi a víz hőmérsékletét. Lassan, bizsergően. Pár percig a felszín közelében lebegek, majd erőteljes rúgásokkal lököm magam a mélybe. Úgy érzem magam, mint egy nagyvárosban. A hömpölygő, egysíkú hang ellenére a szem káprázatos nyüzsgést lát. A korallok között halrajok, kagylók ezrei, piros csillagok, furcsa lepényhalak járnak-kelnek. Elérem a pozíciót és bekapcsolom a kamerát. Megszűnik a világ és az órák.
Délután bukkanok fel. Kiküzdöm magam a ruhából, leteszem a kamerát és meztelenül végignyúlok a hajópadlón. Lihegek. Utána iszom. Sokat. Nagyon sokat. A kabin felé közeledve érzem a sült halak illatát, paradicsomot, citromot. A kabinban eszünk, a csajom mesél egy régi történetet, majd a testvéréről beszél. Később azt mondja, az ilyen párás napokon kicsit mindig fája a feje, de az alkonyat enyhít rajta. Mondom neki, ha majd hazaérünk, jó lesz újra látni a kutyákat. Erre elmosolyodik és a távolba mered, látom, ahogy emlékképek között keresgél.
Később a kis kuckóban nézem a felvételeket és próbálok vágni. Nehéz válogatni a gyönyörű felvételek közül, de hát a megrendelő két órát kért, és azt jól meg kell koreografálni. A csajom közben zenét hallgat a fedélzeten. Érzem, hogy már hazavágyik, de azt tudom, hogy egyetlen ilyen utat sem hagyna ki velem. Este úgyis bemegyünk a városba, és erre most szüksége van.
Befejezem a vágást, a nap beáll a leszálló útjára, a pára is enyhül némileg. A csajom kint fekszik a matracon. Mellé fekszem. Átkarolom, élvezzük a sós levegőt, a hajó enyhe ringatózását. Kicsit el is szenderedem. Arra ébredek, hogy ő már bent készülődik. Gyorsan letusolok, felöltözöm. A gitárt tokjába rakom, majd a kormányfülkébe megyek. Fél órás gyors menet után kikötünk. Mindent gondosan bezárok, majd hátamra veszem a hangszert és elindulunk. Bolyongunk a kis városban, a narancssárga alkonyat lassan szürkületbe megy át. Nézzük a kirakodó vásárt, nevetünk, hülyéskedünk egymással. Később a kedvenc borozónkban találkozunk a barátainkkal. Vacsorázunk, finom bort iszunk, beszélgetünk szenvedélyesen, egymás szavába vágva, csipkelődünk, de komolyan vesszük egymást. Később lemegyünk a partra a kedvenc helyünkre. Gitározunk, éneklünk, borozunk.
A város fényei pislákolnak, mikor kettesben visszasétálunk a hajóhoz. Nevetgélünk a közeli emlékeken és mozzanatokon, átbeszélünk mindent. Felmegyünk a hajóra, ma a kikötőben éjszakázunk, és majd reggel megyünk ki a nyílt tengerre. A kabinban a csajom gyertyát gyújt, zenét hallgatunk és felbontunk egy üveg bort. Sokat beszélgetünk, kortyolgatjuk az italt. Később szenvedélyesen szeretkezünk. Sokáig. A zene, a meztelen testek játéka és a tenger finom mozgása összeolvad egy szimfóniává. Nem gondolok semmire, csak átélem a pillanatot, a napot és az éjszakát.
Mély álmomban arra gondolok, hogy tengerbiológus vagyok, és a gyönyörű csajommal járom a tengert, hogy megismerjem a mélység titkait.

16:12 - Fogorvosi váróterem. Kedves várakozás. Vágyva bámulás távolról. Félremagyarázott válaszok. Élet és mese. A kerék továbblendül, de most egészen máshogy, mint az év első felében. Hogy vagyok jól? Jól vagyok jól.

10:21 - Hát hogy is volt ez a november 24-e? Záróakkord, utolsó levegővétel, szívrablás. A sors fintora, hogy annyi figyelmet kapott, mint egy szösz lepöckölése a kabátomról. De megtörtént, újabb sorsdöntő eseménynek adott otthont a Fehér Gyűrű. Vagyis hát: nekem sorsdöntő, neki öt perc egy jelentéktelen állomáson.

La oportunidad...

Vigasztalhatom magam egy tarkótetkóval.

11:55 - És ha már itt tartunk, megnyugtató, hogy nincs lejjebb. Az apátia pihenés. Mély és megrázó pihenés. És már benne van a következő lépés távoli lehetősége: csendes tóban lakik a béka.

0:00 - Nézzük, mit mond a Mester!

Már nincs több elégia bennem,
elporlik siketen a benzin,
a hárfa húrja nélkül zendül,
ha üzennék, és volna még üzennem,
mire a cseppeire fejt kín?
szemem a szemeimre ejtem,
már nincs több elégia bennem.

Már végleg tandarab a bánat,
már végleg önmagára bámul,
akképp növekszik, mintha múlna,
milyen mosoly zárójelzi a számat?
ki oldja föl e jelbeszédet,
mielőtt egészen kiszépül?
s már végleg tandarab a bánat.

17:09 - Nem vet senki semmit senkire. Legalább is egyelőre. Mit keresek én még mindig ezen a hajón? Jéghegy rulez.

___

21:54 - "Sok autó elmegy, / királynő, herceg. / A párnádról majd / lehullnak a percek"

07:54 - Most majd meglátjuk, ki vet követ kire. Oké!

14:55 - Két napja ágyban. Sorozatok, játékok, alvás, ébrenlét, félálom. Valami furcsa anyaméh, amiben jó lebegni. Megállt az idő, és sajnos mégis telik. Nem is olyan lassan.

07:25 - Hol kéne ma lennem? Talán Párizsban a Mars mezőn gyűrűvel, fehér ruhás lánnyal. De ez inkább úgy néz ki, hogy kettőből nulla.

18:40 - Jön még kutyára dér! Ámen.

15:08 - Katatónia. Pokol. Émelygés. Nincseim.

20:28 - Vannak pillanatok, amikor az intuíciók nemet mondanak, és bazmeg, hinni kell nekik. Hát én ugye nem hittem, vagyis hittem, de mégis másként cselekedtem. Ezért kaptam a nyakamba egy jó adag szart, amivel elleszek egy darabig. A szép mégis az benne, hogy véresen őszinte volt, és ez fontos nekem, mert ritka manapság az őszinteség, főként, ha érzelmekről van szó. És új felismeréssel is gazdagodtam: a remény nem stratégia(ezt tudtam eddig is), de nem tudok nélküle élni. Klafa.

09:28 - Norvég szimfonikus metállal kezdeni a napot szerintem olasz!

07:20 - Tegnap, amikor unatkoztam, azt képzeltem el, hogy egyetlen igazi unatkozás lehetséges: szállni a végtelen űrben életed hátralévő részében, ahol egyetlen inger a saját tested, nem tudod, hova tartasz, vagyis tudod: sehová, szóval csak szállni így szép lassan, és még beledögleni sem lehetne, csak szállni és nézni süket sötétségben. Agyam megpihent.

09:57 - Tegnap "silent" próba volt, még mindig cseng a fülem. Szóval mindenki fülén egy füles, és egymást ott hallja az ember, egy keverőn pedig tekergetheti, kiből mennyit kér. Inkább vicces, mint használható, de egy patront megért. "No es amor, es una obsesión"

07:32 - Nem lehetett megúszni novemberig, vígan táncolnak a lángnyelvek a fűtőtestben. Az egész napos keserű cinizmus pedig gyomorforgató. Bocs.

12:02 - Sorolnám a tegnapi napom emlékezetes és forgalmas eseménymorzsáit: Cubase-oktatás, a régi, sokat megélt kanapé lomtalanítása, telefon két néma hónap után a kutyasétáltatásból, ágyvég és konyhafelszerelés megérkezése, nyugodt, hosszú éjszaka. Ettől most jó.

07:27 - Utolsó nap Hűvösvölgyben. Ez a búcsú nem fog fájni.

___

21:36 - Hát tényleg nem fájt. Könnyű volt és szabad. Irigylem magam!

21:04 - Ahogy a pillanat megismételhetetlen csodája, úgy siklik át a fény az őszi erdő páráján.

07:15 - Megszámláltattam magam. Tisztáztam magam, és legalább nem vertem át magam. Átvertem magam, mert áltatom magam azzal, hogy kapukon túli néma csendből újra örömünnep lesz. Megpróbáltatom magam. Irány a János-hegy, viszlát három nap múlva!

14:34 - Pénteken szétaláztuk a hordát, szombaton meg csináltunk egy olyan próbát, amiben végre benne volt a dög. Később a Kakasban fel is húztam a zenekar zászlaját. Aztán ma éjjel azt álmodtam, hogy egy nem olyan régi egy éjszakás (kettő) lánnyal vagyok (Dt), és azt mondom neki egy vasárnap délután, hogy töltsük együtt ezt az estét is, és tudom, hogy ettől megváltozik minden az életemben, hogy ha most eljön és együtt töltjük, akkor együtt töltjük a többit is. És kicsit szorongok, de nagyon jól esik. Megpuszilom a vállát, és hagyom, hadd döntse el ő, mert én bizonytalan vagyok, és ő úgy dönt, hogy jön.

Most két napig K. O., aztán jövő héten meg a három napos János hegyi meló. Úhh. Több zászlót is felhúztam egyszerre!

De ki lesz az, aki majd jön?

11:27 - Vajon miért tendencia évek óta, hogy szexuális aktusaim száma drámaian megnő késő ősz és kora tavasz között? Pedig a libidó és a nők öltözködési szokásai alapján sokkal inkább jósolnám be a nyarat, mégsem. Hm. Ki érti ezt?

14:52 - Vidéki kúria, friss levegő, őszi napsütés, séta a csillagokon. Lebaszott egy pofont a héten a nagyváros, úgyhogy ide menekültem. Ápol s eltakar.

18:23 - A rettegés meghozta gyümölcsét: nincs szülinapi parti, a száraz kurvák éjszakája van, hete van, éve van, évtizede van. Csak ne kelljen szembesülni önmagukkal, a károkkal, amiket okoznak, persze, hogy egyszerűbb, ha a pinámmal manipulálom a környezetemet, keresem a pénzemet és teremtek kapcsolatokat. Legalább van benne adrenalin. A fülledt éjszakák és a csípőrázás pedig kitörölhetetlen nyomokat okoznak spirálisan fenntartva a rendszert. Igen, kimondom, hogy gecire dühös vagyok erre az elbaszott korszellemre, a száraz kurvákra és önmagamra, amiért leereszkedem erre az ocsmány szintre és láncokon tartom magam.
Na, így hogy kirinyáltam magam, egy cseppet se lett jobb, de legalább rosszabb se. A pina észbontóan veszélyes dolog, talán a legveszélyesebb a világon. Csak nehogy rád dőljön egész. Vagy tudod, mit: inkább dőljön rád, mert másképp nem lesz, ami felébresszen. Csak megúszd élve...

23:58 - A szülinapost ezren veszik körül, miközben az én szívem rántott hús: magány, vágy és rettegés. Talán.

07:30 - Ősz. Változások szele van az életemben. Nem eléggé belülről, de már érezhető, hogy csökken a külső körülmények ereje. Tiszta kúl lesz, amikor végre elönti a zsigereimet az érzés, mámoros, tiszta, friss, de egyben józan és éles. Mert ha valahol becsukódik egy ajtó, máshol kinyílik egy másik. És ki a faszom akar örökké egy csukott ajtó előtt állni?

19:11 - Ma a fodrászra várva majdnem elbicikliztem a Petzvál József utcába. Ebből adódóan hosszasan elgondolkodtam azon, miért nem lehet a jelenben élő emberek múltbéli klónjaival randizni. Egyik pillanatban sem vagyunk ugyanazok, mint az előzőben. Ez kemény. De együtt kell vele élni.

12:49 - A mindennapi családi élet romantikája. Na ez a része hiányzik.

20:28 - Dobozokban a csajaim, B., D. és a többiek, ilyen sorsra jut minden pillanatnyi vagy örökké tartó szerelem, doboz lesz kis cetlivel, emlékek gyűjteménye, halott ereklyék szívbemarkoló megfakultsága, cigis doboz, cetlik, horgonyok, amik nem engedik tovább menni az időt és a hajót. Pedig menni kell, mert ott maradni egy dobozban, az maga a halál egy halott szerető ölelő karjaiban.

13:12 - Az évi rendes bálszezon is megvolt. Olyan sok gyönyörű lány vett körül, hogy nem győztem ámulni. Mégsem éreztem azt a ritmust. Vannak ilyen alkalmak, amikor nem találom hozzájuk a kulcsot, és nincs is hozzá kedvem. Olyan ez, mint mikor nem érzed otthon magad a világban. És ez persze lesugárzik rólad és balfasszá tesz. Ördögi kör és üres vágyakozás. Nem mindig volt ez így a bálszezonban. És nem is lesz.

___

20:20 - A nyár utolsó felvonása hozta - szerencsére - a papírformát. Simogató napfény a teraszon, fenyőerdő, hegyi tó hűsítő vize, tücsökciripelős éjszaka, könnyedség. Szép búcsú. Szebb nem is lehetne.

14:31 - Munkakezdés finom rezdülései töltik be a levegőt. A fegyverek töltve vannak, az ősz bárgyú hangulata és biztonsága suhangat a fák között. Biztos csak a változás és a vágyakozás. Jövök!

03:14 - Egyik legszebb és legszomorúbb szülinapomon vagyok túl. Nem vagyok elég bátor szembe nézni a valósággal. Már ha egyáltalán van valóság. Feleségül venném az Esthajnalcsillagot.

18:42 - Csak miheztartás végett: köszönet a Njivice nevezetű kisvárosnak! Az energiatartalékaim testileg kifogytak, lélekben megteltek, furcsa para, papparappa. A héten átlépek a Bróm évébe, az éveim is fogynak, de az elemek egyre nemesebbek. A tavalyi változás szele lecsengett, fincsi új levegőt hozott, de kezd leülni és dohos lenni. Újra fordulnia kell a világnak. Hogy merre? "Kérdésre nincs meg a válasz, / nyelv, amit senki nem ért."

05:56 - Egy óra alvás után várom az autót. Xilites kávém íze a számban a csókod íze helyett. Hexameterem lopott és csonka. Szalmakalapomban hajszálaid, egy hétig üres ágyamban két összefonódó test emlékképe. A visszatérés nem, egyelőre az elmenés gondolata tölt be. Autóm a szerpentinen.

21:56 - Irány a tenger!

11:10 - Csak elérném már azt a karmatikus állapotot, amikor az időjárás egyáltalán nem érdekel. De van olyan? Hétvége Fonyódligeten szakadó esőben, viharos széllel, sátorban? Na neee!

___

16:10 - "Koldus szegény királyi gazdagon, részeg vagyok és mindig szomjazom"

12:13 - A következő kérdéseket tudom magamnak feltenni: vajon hogyan lehet megkívánni egy 8 pontost a 10 pontos után? Vajon a nők tényleg csak a pénzre buknak? A szexuális szelekció törvényei kemények, mint a víidia? A kabrió és a vitorláshajó után hogyan ültessek fel valakit egy vonatra, hogy levigyem a pronyó Balatonra strandolni? A legszebb vallomások után miért van olyan csend, mint egy koporsó belsejében borús téli éjszakán? A szépség együtt jár-e a kényszeres érdekekkel? Mikor lesz vége a válságnak Európában? Rendben van-e az, hogy akire vágyom, az másra vágyik, aki vágyik rám meg elmehet a p*csába? Hogyan lehet leszokni a dohányzásról? Melyik gitárt vegyem meg? Van feladat...

17:58 - "A túlélés a formám, de ezt hogy élem túl? / Ezen túl vigyázz rám, / mert hasonlíthatsz..."

12:38 - "A világon a legnehezebben előrejelezhető dolog az emberi magatartás. Rögtön utána következik az időjárás" (Neumann János).

12:32 - Nagyon kevés olyan éjszaka van az évben, ami a legteljesebb feloldódásban ér véget. A 6-ai éjszaka ilyen volt. Azóta sem tudtam kioldódni. És az sem mellékes, hogy olyan vallomást kaptam, ami nem mindennapi. Az otthon ott van...

00:28 - Minden új? Minden új.

15:24 - Walking in Budapest.

15:51 - A menetrend a következő: zenének átadni magad, próbálni aludni, 4 húzós munkanapot kibírni, plusz két nap céltalan majomkodást ugyancsak kibírni a Bükkben, aztán napba nézni, vakációt köszönteni, és kibírni a kerettelen, korláttalan, határtalan számmertájmot, ami - valljuk be - igencsak kedvez a démonok újrafelbukkanásának, perverziók és függőségek melegágya, de nélkülözhetetlen falat kenyér minden nemű feltöltődéshez. És jól is ki lehet belőle jönni, na! Jó reggelt nyár, jó reggelt szerepem!

15:05 - Mínusz két Hiperkarma. Dehát "mit akarok én, ha nekem egyszer az a jó, ha nem kellek?"

07:39 - Varázslat nélkül az élet unalmasabb, de kiszámíthatóbb. Ahogy az előttem szóló mondta: közömbös vagyok, tehát boldog vagyok. Vékony jég mindkettő.

18:25 - Ő van:



Ő már nincs:

00:40 - Hűs sárgadinnye, eper, nyári takaró, Dexter. Visszatért a rendes kerékvágás. Ha pisztolyt tartanak a fejemhez, sem tudnám azt mondani, hogy nem szeretem.

01:10 - Soha nem voltam az elvek embere. Ez sokmindentől megmentett és sokmindenből kizárt. De a szabadság öröme kárpótolt. Mégis úgy érzem, az akadály, ami előttem áll, elvekkel könnyebben volna vehető. Mert vagy lenne, vagy nem lenne, ugye a félmegoldásokat senki sem szereti. A konyhámban most ott ül egy félmegoldás. És én hagyom. Mert mindenki szabadnak és szenvedni született. "Az ölelés sem véd". Ha lenne sem. Sztyupidthing? The most gorgeously stupid thing I ever cut in the world

00:57 - Ott állsz a sötét lyuk előtt, és tudod, hogy az időutazás lehetséges. Csak be kell lépned és a jövőben találod magad. És ha ott vagy, vissza is tudsz menni oda a lyukhoz, és találkozhatsz önmagaddal. Akkor megmondhatod magadnak, hogy ne, nem éri meg belépni a lyukba, jobban teszed, ha inkább nem indulsz neki. És te hallgatsz magadra és nem lépsz be. De akkor ki volt az, aki a tanácsot adta?
Talán a szabad akarat.

19:34 - Hát ja, a nők iszonyú pofátlanok, ha melegük van.

23:58 - "Vigyázz, mit hiszel másokról, mert valószínűleg tévedsz"

14:54 - Hmm, nyári fények, lányok, áramlatok, hétvégén újra felébred a Mínuszegy. Izgalmas lesz!

14:38 - Lakásom hűvös magányába vágyom.

___

23:47 - Végre itthon. Letisztultan, sallangmentesen, díszítések nélkül. És fáradtan. Ha jobban belegondolunk, ez nem is kevés.

15:54 - Én ejtőernyő nélkül ugrottam ki. És nem volt tandem-párom sem. Vagyis volt, de neki volt ejtőernyője. Micsoda k*va nagy szopás ez. "Jobbról beelőz egy álom". De már eltűnt a kanyarban. (Hogy is van ez spanyolul? Curva?)

___

20:36 - Most már komolyan szükségem van a néger pszichológusomra!

16:00 - Amikor azt látom, hogy bizonyos dolgoknak hosszú távon van értelmük, és aztán mikor eljön az a hosszú táv, akkor bizonyos más dolgoknak megint hosszú távon lesz értelmük, minden hosszú távon jön be, és amikor egyszer csak ott állok és nem látom sehol a célszalagot, csak távokat meg hosszakat, akkor azt gondolom, hogy egy percnél is fölöslegesebb tovább gondolkodni. Viszont a pillanatnak élés hosszú távon mutatja ki a foga fehérjét, azaz az idő és a cselekvés két olyan dimenzió, melyek nagyon kényes viszonyban lévén egymással, ritkán mutatnak metszéspontokat. Az egyetlen megoldás talán nem is létezik: tetteinket nem időben megszabni, hanem értékekeben, illetve legalább tenni és nem várni. Ugyanis régi lecke: a remény nem stratégia.

11:30 - "Exemple is not the main thing in influencing others. It is the only thing. /Albert Schweitzer/

___

13:52 - Minden kártyával és újabb irattal épül az egóm. Kórosnak nem, ám figyelemreméltóan bizarr személyiségvonásnak bélyegezhető. De a bélyegeket már rég leírtam.

___

18:54 - Az ölelés bizonyság arról, mennyire képtelenség "együtt lenni" és "egynek" lenni a másikkal. Suta próbálkozás a lehetetlenre. Kétségbeesett kapaszkodás. Még szerencse, hogy legalább endorfinokat szabadít fel és erősíti az immunrendszert.

21:51 - Beénekeltem magam a funky világába. Aztán meg felforrósított egy telefon, ami nem volt túl nehéz, mert egész héten olyan voltam, mint a vaskohó. "Hosszú lányok rövid ruhában".

06:23 - Valaki megmutathatná már "how to". Kicsit unom, hogy a hétvégéimet két hétig pihenem.

17:01 - Miből lesz a májusi cserebogár aranyat ér?!

23:18 - Megérzés mégis bejön, kicsit máshogy, de bejön. Inkább ne jött volna. Vagy ne így. Vagy úgy. Újra felszálltam a járatomra, december óta egész jól utaztam, de forgatókönyvszerűen jött a kaller (killer, khm). Önsajnálat utca. Hiszek a köreimben, hogy újra pofára essek. Ha a néger pszichológusom itt lenne, megkérdezné keményen, hogy miért szeretsz így pofára eseni? Talán mert élvezem, hogy mindig föl lehet állni. Vagy mert megszoktam, mint hogy a 3-as váltóról leugrik a lánc. Vagy mert könnyen leesik valakinek, hogy ezt simán fel lehet buktatni. Szado-mazo. (... és nesze neked április kilenc...wtf)

21:23 - Áhhh. A megérzéseimben legalább annyira bízhatok, mint amennyire nem. Úgyhogy marad a popélet Ecsivel, és ha éjfélig nem kerülök ágyba, akkor hazajövök.

___

21:32 - Amúgy ma ez a látvány fogadott, amikor hazaértem. Édesek.

15:13 - Bele lehetne lassan lendülni. Annál is inkább, mert menekülni valami felé érdekesebb nézőpont, mint menekülni valami elől. (Például mondjuk hátrafelé tekintgetni fárasztóbb, mint sóváran előre).

___

23:30 - "Ami nem vakít, nem alakít"

07:14 - Valamiért izgalmas lesz ez a hét. Érzem. Csak tudjak állni, ahogy a lábamon kifér!

00:50 - Hetvenhatodik szintű lett a druidám. Nincs is ennél frankóbb, nem?

21:53 - "Józsi vagyok, szép és laza / locsoljak vagy menjek haza?" - locsolóversem önbeteljesítő jóslatként lebegett fejem felett tegnap este. Józsi ugyan nem lettem, de locsoltam, és aztán elég hamar hazamentem (persze inkább Joe-val egy kocsmába), miután úgy láttam sem az apasági kérdést, sem a szerelmi szálakat nem fogjuk ma helyre tenni, és valahogy nincs is már hozzá kedvem. Vagyis van, csak éppen tegnap nem volt.

Minden meglepetésem ellenére pedig mára úgy kipihentem magam, mint a pinty, hiába töltöttem vidéki kúriámban előtte két napot, a saját ágyamban alvás úgy tűnik nem pótolható. Ezért ma tavasz volt, energia, bicikli és még egy részeg roma is utánam kiabált az utcán, hogy "szép vagy biciklis fiú".

Ha pedig nincs mit mondanod, ne mondj semmit.

02:52 - Teljesen másféle megoldás lett, mint amit terveztem. Nem mondom, hogy örülök neki, de nem mondom, hogy nem. Zaphod és Menta Terasz. Mindkettő jól hangzik.

10:46 - Bármennyire is volt már jó idő, a zsigerek szintjén ma reggel éreztem meg először a tavaszt. Ami viszont azt jelenti, hogy türelmem megnyúlik, elvárásaim pincsikutyákká zsugorodnak, energiaforrásaim tárolókatakombái megtelnek. A varázsló kertjében furcsa neszezés hallik.

14:48 - "A hasadon alszol? Nem? Akkor alhatok rajta én?"

Ballada

09:01 - A másik (szombat éjjel) lírai hangsúlyú ballada, egyszerre nehéz, mint egy sódert szállító teherautó, és könnyedén édes, mint a kora esti mentás limonádé. Egy olyan szombat éjszaka, ami emlékezetessé teszi az április 9-ei dátumot, új fejezetet nyit, vagy ha azt nem is, de semmiképp sem lezár valamit. Most nem a konyhapadló, hanem végre a galéria, végre az a sóhaj a fülembe, végre az az illat, az az érintés, az a közelség hosszú évek után. Ennek fényében az egyébként helyén valónak tűnő epigramma szégyenfolttá válik, bár megtörténtségét nem lenne ésszerű visszacsinálni. Éreztem, hogy jönni fog valami más. Jött.

Epigramma

08:57 - Két bejegyzésben kell fogalmaznom a hétvégéről. Az egyik (ez) mondjuk úgy, péntek esti epigramma. Rövid, tömör, ismert életérzés: BN, tavasz, forgatag, aztán a szokásos forgatókönyv az éjszakában, a kádban, az ágyban. Nem büszkeség, inkább balítélet. És csattanója sincs. Inkább amolyan pipa.

11:40 - A 12 óra alvás több nekem, mint egy welness hétvége. Hosszú napokra feltölt és felvidít. Hosszú napok lemerültsége és kedvetlensége után. Hogy is volt ez? 4-én a Mínuszegy megcsinálta első budapesti performance-át. Nem rosszul! De persze leszívta az elemeket rendesen. Aztán két nap meló és izgulás után tegnap sikerült kábé 12 órát dolgozni, kezdve reggel 8:30-kor 100 ellenállóval, akik meg akartak lincselni az olyan mondataimért, hogy nem alakítunk, hanem alakulni engedünk.

És tegnap volt 21 éve felnőttkorom igazi kezdete, egy szombat reggel, amikor nagyapám elment.

Nademost előre nézünk és elvarázsoljuk a hétvégét! Csendes tóban lakik a béka.

12:47 - Ma lehet fürdeni az átélésben. Ez nekem ugye nem megy mindig jól. Nem könnyű lerobbantani a falakat, de törekedni kell rá. Ha sikerül, senki nem bánja meg. Aztán majd meglátjuk, mi lesz.

15:43 - Na most az van, hogy szevasztavasz! Igazából, kicsit késésben is vagyok, mert szombaton éjszaka, mikor rögzíteni próbáltam a Földművelés című dalt (kétszer elszállt, egyszerre voltam mániás és idegbeteg), másnap arra keltem, hogy a mandulafámnak az az ága, ami a szobám ablakához hajlik, kivirágzott (nyilván a zene miatt). De a folyamat olyannyira megállíthatatlanná vált, hogy most már az egész csupa virág, zümmögnek a méhek körülötte, és kettő ma reggelre be is szállt a zárt ablakon (akkora rés van, hogy nincs mit azon csodálkozni, hogy nem lehet rendesen fűteni télen...).

Tegnap a Gellérthegyen voltunk a keleti filozófusok parkjában, ma pedig bringáztam az Artisjushoz, a DigiTv-hez, és mindent elintéztem, amit egy hónapja nem tudok. Ennyit számít a napsütés? Nem kérdés.

Ja, és persze elindult az online önismereti csoport, és két fontos mondat is szembejött két nap alatt: "Not everything is as it seems", a másik pedig hogy "A meggyőződés többet árt az igazságnak, mint a hazugság". Azt hiszem, ezekkel elleszek egy ideig.

De amit a legjobban élvezek: ahogy a bringám suhan a kellemes tavaszi napsütésben, ahogy az óvatos menetszél lobogtatja seggig érő hajam, és közben keresem a szememmel a tündéket, akik köztünk vannak. A szokásaim rabja vagyok.

21:04 - Az a kár, ami mellémegy.

12:46 - Az a baj, hogy olyan vele beszélni, mintha kétezer éve ismerném, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy ő ébreszt, és azért megy el, hogy aztán visszatérjen. Hm. És ami a legfurcsább, hogy nem viszket. Mert ugye Örkény óta tudjuk, hogy a viszketés nem jó tanácsadó.

09:20 - Az egyik legédesebb jelenség, amit valaha is láttam. Makes me dizzy. Jó reggelt, napfény!

18:52 - Ecsi elbiciklizett. Hogy mi marad utána? Korszak, emlék, alkotás. Az indulás fontos, és ő ennek része volt. De biztos csak a változás. És a változáshoz föl kell nőni, mert mindig új kapukat nyit ki. "Itt mit fogtál?"

22:41 - "...hogy látva lássanak, hogy látva lássanak"

16:19 - Be kell vallanom azt is - ennyi időjárással való (fölösleges) foglalkozás után -, hogy bizony Magyarország skandináv időjárású ország, a tél 6-7 hónapig tart, 2-2 hónap csapadékos, szeles, kiszámíthatatlan átmenet, kábé 2 hónap nyár. Ez még önmagában nem lenne baj, az már viszont sokkal inkább, hogy én ezt nem szeretem. Mediterrán környezetre vágyom, oázisra, reggeli kávéra a fehérre meszelt és muskátlikkal kirakott teraszon, langyos naplementékre, hűsítő délutáni szélre, puhatestű éjszakákra, jéggel folyatott sárga- és görögdinnye csemegékre, halra és sajtra, napernyős kocsmákra, kávébarna lányokra, akiken a szél lobogtatja fehér, finom szövésű szoknyájukat, s papucsukból cukorkaként villannak ki pirosra festett körmeik.

Mosolyokra vágyom, és nem piszkos télikabátokra a szürke-szmogos utcai tolakodásban.

Talán meg kéne keresnem az otthonomat. Nem, nem úgy értem. A karmám szerinti otthonomat. Mert a karmával nem érdemes ujjat húzni...

13:14 - Mindig is tudtam, hogy addikt-típus vagyok. Ezért is érzem magam szabadnak.

10:27 - Cudar idő volt öt éve, talán mint most, esett a hó is, de feloldódtam egy flessben, ami a mai napig ébren tart és fókuszálja a figyelmemet. És ezzel persze szűkíti is. Úgy is mondhatnánk, álmod éberen tart. Cöhh.

16:07 - A koratavaszi hűvös szellő úgy fürdeti felhevült arcomat, mint a kristálytiszta forrásvíz. Ripsz. Gazdag vagyok, de mégis koldulok saját magam által kreált álmok utcasarkán, olykor boldogan. Ebédem spenótos zöld színe még jobban a tavaszt idézi bennem, főként ahogy lenézek a belső cybertérre fehér asztalom fölényes magasságából, ripsz. Jól esik ez a szél. Visszanéznék, de nincs hova, előrenéznék, de nincs miért, ripsz, így tehát csak inkább beletartom még jobban piros arcom a hűvösség áramába, és hagyom, hogy megnyutgasson, mint egykor ölelésed és illatod.

08:00 - Állsz. Cigizve. Fekszel és illatos. A reggeli éjszakában mellettem ébredsz. Pontosan tudod, amit tudnod kell és úgy érzed, nem tudsz semmit. A Nyúl éve legyen a bátraké!

16:40 - Érzem egy éjszakai elf rezgéseit. Nem tudom még, hogy hol van. Nem tudom még, hogy mit akar. Nem tudom még, hogyan közeledik. Csak a feromonokat érzem, amiktől néha megborzongok. Itt jár valahol. Csak még nem tudjuk, hogy ki a vadász és ki a vad. De ez egy bizonyos szemszögből mindegy is.

06:34 - Ma lelépek pénzt keresni. Aki nem engedi áramlani az energiát, abban az megakad. Az elmúlt év leckéje. Bemagoltam.

09:47 - Mandulabarna, mandulabarna, óhogy a rézfaszú bagoly szeressen belém!

12:02 - Tavaszi próba van ma. Madárhang, napfény, árnyékok. Megajándékozott egy telibetalált ébredéssel. Ideig-óráig.

21:40 - Te vagy a hajó horgonya. A szentimentalizmus viadala és csődje. Terítőre öntött viasz. A jó ember kell-ember?

16:55 - Ma azt hazudtam, hogy meg sem ütötte a küszöböt. Miközben meg majdnem beledöglöttem és egy hétig tartott feljutni a földszintre. Még az a szerencse, hogy a szoknyák tánca hamarosan kezdetét veszi, már érzem. És akkor majd azt fogom hazudni, hogy ez is csak egy a sok közül. De legalább kurvajó. Ilyenkor melyik sarokban kuporognak az őrangyalaim?

18:02 - Out.

19:42 - Üres várakozással kezdődik az év. De nem olyan lesz, mint az első napja. Miért? Csupán azért, mert így döntöttem. Szeva 2011!